Mária pünkösdi alázata
Ezt olvassuk az Apostolok cselekedeteiben: „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és (unoka)testvéreivel együtt.” (ApCsel 1, 14) Mondhatnánk: az rendben van, hogy az apostolok imádkoztak a Szentlélek kiáradásáért – de Máriának mi szüksége volt erre? Hiszen ő „kegyelemmel teljes” volt! A szíve alatt hordozta Isten Fiát, együtt élt a Megváltóval annak földi életében és mindenkinél többet tudott Isten országáról!
Mária azonban nem így fogta fel a dolgot. Együtt volt a tanítványokkal – és nem vádolta őket árulásukért hanem szívére szorította őket – és várta Jézus ígéretének megvalósulását. Azt hiszem ő megértette, Isten valami újat készít! És ahogy Jézus Krisztusra le kellett szállnia a Szentléleknek, hogy felkenje Őt a nyilvános szolgálatra, nekik is ugyanúgy szükségük van erre.
Mária az Úr alázatos szolgáló leánya maradt az új helyzetben is. Együtt imádkozott az apostolokkal a Szentlélek erejéért, de imádkozott az apostolokért is, hogy azok betölthessék küldetésüket. Nem tolakodott előre, nem akart a fő helyre ülni, nem kívánt kiváltságokat magának. Engedte, hogy a Szentlélek a maga tetszése szerint kenjen fel ki-kit apostolnak, prófétának, evangelizátornak, és szolgálta őket. Pedig – most már tudjuk – mindez volt egyszerre! Megjelenései által ő érte el a legtöbb embert, ő tudta bűnbánatra indítani a szívüket, ő hozta el a megújulást sok-sok lélekbe és egyházközsége. Igen, Szűz Mária valóban az egész Egyház Anyja!
Drága Szűzanyánk! Járj közben értünk Szent Fiadnál, hogy a Szentlélek leszálljon ránk is, hogy megélhessük az Új Pünkösdöt és így tanúi lehessünk az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, mindannyian a magunk tehetsége és elhívása szerint! Köszönjük, hogy valóban Édesanyánk és az Egyház Anyja vagy!
(Részlet Sípos (S) Gyula: Mária titka című könyvéből. Megrendelhető: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)
