Tarnóczi Mária: A keresztények társadalompolitikai kihívása
Keresztényként részem volt az elmúlt életemben több évtizeden át az esélytelenek a hátrányos helyzetűek sorsát közelről látni és segíteni. Érdekelt mennyire vesznek részt a vallásukat gyakorlók a társadalom azon szegmensében ami távol van tőlük, de mégsem lehet közömbösséggel rátekinteni. Mivel nagy szomorúsággal tapasztaltam, hogy a magát hívőnek mondott ember a konform érzetét nem szívesen tenné ki annak ami a lelkiismeretét felzaklatná, ezért szeretném megosztani Richard Rohr ferencesrendi pap gondolatait - ő a szellemi megújulás egyik legismertebb képviselője az Egyesült Államokban.
Richard Rohr azt mondja, hogy Isten szavának első feladata, hogy szembesítsen bennünket önmagunkkal, a magunk igazságával. Márk evangéliumának 10. fejezetében egymás után két különböző felszólítást találunk, mást kíván Jézus a gazdag ifjútól és mást a vak Bartimeustól. (Mk 10,2) Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre hullott előtte és úgy kérdezte:”Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Hízelgéssel próbálja megnyerni Jézust, de Őt ez nem nyeri meg.”Mester, én a parancsolatokat gyermekkorom óta mindig betartottam”. Ez a kedvesség nem mentes az érdektől a hátsó gondolatoktól sok keresztény ezt a fajta kedvességet űzi. Jézus ezt a bókot elhárítja. „Miért nevezel engem jónak? Senki nem jó , csak az Isten”. A gazdag ifjúnak felsorolja a tízparancsolatot. Közbevet egy megjegyzést mielőtt mondaná, hogy „tiszteld apádat és anyádat, és megjegyzi „Ne csalj”! Ez a felszólítás nincs így a tízparancsolatban, de Jézusnak nyilván van valami konkrét kifogása amit nehezményez. Észre sem vette Jézus közbevetését: „ Ne csalj”. Jézus tudja, hogy ennek az embernek a hibája nem az ő személyes bűne, hanem életkörülményeinek tárgyi valósága tartja őt fogva, része annak a rendszernek, amelyhez tartozik és őt függőségben tartja. Az evangélium nemcsak az egyénnek szól, hanem az egész társadalomnak. Ha körül nézünk ez a valóságos világ amiben élünk. Rabjai vagyunk a Mammon-betegségének. Az önzésünk hihetetlen ravasz utakat talál arra, hogy védje magát kibúvókat az önátadás elkerülésére. A gazdag ifjú is próbálja jó színben feltüntetni magát. Talán tényleg jó ember volt, de a világtól való elszakadás nem ment.
A másik történet a vak Bartimeusról szól, aki vak. Közben Jerikóba értek. Amikor Jézus elhagyta Jerikót tanítványai és egy nagy tömeg kíséretében, ott ült az útszélen egy vak koldus, Timeus fia Bartimeus. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiabálni: ”Jézus Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta:”Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt és így szólt: ”Hívjátok ide”! Odaszóltak a vaknak: „Reménykedj, gyere téged hív”! Az ledobta köpönyegét, felugrott és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte:” Mit tegyek veled?” „Mesterem - kérte a vak- hogy lássak”
Az egyik oldalon ott van a gazdag ember, aki azt hiszi magáról, hogy lát, ismeri a társadalomban betöltött előnyeit de, valójában nem lát meg semmit. Ellentéte a vak ember , aki viszont átlátja helyzetét és látja a teljes valóságot. Jézus ezzel küldte el . „Menj a hited meggyógyított téged”. Nem azt mondta neki, hogy a te engedelmességed a parancsok betartása adja vissza a látásodat. A gazdag ifjú ugyanis ezekre az érdemekre hivatkozott. Nem tudjuk, hogy a vak ember valamit is helyesen cselekedett az életében. Csak azt tudjuk, amit Jézus mondott neki, hogy „Menj a hited meggyógyított”, és hogy erre az visszakapta a látását és vele tartott az úton. Nem volt kétség a hitében.
A gazdag ifjúnak azt mondja Jézus: „Valami még hiányzik belőled. Menj, add el , amid van a pénzt oszd szét a szegények közt és így kincsed lesz az égben azután gyere tarts velem”. A vagyonhoz való ragaszkodás volt amiért nem tudta átadni az életét. Nem az a baj ha van pénzünk, hanem az, ha függünk tőle.
Be kell ismernünk, hogy a nyugati társadalmunk és kultúránk bizonyos tekintetben csapdába csalta az evangéliumot. A Jó Hírt az a kultúra és az a társadalom hallgatja és tartja magáénak, amelyet jóléti társadalomnak nevezünk. Az a társadalom amelyben mi egyre többet akarunk, egyre többet követelünk és azt hisszük, hogy jogunk is van ahhoz, hogy mi egyre többet kapjunk. Az egész önbecsülésünk attól függ, hogy egyre többet szakítsunk ki magunknak. Ezért a gazdag ifjú története nekünk szól. Mindig a társadalomnak az áldozatai azok akik megértik az evangéliumot. Az evangélium szociális és politikai összefüggései egészen nyilvánvalóak és világosak. Ott jövünk rá, hogy Jézust nem használhatjuk sem hatalmi és vagyoni helyzetünk védelmére és megszilárdítására. Talán azért mondja Jézus: „Ha engem követtek, a világ gyűlölni fog benneteket.” Ez az evangélium nem szentesíti meg a rendszert, hanem kivezet minket belőle egy olyan helyre, ahol valódi szabadság honol.
Aztán visszatérhetünk a rendszerbe, de már nem leszünk szenvedélybetegként függő viszonyban tőle.
Részlet: Richard Rohr: Az Elengedés Szabadsága
