Ferenc pápa megölelte az izraeli Maozt és a palesztin Azizt, akik a háború végéért küzdenek
Bejárta a világot a fénykép és a videó, amelyen Ferenc pápa egy izraeli és egy palesztin férfit ölel át május 18-án a veronai Arénában megrendezett béketalálkozón. Maoz és Aziz izraeli, illetve palesztin vállalkozók, mindkettejük családját szétszakította a háború. 12500 ember tapsolt felállva különleges testvéri gesztusuknak. „Fájdalmunk közelebb hozott minket egymáshoz, hogy egy jobb jövőt teremtsünk” – fogalmazott közös megszólalásában a két férfi.
Felállva tapsoltak a jelenlévők, aztán csend, imádság, könnyek és egy ölelés a pápával. Konfliktusok által szétszakított korszakunk történelmének egy kis fejezete íródott a veronai Arénában, a pápa veronai látogatásának délelőtti központi helyszínén, amikor az ókori római amfiteátrumban az izraeli Maoz Inon és a palesztin Aziz Sarah szavai visszhangoztak. Előbbinek a szüleit október 7-én megölte a Hamász, utóbbitól a háború ragadta el a testvérét, akit izraeli katonák gyilkoltak meg. Két vállalkozó, a találkozóra létrejött „közgazdasági munkaasztal” két résztvevője, de mindenekelőtt két háborúban álló nép képviselője akart egymás mellett állva tanúságot tenni annak a 12500 embernek, akik részt vettek Az igazságosság és a béke megcsókolják egymást címmel megrendezett találkozón, a pápa veronai látogatásának csúcspontján. Beszédük végén megölelték egymást, majd Ferenc pápát is, jelezve a világnak, hogy
mennyire igazak a Szentatya – olykor vitatott – szavai, hogy van terepe annak, hogy újra testvérként találkozzunk, és ez éppen a közös szenvedés.
„Nagy megtiszteltetés itt lenni, Ön a béke szószólója, mi a béke 12 ezer építőjével vagyunk itt, a Szentföldről hozzuk el a béke tanúságtételét” – mondták. „Ferenc pápa, a nevem Maoz Inon, Izraelből jöttem, a szüleimet megölte a Hamász... Ferenc pápa, a nevem Aziz Sarah, Palesztinából jöttem, és ez a háború, az izraeli katonák elragadták tőlem a testvéremet” – mutatkoztak be.
Fájdalmunk, szenvedésünk közelebb hozott minket egymáshoz, hogy egy jobb jövőt teremtsünk.”
Az egész aréna közönsége felállt e szavak hallatán. Békezászlók és fehér zsebkendők lobogtak, Maoz és Aziz pedig összekulcsolták és a magasba emelték kezüket. Még mindig egymást átölelve, Roberto Romano, a találkozóra szerveződött közgazdasági munkacsoport tagja kíséretében folytatták: „Vállalkozók vagyunk… Nem lehet béke a béke gazdasága nélkül. Egy olyan gazdaság nélkül, amely nem öl. Igazságosságon alapuló gazdaság nélkül. És azt kérdezzük: hogyan lehetnek a fiatalok a béke vállalkozói, amikor a képzés helyeit gyakran a technokrata paradigma és a mindenáron hajszolt profit kultúrája befolyásolja?”
Ferenc pápa elragadtatva hallgatta a beszédüket, és azonnal felállt, amikor meglátta a két feléje tartó férfit. Egy ölelés, két ölelés, egy csoportos ölelés, a pápa feje Maoz és Aziz vállán nyugodott. Majd egy nagyon erős kézfogás: „Köszönöm, testvérek!”
Körös-körül kiabálás és taps hallatszott, ami félbeszakadt, amikor a pápa átvette a szót, hogy egyből kommentálja az éppen átélt pillanatot. „E két testvér szenvedése két nép szenvedése – jegyezte meg. – Nem lehet mit mondani, nem lehet mit mondani…
Volt bátorságuk átölelni egymást – tette hozzá, kezével rájuk is mutatva –, és ez nemcsak bátorság és a békevágy tanúsága, hanem a jövő terve is.”
„Mi értelme a háborúnak?” – kérdezte Ferenc pápa. A Szentatya mindenkit csendre hívott, és azt kérte: „kettejük ölelését nézve mindenki szívből imádkozzon az Úrhoz a békéért, és hozzon belső döntést, hogy tegyen valamit a háborúk megszüntetéséért”. Az ováció csenddé változott, a veronai Arénában jelen lévő több ezer ember lehajtotta a fejét, de könyörgését az ég felé emelte.
A pápa ismét szót kért: „Gondoljunk a gyerekekre; ez a háború, a sok háború, milyen jövőjük lesz?” A gondolata, mint mindig, most is a gyerekek felé fordult: az ukrán gyerekek felé, akik „nem tudják, hogyan kell mosolyogni”, akik „a háborúval elveszítik a mosolyukat”. „Gondoljunk az öregekre – tette hozzá a Szentatya –, akik egész életükben azért dolgoztak, hogy ez a két ország előbbre jusson, és most vereséget szenvedtek.”
Egy történelmi vereség mindannyiunk számára vereség.
Imádkozzunk a békéért, és mondjuk meg ennek a két testvérnek, hogy vigyék ezt a vágyunkat és a békéért való tenni akarást a népeikhez! – tette hozzá.
A Közel-Keletet sújtó repedések a veronai Arénában is visszaköszöntek néhány izraeli és palesztin nő tanúságtételén keresztül. Anyák, feleségek, fiatalok, idős nők adtak hangot a pápa előtt a háború hónapjaiban átélt tragédiák miatti fájdalmuknak, valamint bemutatták azt a munkát, amelyet az általuk alapított mozgalmak és szervezetek révén végeznek, hogy „véget vessenek ennek a konfliktusnak”. Yael Admi, az izraeli Women Wage Peace (Nők, Bér, Béke) mozgalom társalapítója arra kérte a pápát, hogy támogassák „az anyák felhívását”, amely „felelős és bátor politikai cselekvés révén a vérontás szörnyű körforgásának végét” követeli.
Reem Al-Hajajrah a – béke városának hívott – Betlehemhez közeli al-Duheisha menekülttáborból érkezett, a Women of the Sun (A Nap Asszonyai) mozgalom alapítójaként szóvivője lett azoknak a „palesztin anyáknak, akik jobb életet követelnek maguknak és gyermekeiknek, mert nem akarnak több halált”. „Az Ön támogatásával újjáépíthetjük életünket, otthonainkat, és megvédhetjük a palesztin nép szabadságát és méltóságát” – mondta Ferenc pápának.
Békére van szükségünk, akárcsak a vízre és a levegőre.”
Hiam Tannous egyszerre izraeli és palesztin keresztény, aki a palesztin néphez tartozik és Izrael államban él: „Fáj és vérzik a szívem, mert a népem háborúban áll az országommal. Ez egy szörnyű érzés, amely más arabok számára ismeretlen” – mondta. Kérte a pápa segítségét, hogy „elérjük a lehetetlent, hogy megvalósítsuk a történelmi változást, amelyet mindannyian várunk: visszahozni a békét a Szentföldre”.
A palesztin Nivine Sandouka, a Közel-Kelet Békéjéért Szövetség (ALLMEP), a térség legnagyobb izraeli–palesztin békepárti hálózatának regionális igazgatója a G7-ekhez és a nemzetközi közösséghez fordult, hogy „támogassanak egy többoldalú, felülről lefelé irányuló békefolyamatot, amelyhez egy olyan alulról felfelé irányuló megközelítés párosul, amely a civil társadalmat, különösen az izraeli és palesztin békepártiakat e folyamat középpontjába helyezi”.
Ferenc pápát lenyűgözte a „bátor hídépítőknek” nevezett nők tanúságtétele, és arra buzdított, hogy a béke megtalálása érdekében vegyék őket észre. Magukhoz a nőkhöz pedig így szólt Róma püspöke: „Ti azonban, a párbeszéd szövőnői és szövői a Szentföldön, arra kéritek a világ vezetőit, hogy hallgassanak a hangotokra, vonjanak be benneteket a tárgyalási folyamatokba, hogy a megállapodások a valóságból, és ne ideológiákból szülessenek.”
Az ideológiáknak nincs lábuk, hogy járjanak, nincs kezük, hogy gyógyítsák a sebeket, nincs szemük, hogy lássák mások szenvedését. A békét az érintett emberek lába, keze és szeme teremti meg.”
Ezért egyértelmű a megbízás: „Ne legyetek az úgynevezett »elkerülhetetlen« háború szemlélői! – zárta beszédét a Szentatya. – Ne vessünk halált, pusztulást, félelmet! Vessünk reményt! Ezt teszitek ti is, ebben a Béke Arénában. Ne adjátok fel! Ne csüggedjetek!”
Forrás: Salvatore Cernuzio/Vatican News
Fotó és videó: Vatican News
Magyar Kurír
(asz)
