Melyik két szó van a Tóra közepén?
Melyik két szó van a Tóra közepén? - teszi fel a kérdést Ephraim Mirvis, brit főrabbi hivatalos oldalán, és rögtön választ is ad rá:
A Tórát a héberül szófernek nevezett tóramásoló másolja. Maga a szófer szó azonban, szó szoros értelmében nem írnokot jelent, hanem olyan embert, aki számol. Vagyis az az ember, aki Tórát ír, valójában számol. Mi a kapcsolat?
A Talmud elmondja, hogy a szóferek számára különösen fontos, hogy tudják, hány szó és hány betű van a Tórában, nehogy véletlenül kihagyjanak akár egyet is közülük. A tóramásolók már jóval a számítógépek kora előtt pontosan tudták, hogy hány betűt és hány szót tartalmaz a Tóra, és írás közben – stílszerűen szólva – számon is tartották. Így aztán azt is tudjuk régóta, hogy a Tórában páros számú szó szerepel, így két középső szó is van. Ez a két szó pedig nem más, mint hogy „dáros dárás” – Mózes azt követelte, hogy megérthesse mi történt. ( (3Mózes 10:16).
Innen ered a héber drásá – magyarázat, fejtegetés kifejezés.
Micsoda tanítás! Éppen a Tóra szívében, a lényegében az áll, hogy az embernek kutató, érdeklődő elmével kell rendelkeznie. Fel kell tennünk a kérdéseinket, és követelnünk kell a válaszokat az életünkben felmerülő kérdésekkel kapcsolatban.
A Talmud (Sábát 30) meséli el az idősebb Hilél történetét. Hilélről az a hír járta, hogy soha senkinek nem sikerült felbosszantania őt. Két jó barát fogadott, hogy az egyikük fel tudja-e bosszantani Hilélt. Értelmetlen kérdéseket tett fel, mint például „miért van a babilóniaiaknak ovális fejük” – és ehhez hasonlók. Hilél minden kérdésre azt válaszolta, hogy „nagyszerű kérdést tettél fel”, majd választ is adott. Semmi nem hozta ki a sodrából.
A férfi végül elveszítette a fogadást, és a Talmud elmondja, hogy ez a történet az oka annak, hogy Hilél háláchikus (jogi) döntvényeit fogadjuk el Sámájéval szemben, mert Hilél szerette a kérdéseket és örült minden alkalomnak, amikor magyarázhatott, attól függetlenül, hogy mennyire voltak mélyek vagy éppen silányak a kérdések.
A Tóra középső szavaiból azt tanulhatjuk, hogy nem szabad szégyenlősködnünk: ha kérdésünk van, tegyük fel. Így áll a Pirké Ávotban (Az atyák bölcs tanításai): Hilél mondta: „lo hábájsán lámed” – „a szégyellős nem tanul”.
(Ephraim Mirvis rabbi, zsido.com)
