Perjés Krisztina: Titkok a mi üdvösségünkért
Jeruzsálem óvárosában, a városfal tövében, a még meglévő Betániába vezető ókori út mellett állt annak idején a mindenkori főpap háza. Ma itt a ház alapjaira épült Kakaskukorékolás temploma áll. Az épület mellett azonban a főpap házához tartozó, sziklába vájt pince megmarad és a turisták által is látogatható.
A pince 3 szintes, a -1 szinten a kősziklába vájtak börtönt, ahol a fogvatartottakat őrizték kikötözve és van benne két kőből faragott oszlop is, melyhez a fogvatartottat felhúzva és kikötözve bántalmazták. A -2 és a -3 szint ciszterna, az alja kb 5-6nm, most is nyirkos, hideg. A hagyomány szerint az Urat ebben a börtönben és ciszternának a mélyén őrizték az elfogásától Nagypéntek reggelig. A hagyomány szerint a 88. zsoltárt imádkozta itt.
Nagyon megrendített, amikor ott jártam és a velünk lévő atyák a ciszterna mélyén elimádkozták a 88. zsoltárt.
Alvernán, Szent Ferenc stigmatizációjának helyén töltött lelkigyakorlatunk alatt abban a sziklahasadékban ültem, ahol Szent Ferenc a legtöbbet tartózkodott, imádkozott és elmélkedett. Itt formálódtak írott mondatokká a fenti titkok. Bízom benne, hogy a Szentlélek sugallata és jóváhagyása vezette a tollamat.
Egy tized rózsafüzér a mi üdvösségünkért (minden üdvözlégyre egy titok)
1. aki a Getszemánéban vérrel verejtékezve is Atyád akaratát választottad, szembenézve az ismeretlen kínzásokkal és szenvedéssel. Add, hogy mi is felvállaljuk ijesztő és ismeretlen keresztjeinket.
2. aki elébe mentél a Téged kereső katonáknak és közben védelmezted tanítványaidat. Segíts minket, hogy mi is kiálljunk a ránk bízottakért.
3. aki eltetetted Péterrel a Téged védelmező kardot és megmutattad, hogy a konfliktusok egyetlen megoldása a békés szeretet. Segíts minket, hogy erőt véve magunkon mi is az irgalom és a béke útját válasszuk.
4. aki a Téged elfogni és kínozni érkező levágott fülű katona fájdalmát látva meggyógyítottad. Példát adtál, hogy mi is embertársaink szenvedését lássuk meg nagylelkűen és a bántást jóval viszonozzuk.
5. akit a főtanács elé hurcolva igaztalanul rágalmaztak, de Te még akkor is türelmesen tanítottad őket. Segíts, hogy mi is a rólunk rosszat mondókat szeressük és még gondolatainkban se kárhoztassuk embertársainkat.
6. akit már a főpap házában bántalmaztak előre, ítélet nélkül. Segíts, hogy soha ne ítélkezzünk.
7. aki a főpap háza börtönének(ciszternájának) mélyén (-3.szint) éheztél, bár Te adtad örök eledelül Magadat. Segíts, hogy mi mindig vágyva vágyódjunk erre a kenyérre.
8. aki a főpap háza börtönének mélyén reggelig szomjaztál, szomjaztad, hogy megértsék, megértsük a tanításodat. Segíts, hogy süket füleink megnyíljanak igédre.
9. aki a börtönben elhagyatva barátaidtól, apostolaidtól megtagadva vártad a reggelt – ítéletedet. Szentlelked erősítsen minket, hogy soha ne hagyjunk magadra, és mindig bátran vállaljuk, hogy Hozzád tartozunk.
10. aki elbágyadt szemmel sírtál értünk, testben és lélekben fázva, remegve. Erősíts minket, hogy mi bűneinket sirassuk és éhező, fázó embertársainkon segítve engeszteljünk.
88. zsoltár (a hagyomány szerint Jézus imája Nagycsütörtök éjjelén - Nagypéntek hajnalán a főpap házának börtönében)
Uram, szabadító Istenem, éjjel-nappal tehozzád kiáltok.
Imádságom jusson színed elé, hajlítsd füledet kérésemre!
Mert a lelkem tele gyötrelemmel, életem közel van a holtak országához.
A sírba szállók közé számítanak, olyan ember vagyok, aki a végét járja.
A halottak között van a fekhelyem, mint aki megsebesítve a sírban alszik,
akinek már emlékét sem őrzik többé, és aki már kiszakadt a kezedből.
A verem mélyére vetettél, a sötétségbe és a halál árnyékába.
Rám nehezedett súlyos haragod, örvényeid fölöttem összecsapnak.
Ismerőseimet távol tartod tőlem, utálatossá tettél előttük.
Fogoly vagyok, szabadulásom nincsen, szemem elsorvad a kíntól.
Uram, egész nap hozzád kiáltok, és kezemet feléd tárom.
Csodákat talán a holtaknak teszel, vagy az árnyak fölkelnek, hogy áldjanak?
Vajon irgalmadat hirdeti valaki a sírban, vagy hűségedet a pusztulás helyén?
Vajon csodáidat meglátja valaki a sötétben, vagy igazságodat a feledés földjén?
De én hozzád kiáltok, Uram, már kora reggel eléd siet imádságom.
Miért taszítasz el magadtól, Uram, arcodat miért rejted el tőlem?
Nyomorult vagyok, és halálra vált ifjúkorom óta, megzavart és földre nyomott csapásaid súlya.
Rám zúdult haragod, és feldúlt a tőled való rettegés.
Hullámzik körülöttem egész nap, mint az árvíz, már-már összecsap fölöttem.
Elszakítottad tőlem jó barátaimat, már csak a sötétség ismer engem.
(Perjés Krisztina)
