Öntsünk tiszta vizet a pohárba! – Teremtésvédelmi gondolatok a víz világnapjára
Az ENSZ kezdeményezésére 1993 óta március 22-e a víz világnapja. Az alábbiakban László Péter Ferenc állandó diakónus, a Pécsi Egyházmegye teremtésvédelmi referense a világnap kapcsán megfogalmazott gondolatait olvashatják.
A nagyböjti idő kellős közepén ez a nap arra hívja fel a figyelmünket, hogy a teremtett világgal szemben elkövetett bűneinket is bánjuk meg, és tudatosítsuk saját magunk számára is az ökológiai megtérést.
Teremtett világunkban az általunk okozott sebek egyben Krisztus sebei is.
A Bibliában már a teremtéstörténetben olvashatjuk, hogy az élet egyik alapfeltétele a víz, hiszen: „Isten lelke lebegett a vizek felett” (Ter 1,2), és az édenkert öntözéséhez is négy folyóra volt szükség. Az Ószövetségben több helyen is olvashatunk természeti katasztrófákról, mint az emberek bűneinek következményeiről. Gondolhatunk itt a Noé és családja által túlélt özönvízre (Ter 6), vagy Illés próféta életére, amikor három év és hat hónapig szárazság volt Izrael földjén (1Kir 17–18).
Jelenlegi világunk ökológiai válságában nagyon sokat olvashatunk, hallhatunk a víz problémájáról: a víz mint ökológiai nyersanyagforrás véges és kimeríthető, a tiszta ivóvíz hiánya, a felszín alatti vizek szennyezése, a természetes vizek nagymértékű pazarlása, a tengerszint emelkedése, szárazság, bozót- és erdőtüzek, özönvízszerű esőzések, áradások, az északi és déli jégsapkák rohamos olvadása, melyekre Ferenc pápa a Laudato si' kezdetű enciklikájában szintén felhívja a figyelmünket.
Ez egy kicsit hasonlíthat egy olyan bokszmérkőzéshez, melyben Földünknek, a teremtett világnak adunk folyamatosan kisebb vagy nagyobb ütéseket, sebeket.
Hogy miért tesszük ezt? Azt igazából mi sem tudjuk. Ezek a sebek kezdetben még könnyen regenerálódnak, de az egyre keményebb sorozatos ütések következtében bekövetkezik a KO, és földünk elveszíti a megújulóképességét.
Nagyon fontos, hogy ezeket a sebeket kívülről gyógyítsuk! Ugyanakkor
nem feledkezhetünk meg különösen mi, keresztények a belső gyógyítás, gyógyulás fontosságáról sem. Ehhez Krisztust mint az élő vizek forrását kell keresnünk,
hiszen a teremtett világban megjelenő problémák, az emberi szívben elhatalmasodó kapzsiság, a pillanatnyi haszon iránti és a birtoklási vágy a teremtő Istentől való tudatos elfordulásra vezethető vissza, ahogy erről a fentebb említett ószövetségi történetekben is olvashatunk. Ezzel a lelkülettel öntsünk hát tiszta vizet a poharunkba, és tudatosan figyeljünk vizeink tisztaságára.
Forrás: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
