Ferenc pápa a demográfiai konferencia résztvevőihez: Az élet nem probléma, hanem ajándék
Negyedik alkalommal rendezték meg a születéssel és családtámogatással foglalkozó, Stati Generali della Natalità című konferenciát Rómában, amelyen Ferenc pápa is beszédet mondott. A Szentatya leszögezte: Az „emberi élet nem probléma, hanem adomány”, éppen ezért a születések kérdését „reálisan, előretekintően és bátorsággal kell kezelni”.
A Szentatya beszéde elején elmondta: örömmel vesz részt ezen a konferencián, mert a születések számának kérdését különösen fontosnak tartja. Aláhúzva: minden gyermek ajándék, s ez Isten bizalmára emlékeztet, miként a találkozó mottója is jelzi: „Jelen lenni, több fiatal, több jövő.” Ám „jelenlétünk” nem a véletlen eredménye:
Isten akart minket, mindannyiunkkal nagy és egyedi terve van.
Ezért is találkozzunk egymással és dolgozzunk együtt a születések számának előmozdításán realizmussal, előrelátással és bátorsággal.
Az első kulcsszó a realizmus. Korábban sok tanulmány a Föld túlnépesedését jósolta, mondván, a túl sok gyermek születése gazdasági egyensúlyhiányt, nyersanyaghiányt és környezetszennyezést okozna. Ferenc pápa elmondta: mindig megdöbbentik ezek a mára régen elavult elméletek, amelyek az embert „problémának” tekintik. Hiszen az emberi élet nem probléma, hanem ajándék. A környezetszennyezésnek és az éhezésnek nem a gyerekek születése az oka. Ezeket azok döntései okozzák, akik csak magukra gondolnak. Mint a féktelen materializmus és a fogyasztási őrület gonosz vírusa, ami megrontja az emberek és a társadalom életét. A probléma nem mennyiségi.
Nem az a kérdés, hogy hányan vagyunk, hanem hogy milyen világot építünk.
Nem a gyerek, hanem az önzés teremt igazságtalanságokat – szögezte le a pápa. – Az önzés tesz süketté minket Isten hangjára, aki pedig szeret. Az önzés ellenben megfosztja érzéseitől a szívet, birtoklásra kényszerít, így aztán a házak megtelnek tárgyakkal, de gyermek már nem marad benne.
Nem, világunk problémája nem a megszülető gyermek, hanem az önzés, a fogyasztás és az individualizmus, amely ugyanis magányossá és boldogtalanná teszi az embert.
A születések száma elsőként jelzi egy nép reménységét. Gyermekek és fiatalok nélkül egy ország elveszti a vágyát a jövő iránt. A pápa példaként említette Olaszországot, ahol most 47 év az átlagéletkor, és ez csak tovább romlik, ami miatt Olaszország – Európa többi részéhez hasonlóan – fokozatosan elveszíti a jövőbe vetett reményét, és miközben elkötelezi magát egy magány- és szorongásmentes életre, valójában már nem hisz az ajándék civilizációjában, az élet igazi szépségében.
Előrelátásra van szükség a megoldáshoz – s ez a második kulcsszó. A ma magvetéséhez intézményi szinten hatékony politikára és bátor, konkrét, hosszú távú döntésekre van szükség, hogy a gyerekek holnap arathassanak. Valamennyi kormány részéről nagyobb elkötelezettségre van szükség, hogy a fiatal generációk megvalósíthassák jogos álmaikat. Komoly és hatékony döntéseket kell hozni a család javára, hogy egy anyának ne kelljen választania a munkahely és a gyermekgondozás között. Ehhez társadalmi szinten kell előmozdítani a nagylelkűség és a nemzedékek közötti szolidaritás kultúráját, annak tudatában, hogy gyerekek és unokák jövőjét évek kemény munkájával alapozzák meg, a szülők és a nagyszülők rejtett áldozataival. Másrészt szükség van a felnőttek felé tanúsított elismerésről és háláról a felnövekvő nemzedékek részéről, hiszen ez az egészséges válasz, amely, mint a cementhez kevert víz, szilárddá és erőssé teszi a társadalmat. Ezeket az értékeket meg kell őriznünk, ezt a kultúrát kell terjeszteni, ha valóban jövőt akarunk.
A harmadik kulcsszó a bátorság. Ezzel a Szentatya főként a fiatalokhoz fordul. Tudja, hogy sokuk számára a jövő nyugtalanítónak tűnhet, és hogy a születési arányszámok, a háborúk, a világjárványok és az éghajlatváltozás mellett nem könnyű életben tartani a reményt.
Mégis arra kéri őket, hogy ne adják fel, hanem higgyenek, mert
a jövőt közösen, együtt építjük, és ebben mindenekelőtt megtaláljuk az Urat.
Ő az, aki az evangéliumban azt tanítja nekünk, hogy „én azonban azt mondom nektek”, ami megváltoztatja a dolgokat (vö Mt 5,38–48). „Ez a »de«, ez az »azonban« szó valamiképp olyan üdvösségszagú, és valami szokatlant készít elő, egyfajta fordulatot – szögezte le Ferenc pápa.
Ezt a »de«, azt az »azonban« szócskát tegye magáévá itt és most mindenki” – kérte a Szentatya. – Ne nyugodjunk bele egy mások által megírt kész forgatókönyvbe, kezdjünk el evezni, hogy megfordítsuk az útirányt, akár az árral szemben haladás árán is! Akárcsak a Születés Alapítványban az anyák és apák, akik minden évben megszervezik ezt az eseményt, ezt a gondolkodást segítő „reménységműhelyt”, amely egyre jobban bevonja a politika, a vállalkozások, a bankok, a sport, a szórakozás és az újságírás világát.
„Kedves barátaim, köszönöm, amit csináltok, köszönöm mindenkinek. Közel vagyok hozzátok, és imáimmal kísérlek benneteket”– zárta a nemzetközi konferencia résztvevőihez intézett beszédét Ferenc pápa a Vatikáni Rádió épületéhez tartozó egykori Szent Cecília Zeneakadémián.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
