Ferenc pápa vasárnap: Ne zárkózzunk be, az igazi imádság megnyitja az elmét és a szívet!
Augusztus 11-én a Szentatya a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal együtt imádkozta el az Úrangyala imádságot. A vasárnapi mise evangéliuma alapján arról elmélkedett, hogy vallásos életünkben is óvakodnunk kell az előítéletektől, nem szabad bezárkóznunk, kapcsolatainkat nyitott elmével és szívvel kell megélnünk. Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
A mai liturgia evangéliuma (Jn 6,41–51) arról számol be, hogy miképpen reagáltak a zsidók Jézus azon kijelentésére, hogy „az égből szálltam alá” (Jn 6,38). Megbotránkoznak. Zúgolódnak egymás között: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát: az égből szálltam alá?” (Jn 6,42). Így zúgolódnak.
Figyeljük meg, mit mondanak! Meg vannak győződve arról, hogy Jézus nem jöhetett a mennyből, mert ő egy ács fia, és mert az anyja és a rokonai másokhoz hasonlóan ismert, köznapi, normális emberek. „Hogyan nyilváníthatná ki magát Isten ilyen kétköznapi módon?” – mondják. Hitükben megakasztják őket a Jézus egyszerű származásával kapcsolatos előítéletek, és megakasztja őket az a feltételezés is, hogy ezért nincs mit tanulniuk tőle. Az előítéletek és a feltételezések – mennyit ártanak nekünk! Megakadályozzák az őszinte párbeszédet, a testvérek találkozását: óvakodjunk az előítéletektől és a gyanakvó feltételezéstől!
Jézus hallgatóinak megvannak a maguk merev sémái, és nincs hely a szívükben annak, ami nem illik bele, annak, amit nem tudnak lajstromozni és bebiztosított életterük poros polcain elhelyezni. Ez így igaz: életünk biztosítékai sokszor zárva vannak, porosak, mint a régi könyvek.
Pedig ezek az emberek betartják a törvényt, alamizsnát adnak, betartják a böjt és az ima előírt időpontjait. Krisztus pedig már számos csodát tett (vö. Jn 2,1–11; 4,43–54; 5,1–9; 6,1–25). Miért nem segít ez nekik abban, hogy felismerjék benne a messiást? Miért nem segít ez nekik? Mert nem annyira azért végzik vallási gyakorlataikat, hogy meghallják az Urat, mint inkább azért, hogy megerősítést találjanak bennük arra, amit gondolnak. Elzárkóznak az Úr szava elől, és saját elgondolásaiknak keresnek megerősítést. Ezt mutatja az a tény, hogy még csak nem is veszik a fáradságot, hogy magyarázatot kérjenek Jézustól: csupán egymás között zúgolódnak ellene (vö. Jn 6,41), mintha egymást akarnák megerősíteni abban, amiről meg vannak győződve, és bezárkóznak, bevehetetlen erődbe zárkóznak. És így képtelenek hinni. A szív bezárkózása: mennyit árt, mennyit árt!
Figyeljünk oda minderre, mert néha velünk is megeshet ugyanez, az életünkben és az imáinkban.
Megeshet velünk: ahelyett, hogy valóban meghallgatnánk, amit az Úr mondani akar nekünk, csak megerősítést keresünk tőle és másoktól abban, amit gondolunk, megerősítést a meggyőződésünkben, az ítéleteinkben, melyek előítéletek.
De az Istenhez fordulásnak ez a módja nem segít abban, hogy találkozzunk Istennel, hogy valóban találkozzunk vele, sem abban, hogy megnyíljunk nekünk ajándékozott fénye és kegyelme előtt, hogy növekedjünk a jóban, hogy megtegyük akaratát, hogy legyőzzük a bezárkózásokat és a nehézségeket. Testvéreim,
a hit és az imádság, ha igazak, megnyitják az elmét és a szívet, nem pedig bezárják őket.
Ha olyan emberrel találkozunk, akinek zárt az elméje és az imája, akkor az a hit, az ima nem igaz.
Kérdezzük meg hát magunktól: hitéletemben valóban képes vagyok-e elcsöndesedni és Istenre figyelni? Kész vagyok-e befogadni az ő hangját, saját elképzeléseimet félretéve, és az ő segítségével legyőzni félelmeimet is?
Mária segítsen bennünket abban, hogy hittel hallgassuk az Úr hangját, és bátran megtegyük akaratát!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Ezekben a napokban emlékeztünk meg a Hirosimát és Nagaszakit ért atomcsapás évfordulójáról. Miközben továbbra is az Úr kegyelmébe ajánljuk az atomcsapás és minden háború áldozatait, megújítjuk buzgó imánkat a békéért, különösen a meggyötört Ukrajnáért, a Közel-Keletért, Palesztináért, Izraelért, Szudánért és Mianmarért.
Ma megemlékezem Szent Klára ünnepéről: szeretettel gondolok az összes klarisszára, különösen a vallegloriai klarissza nővérekre, akikhez szoros barátság fűz.
Imádkozzunk a tragikus brazíliai repülőgép-szerencsétlenség áldozataiért is!
És köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és sok más országból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a bergamói kisszeminárium növendékeinek csoportját, akik gyalog jöttek Assisiből, többnapos zarándoklat keretében. Elfáradtatok? Nem? Jól van! Ügyesek vagytok!
Szép vasárnapot kívánok mindannyiatoknak! Nektek is, a Szeplőtlen Szűzanya-plébániához tartozó fiatalok: szép vasárnapot! És kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem: ti, brazilok sem, jól látlak benneteket. Köszönöm mindenkinek! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
