Ferenc pápa: Jézus nem hagy el bennünket, akkor sem, ha hibázunk!
A Szentatya május 5-én, húsvét 6. vasárnapján déli 12 órakor a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobájának ablakából imádkozta el a Regina caeli kezdetű imádságot a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal együtt. Beszédében arról elmélkedett, hogy milyen Jézus barátsága, amellyel kitüntet mindannyiunkat. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma az evangélium arról szól, hogy Jézus azt mondja az apostoloknak: „Többé nem szolgáknak, hanem barátaimnak hívlak benneteket” (vö. Jn 15,15). Mit jelent ez?
A Bibliában Isten „szolgái” különleges emberek, akiknek Isten fontos küldetést ad. Ilyen például Mózes (vö. Kiv 14,31), Dávid király (vö. 2Sám 7,8), Illés próféta (vö. 1Kir 18,36), egészen Szűz Máriáig (vö. Lk 1,38). Ők azok az emberek, akiknek a kezébe Isten a kincseit helyezi (vö. Mt 25,21). De Jézus szerint mindez nem elég annak kifejezésére, hogy kik vagyunk számára, nem elég, több kell hozzá, valami nagyobb, ami túlmutat a javakon és magukon a terveken: barátság kell hozzá.
Már gyermekként megtanuljuk, milyen szép ez a tapasztalat: a barátainknak odaadjuk a játékainkat, a legszebb dolgokkal ajándékozzuk meg őket; aztán – ahogy növekszünk– kamaszként megosztjuk velük első titkainkat; fiatalon megbízhatóságunkkal, hűségünkkel ajándékozzuk meg őket; felnőttként megosztjuk egymással örömeinket és gondjainkat; öregként pedig megosztjuk emlékeinket, elgondolásainkat és a hosszú napok csendjeit. Isten igéje a Példabeszédek könyvében azt mondja, hogy „az olaj és a tömjénfüst öröm a szívnek, a gyengéd barátság vigasz a léleknek” (Péld 27,9).
Gondoljunk egy kicsit a barátainkra, és adjunk hálát értük az Úrnak! Szánjunk rá egy kis időt, és gondoljunk rájuk!
A barátság nem számítás eredménye, nem is kényszer szülötte: spontán módon jön létre, amikor felismerünk valamit magunkból a másikban. És ha a barátság igaz, akkor olyan erős, hogy árulás esetén sem szűnik meg. „A barát mindig szeret” – mondja a Példabeszédek könyve (Péld 17,17), ahogy Jézus is bizonyítja, amikor az őt csókkal eláruló Júdásnak azt mondja: „Barátom, tudom, miért jöttél!” (Mt 26,50). Az igaz barát nem hagy el, akkor sem, ha hibázol: figyelmeztet, esetleg megdorgál, de megbocsát, és nem hagy el!
Ma Jézus az evangéliumban azt mondja, hogy számára épp ilyenek vagyunk, barátai vagyunk: minden érdemtől és elvárástól függetlenül szeretett emberek, akik felé kinyújtja kezét, és akiknek felkínálja szeretetét, kegyelmét, szavát; akikkel – velünk, barátaival – megosztja azt, ami a legkedvesebb számára, mindazt, amit az Atyától hallott (vö. Jn 15,15). Odáig megy, hogy törékennyé teszi magát értünk, hogy védekezés és színlelés nélkül a kezünkbe adja magát, mert szeret bennünket. Az Úr szeret bennünket, barátként a javunkat akarja, és azt szeretné, hogy részesedjünk az övében.
Kérdezzük meg hát magunktól: milyen arca van számomra az Úrnak? Baráti vagy idegen arc? Érzem-e, hogy szeret engem?
És milyen Jézus-arc az, amelyről tanúságot teszek másoknak, különösen azoknak, akik hibáznak és megbocsátásra szorulnak?
Mária segítsen, hogy növekedjünk a Fiával való barátságban, és terjesszük azt magunk körül!
A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Sok szeretettel küldöm jókívánságaimat testvéreinknek az ortodox egyházakban és egyes keleti katolikus egyházakban, akik a Julián-naptár szerint ma ünneplik a szent húsvétot. A feltámadt Úr töltse el örömmel és békével az összes közösséget, és vigasztalja meg azokat, amelyek megpróbáltatásoktól szenvednek. Áldott húsvétot nekik!
Imádkozom a brazíliai Rio Grande do Sul állam lakosságáért, melyet nagy áradások sújtottak. Az Úr fogadja magához a megholtakat és vigasztalja meg családtagjaikat, valamint azokat, akiknek el kellett hagyniuk otthonukat!
Köszöntöm a Rómából, Olaszország és a világ különböző tájairól érkezett hívőket, különösen a Texasból, a chicagói főegyházmegyéből és a Berlinből érkezett zarándokokat; a párizsi Saint-Jean de Passy iskola diákjait és a Human Life International csoportot. Köszöntöm a certaldói és a lainatei fiatalokat; az anconai és a Rossano Cariati-i hívőket; a Cassano D’Addából, a tesinói lelkipásztori egységből és a római S. Maria del Rosario-plébániáról érkezett bérmálkozó fiatalokat. És köszöntöm az Olaszország különböző részeiből érkezett zenekarokat: köszönöm szépen, hogy ilyen szépen játszottatok, és remélem, muzsikáltok még egy kicsit. Köszönöm! Köszöntöm a „Francigeni Monteviale” csoportot; valamint Livorno és Collesalvetti lakosait, akik már jó ideje várják a legszennyezettebb területek helyreállítását. Imádkozzunk értük!
Szeretettel köszöntöm az új svájci gárdistákat és családtagjaikat e történelmi és érdemekben gazdag testület ünnepségének alkalmából. Nagy tapsot a svájci gárdának!
Üdvözlöm a „Métér” Egyesületet, mely a gyermekbántalmazás összes formája ellen küzd. Köszönjük, köszönjük elkötelezett munkátokat! Kérem, folytassátok bátran fontos tevékenységeteket.
Kérem, továbbra is imádkozzunk a meggyötört Ukrajnáért – sokat szenved! –, és Palesztináért és Izraelért is, hogy béke legyen, hogy a párbeszéd megerősödjön és jó gyümölcsöt teremjen. Nem a háborúra, igen a párbeszédre!
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Köszöntöm a Szeplőtlen Szűzanya-plébánia derék fiataljait! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
