Ferenc pápa: Mária nem viaszszobor, hanem az úton előttünk járó nővérünk
Augusztus 15-én, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének főünnepén a Szentatya a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal együtt imádkozta el az Úrangyala imádságot. Az ünnepi mise evangéliuma alapján arról elmélkedett, hogy az örömhír befogadásának arra kell késztetnie bennünket is, hogy továbbadjuk a kapott örömhírt és mások szolgálatára siessünk. Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma Szűz Mária mennybevételének főünnepét ünnepeljük. A liturgia evangéliumában a názáreti fiatal lányt szemléljük, aki az angyal híradása után azonnal elindul, hogy meglátogassa unokanővérét.
Szép az evangéliumnak ez a fogalmazása: „útnak indult” (Lk 1,39). Ez azt jelenti, hogy Mária nem tekinti kiváltságnak az angyaltól kapott hírt, hanem épp ellenkezőleg, elhagyja otthonát, útnak indul. Siet, mert örömét másoknak is el akarja mondani, iparkodik, hogy unokanővére szolgálatába álljon. Ez az első út valójában egész életének a metaforája, mert attól kezdve Mária mindig úton lesz: mindig úton Jézust követve, Isten országának tanítványaként. Földi zarándokútja mennybevételével ér véget, s a mennyben Fiával együtt örökké élvezi az örök élet örömét.
Testvéreim, Máriát nem szabad „mozdulatlan viaszszobornak” képzelnünk! Nővérünket láthatjuk benne, „széttaposott szandálban… fáradtsággal tagjaiban” (Carlo Carretto: Boldog vagy, mert hittél, OMC, Bécs, 1987, 12), mert az Úr mögött járt, és testvérei elé ment, hogy aztán útját a mennyei dicsőségben fejezze be. Ily módon a Boldogságos Szűz megelőz bennünket az úton – megelőz bennünket! –, emlékeztetve arra, hogy a mi életünk is úton lét, folyamatos úton lét a végleges találkozás horizontja felé.
Imádkozzunk a Szűzanyához, hogy segítsen bennünket ezen az úton az Úrral való találkozás felé!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim
A paradicsom dicsőségében szemlélt Máriára, a béke királynőjére szeretném újfent rábízni a társadalmi feszültségek és háborúk miatt a világ számos részén szenvedő népek aggodalmait és fájdalmait.
Különösen a meggyötört Ukrajnára, Közel-Keletre, Palesztinára, Izraelre, Szudánra és Mianmarra gondolok. Mennyei édesanyánk szerezzen mindenkinek vigaszt, nyugodt és egyetértésben élt jövőt!
Aggódva követem a Gázában kialakult nagyon súlyos humanitárius helyzetet, és ismét kérem, hogy tartsanak tűzszünetet minden fronton, engedjék szabadon a túszokat, és nyújtsanak segítséget a kimerült lakosságnak. Mindenkit arra bátorítok, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a konfliktus ne eszkalálódjon, hogy tárgyaljanak, s így hamarosan véget érjen ez a tragédia! Ne feledjük: a háború vereség!
Gondolataimban most Görögország felé fordulok, mely napok óta az Athén északkeleti részén kitört rendkívül súlyos tűzvésszel küzd. Tízezreket evakuáltak már, számtalan család hajlék nélkül maradt, sok ezren szörnyű nélkülözéssel kénytelenek szembenézni, s a hatalmas anyagi kár mellett környezeti katasztrófa is kialakulóban van. Imádkozom az áldozatokért és a sérültekért, lélekben közel vagyok mindazokhoz, akiket megpróbál ez a súlyos csapás, és bízom abban, hogy a közös szolidaritás révén támogatást kapnak.
Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak, különféle országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a Cornedo Vicentino-i AGESCI cserkészeket és a Szeplőtlen Szűzanya-plébániához tartozó fiatalokat. Köszönöm, hogy itt vagytok! Vidám ünneplést kívánok nektek Nagyboldogasszony napján, és kérlek benneteket, testvéreim, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
