Gyógyítás és misszió – Varga János verbita húszévnyi argentínai szolgálatáról tartott előadást
Szentháromság vasárnapján, május 26-án este a verbita rend Názáret Missziósház és Szent Arnold Lelkigyakorlatos Ház intézményében Varga János SVD mutatott be szentmisét, amelyet szentségimádás követett, majd a szerzetes vetített képes beszámolót tartott két évtizedes argentínai missziójáról.
A szentmise elején, melyet a missziós barátokért és gyógyulásokért ajánlottak fel, Lourdu Raju Chavvakula SVD köszöntötte Varga János atyát.
Varga János a hívőközösséggel beszélgetve, őket kérdezve prédikált. Mint mondta, a Szentháromságról maga Jézus beszélt, és nyomatékosan kérte az apostolokat, hogy vezessék a megkeresztelteket a tanítás megtartására. Ugyanakkor nem könnyű felismerni, hogy az isteni parancsok, a rend és a fegyelem szeretetből fakadnak, ennek belátásához létfontosságú a Szentlélek. Mindenképpen feltámadunk, a kérdés az, hogy dicsőséges vagy kárhozatos életre. Jézus megmentett minket, így azt kell tennünk, amire ő tanított.
Jézusnak hinni annyit jelent, mint ismerni és az életünk vezérfonalává tenni a tanítását.
Beszédében Varga János kiemelte, hogy Isten képmásai vagyunk, aki megpecsétel minket a keresztségben és a bérmálásban, de az ember rossz irányba is formálható. Egy példabeszéd szerint el lehet jutni egészen addig, hogy az Úr Jézus nem ismer fel már minket, mert nem marad istengyermeki vonásunk. Az Argentínából hazatért verbita szerzetes rámutatott, hitünk helyes megélése eredményezi, hogy egyre jobban hasonlókká válunk ahhoz az ideálhoz, amit az Atya gondolt rólunk, aki szándékosan teremtett mindannyiunkat, és mindenkinek mennyei dicsőséget képzelt el.
A szentmise elbocsátó áldása előtt szentségimádás volt, majd az előadóteremben Varga János papi hivatásáról és az Argentínában töltött húsz évről tartott vetített, élvezetes, sok derűt keltő előadást.
Varga János felnőttként tért meg. Megkeresztelték, de a család nem volt vallásos, szülei alkoholisták voltak, 20 éves korában elveszítette édesanyját. Egyik este azonban nem hagyta nyugodni egy barátságos, szeretetteljes mondat: „Ha el akarod élni a céljaidat, imádkozzál Istenhez.” Először nem tudta, hogyan kell, majd egy munkatársa megtanította a Miatyánkra és az Üdvözlégyre. A Ferenciek terén kezdett misére járni, majd a felnőtt keresők hitoktatását a ciszterci templomban, Brückner Ákos atyánál kezdte el. Új barátaival Kerényi Lajos atya hittancsoportjához is csatlakoztak, imacsoportot alapítottak, szombatonként pedig mosogatást vállaltak a Tömő utcában Teréz anya nővéreinél, akik mindig adományokból főztek. Lajos atya aztán 1992 nyarán megkérdezte tőle, nem menne-e Németországba egy szeminárium konyhai kisegítőjének. Ott hamar kiderült, hogy nem is konyhai kisegítőt, hanem szakácsot keresnek igazából, ám neki és társának a virsli- és rizsfőzésen kívül nem volt sok tudományuk. Végül szépen belejöttek a 25 fős üzemi konyha vezetésébe.
„Amikor a második évben jött a hivatásom, úgy megijedtem, majd elszaladtam” – folytatta a történetét. 1996 júliusára mégis megérett a döntés, jelentkezett az esztergomi szemináriumba. Egy fiatal akkor újságolta neki, hogy az Új Emberben hirdetnek a verbiták. Érdeklődött náluk, és úgy alakult, hogy Esztergomba nem, de verbitának felvették. 1996-ban a missziós vasárnapra több társával együtt meghívták tanúságot tenni, a szentmise után a pap imádkozott érte, és azt mondta neki: „Te megkaptad a testi-lelki gyógyítás karizmáját.” 2002-ben örökfogadalmat tett, 2003-ban pappá szentelték, és kinevezték Argentínába. Ott, 12 ezer kilométerre Magyarországtól egy imacsoport vezetője kérdezte tőle, nincs-e gyógyító karizmája, és ha van, miért nem használja. Elkezdtek tehát betegekért imádkozni, még daganatos beteg is meggyógyult.
A paraguayi–brazil–argentin hármas határhoz került előbb káplánnak, majd plébánosnak a Szent András-plébániára, egy olyan helyre, ahol ültetvények vannak a kivágott esőerdő helyén. A verbita plébániához tartozó deszkakápolnákat sorra járta a misetáskával, mind a huszonöt kápolnában egyre több misét mondott, majd maga is épített kápolnát adományokból a temetőben. A plébániák ezen a vidéken teljesen önállóak, nincs fizetés, csak az van, amit a hívek perselypénzként adnak. Létesítettek egy nyárikonyhát, ahol a templombúcsúhoz kapcsolódóan 400 kilónál több húst, néha egytonnányit is sütöttek – ebből lett a plébániának nagyobb bevétele.
Az adományozás mellett sokan segítettek nekik, egy szobafestő adományfestékkel ingyen kifestette a templomot, és adományokból cserélték ki az ablakokat és a tetőt is. Mivel Varga János édesapja burkoló volt, sok építkezésen vett részt gyermekkorában, így tapasztalatai most igen jól jöttek. Eljött a pillanat, amikor a hívei azt hitték, hogy ő gazdag, netán csempészettel foglalkozik, onnan van a sok pénz. Úgy kellett elmagyarázni nekik, hogy mindezt a hívek gyűjtötték össze, ha jól gazdálkodnak, ilyen nagy dolgokra képesek.
A gondviselés a templom padlózatának burkolása esetében is működött, még a Szent Rita-kápolnába is jutott a Brazíliában beszerzett szép fehér járólapból. Varga János a Szent Rita-kápolna történetét is elmesélte attól kezdve, hogy néhány fal állt a magas fűben, amit rendszeresen egy ló legelt. Ekkor még azt gondolta, csak ne neki kelljen hozzányúlnia az „épülethez”, hiszen végre befejezték a templom felújítását.
Argentínában az a szokás, hogy senkit nem lehet kilakoltatni, még az egérlyukakra is rácsot tesznek, ne menjen be oda senki, így aztán azonnal lépni kellett, amikor mások el akarták foglalni a kápolnának kijelölt területet. Varga János a verbiták alapítójától, Arnold atyától tanulta:
ha építkezni akarsz, ne várd meg, hogy minden pénzed összegyűljön rá”,
de neki egy zsák homokja sem volt. A Szent Rita-kápolna pókhálóra hasonlító tetőszerkezetét maga tervezte egy kollégával együtt, s mivel nem maradt elég járólap, a templomhajóba parkettát is fektettek le, éppen a San Damianó-i kereszt alakjában. A gyönyörű faszékek eltüzelésre szánt, de kiváló fából vannak, a templom festményei ismerősök alkotásai. 2018-tól kezdődött az építkezés, a kápolna 2022-re el is készült.
Szent Rita tényleg a lehetetlen dolgok védőszentje, de hogy ezt felépítettük, még nekem is sok volt”
– tette hozzá.
Argentínának ezen az északi vidékén sokan élnek faházakban villany és víz nélkül, patakban mosnak az emberek, a gyöngytyúk elképesztő hangon visít, a malac röfög. A hívek szeretik az élő betlehelmet és a keresztutat, és nagy az igény a gyógyulásért mondott imára. Darió atyával, a híres karizmatikussal 2008-tól misézett Varga János rendszeresen, gyógyulásokért imádkoztak, és számtalan csodát átéltek. 2010-től aztán már maga is tartott gyógyító szentmiséket minden hónap első szombatján. Varga János úgy látja, ezek hatására először kialakul a lelki béke, majd a hit, ezt követi a gyógyulás. A plébániai hitélet fellendült, a Mária-kápolnában előbb csak egy este, később már egész héten folyamatos szentségimádást tartottak a hívek kérésére, férfiimacsoport jött létre, akik zsolozsmát mondanak reggel és este.
Lebilincselő előadása végén Varga János spanyolul adott áldást a résztvevőknek.
Fotó: Merényi Zita
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
