A karizmatikus megújulás rugalmasságáról...
...egy regionális találkozó kapcsán - az írást a karizmatikus megújulás újságjába kérték, ide is kiteszem:
Immár 25. alkalommal tartottuk meg a Székesfehérvári Egyházmegye katolikus karizmatikus közösségeinek éves regionális találkozóját május 1-én – igaz, a történet régebben kezdődött, csak közben egy év kimaradt a Covid-járvány miatt, és a következő évben is csak interneten keresztül tudtunk találkozni egymással.
Közösségeink rugalmasságát, alkalmazkodóképességét és kreativitását mutatja, hogy a legkülönbözőbb helyeken és módokon voltunk már eddig együtt. Bodajkon, Érden, Székesfehérváron és Törökbálinton is volt Találkozó, a legtöbbször azonban Alcsútdobozon, a sportcsarnokban - de találkoztunk már templomban, iskolában, művelődési házban is. A 25 év alatt megfordultak köztünk népszerű, kedvelt előadók, de nem vagy alig ismert emberek, tanúságtevők is. A zenei szolgálatot templomi zenekarok éppúgy végezték, mint neves dicsőítő zenész csoportok. Volt már kiállítás, pantomim, csoportok tablói, vagy épp -, mint most is -, több közösség ügyes műsoros bemutatkozása, valamint a mára már kötelezővé vált gyermekfelvigyázás, egyéni szentségimádási és gyónási lehetőség, közös szentségimádás és közbenjáró imaszolgálat, és az elmaradhatatlan püspöki, koncelebrált szentmise.
Írhatnám, hogy a jég hátán is megélünk, de ez azért nem igaz, mert az elmúlt évtizedek alatt még soha nem vittek jégre minket. Hála és köszönet illeti mindazokat, akik a hosszú évek alatt fenntartották a lelkesedést és vállalták a szervezés fáradtságos munkáját, különösen is az alcsútdobozi Mustármag közösséget, akik az idei Találkozót is nagyszerűen megszervezték és levezették - élükön Cseh Kornél állatorvos és pátriárkával -, és hála és köszönet mindazoknak, akik a Találkozókra eljöttek és jelenlétükkel, imáikkal, örömmé tették ezt a napot is számunkra.
(Sipos Gyula)
