Jézusi forradalom
Jézus Krisztus működésének lényege a megváltás művének megvalósítása volt. A megváltás azonban nem csak személyes – bár ez nélkülözhetetlen -, hanem egyetemes érvényű, amely „minden testre” kiterjed. Jézus Krisztus mindenki számára elhozta az Ígéret földjét, Isten országát. Benne mindenki lehetőséget kapott az új életre, a gonosz lélek hatalma alóli teljes kimenekülésre.
Ezért írja bátran Pál apostol, hogy az egész teremtett világ „sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását” (Róm. 8, 19).
Jézus megváltói műve olyan erőteljes volt, hogy arra választ évszázadokon keresztül képtelen volt adni evilág szelleme. Az elnyomás eszközei csődöt mondtak, a vértanúk vére a kereszténység magvetésévé vált. A régi pogány sokistenhit nem tudta összetartani a széthulló birodalmat. A krisztusi tan szellemi és eszmei ellenfelévé erősödő gnosztikus, mágikus, ezoterikus irányzat, a megistenülés és önmegváltás tana egy emberöltő után erejét vesztette és kiderült róla, hogy nem több ügyes hamisítványnál. Az ószövetség törvényei ugyan érvényben maradtak, de a templom lerombolása után megszűnt a zsidó templomi áldozatbemutatás lehetősége – hiszen Krisztus áldozata okafogyottá is tette -, s később Izrael állami léte is összeomlott. Majd csak Mohamed tudta azt a „vallási keveréket” előállítani, amely a krisztusi úttal szemben egy másik alternatívát, egy erőteljes és életképes antikrisztusi utat adott a Kelet népeinek.
(Talán erősnek tűnik Mohamed tanítását antikrisztusinak nevezni, de életének és tanainak ismeretében nem tudunk erre jobb szót. Anélkül, hogy mélyebben belemennénk – bár érdemes lenne erről egyszer bővebben is írni -, azt megállapíthatjuk, hogy Mohamed meghirdette az istennek (Istennek?) való teljes alávetést (eltörölve a szabad akaratot), s ugyanakkor paradox módon felmagasztalta a megromlott emberi természetet, a hódítás, az erőszak, a hatalom kiterjesztését hirdetve és a hívőknek testi vágyaik beteljesedését ígérve a Paradicsomban. Mohamed élete és tanítása pont ellentéte Jézusénak – úgy tűnik számomra, hogy ahol Jézus nemet mondott a pusztai kísértés során a sátánnak, ott Mohamed igennel felelt – s végül diadalmas és élveteg hódítóként halt meg…)
Jézus ember- és társadalomismerete tökéletes volt. Látta kora globalizált világhatalma, Róma erejét és hatalmát – figyeljük meg, milyen kísérteties a hasonlóság a kétezer évvel ezelőtti világ és korunk között! – és ezért nem hirdetett ellene forradalmi harcot, bár várták tőle. Látta az elzárkózó esszénus szekta terméketlenségét és kovásztalanságát és azt is elutasította. Látta a törvénykező farizeusi mentalitás lélektelenségét és a szadduceus hitetlenséget – és nem kért belőlük. (Ugyanezek a szellemi irányzatok most is itt vannak közöttünk, különböző politikai, gazdasági és vallási köntösbe öltözve.) Bár mindenkit meg akart szólítani, amit mondott és mutatott azt nem az emberi elvárások alapján, hanem Isten országa helyreállításának szükségletei alapján fogalmazta meg!
A jézusi forradalom helyreállította az Isten és ember közötti kapcsolatot. A jézusi forradalom helyreállította az ember és ember közötti kapcsolatot. A jézusi forradalom helyreállította az ember és közössége, társadalma közötti kapcsolatot. A jézusi forradalom helyreállította az ember és a természet közötti kapcsolatot. Jézus megtörte az ember fölé kerekedő természetfeletti és természetes erőket, és az emberrel új szövetséget kötött Isten „lába alá vetette” azokat. Jézus elhozta a szabadság és a kiteljesedés lehetőségét, amikor Istent jelenvalóvá tette az élet minden területén, a helyreállítás művét valóságosan véghez vitte. Követői, tanítványai pedig kiteljesítették ezt a munkát.
A jézusi lelki forradalom nem valami eddig nem létező új kitalálása, hanem az Édenben már létezett, Istennel szövetségben lévő élet helyreállítása. Ezt a helyreállító munkát kell nekünk is elvégezni, Jézus Krisztus tanítása alapján. Jézus pedig azt mondja: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.” Jn 16, 12-13) Ezek igazságát pedig az évszázadok során „Isten különféle jelekkel, hatalmas csodákkal, és a Szentlélek tetszése szerint osztogatott adományaival igaznak bizonyította” (Zsid 2, 4).
Hadd írjam ide egy friss élményemet. Legnagyobb fiam (17 éves) március 15-én olvasva Petőfi versét, azt mondta: „Talpra magyar? Inkább azt kellene mondani: Kelj föl és járj!”
Ezt a parancsot pedig – Jézus szavait: kelj föl és járj! – csak keresztények mondhatják ki hitelesen, a Szentlélek által, de hiszem, hogy ha kimondják, az meg is történik.
Röviden összefoglalva, mit is kell tennünk:
- Helyreállítani az Isten és ember között megszakadt kapcsolatot – ez a megtérés, és a Szövetség helyreállítása Istennel. Persze, megkérdezheti bárki: hogyan jön egy globális válsághoz a megtérés? Jézus a sziklára épült ház példabeszédében tökéletes választ ad erre: „Megmondom nektek, kihez hasonlít, aki eljön, meghallgatja tanításomat és tettekre is váltja. A házat építő emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot. Jött az árvíz, és az áradat rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert biztos alapra épült. Aki meghallgatja ugyan (tanításomat), de nem váltja tettekre, ahhoz a házat építő emberhez hasonlít, aki a házat minden alap nélkül földre építette. Amikor az ár nekizúdult, nyomban összeomlott és romhalmazzá vált.” (Lk 6, 47-49) Ha bűneink miatt nem vagyunk képesek Isten tanácsát meghallgatni és tettekre váltani, ha a megromlott szívünk mindig „elmenekül” a tiszta, szép, erkölcsös (ám olykor nehéz) megoldásoktól, akkor csak homok-alapra építkezünk. Így aztán reform követ reformot, válságkezelő csomag, válságkezelő csomagot, hullámhegy hullámvölgyet, tartós eredmény nélkül.
- Helyreállítani az ember és ember közötti kapcsolatot – ez a kiengesztelődés, a megbocsátás és az okozott kár jóvátétele. Korunk rendkívül individualistává tett minket. Sokszor az önzést, a törtetést látjuk a siker kulcsának. Irigység támad bennünk a másik jobb eredményei láttán. Az öregeket, betegeket eldugjuk a szemünk elől, hogy ne is zavarjanak minket. Házasságaink tönkre-mennek, gyerekeink meg se születnek, de ezzel saját életünket erodáljuk.. Érzéketlenek maradunk a világ összetettségével és sebzettségével szemben – és ez még súlyosabbá teszi helyzetünket. A kimeneküléshez újra fel kell fedeznünk a „másik embert”, mint együttműködő partnert, mint azt a személyt, aki engem is kiegészít, teljesebbé tesz. A kiengesztelődés és megbékélés a másik emberrel újfajta életközösséget hoz létre közöttünk. Ez a valódi, a kölcsönös gazdasági segítség tanácsa (KGST), ez a valódi gyógyulás helye és lehetősége. Az elhagyatottság, reménytelenség, jövőtől való szorongás helyébe léphet az összetartozás, a közös újjáépítés és egy reménnyel teli jövő ígérete.
- Helyreállítani az ember és a közösség közötti kapcsolatot – ez a megértés, a különböző elképzelések és ideológiák békés ütköztetése, a lemondás az erőszakos és megosztó szavakról és tettekről, ez a javak megosztásának világa. Mert az lehetetlen, hogy mindig nekünk legyen igazunk. Lehetetlen, hogy csak mi lássuk helyesen a megoldást. Újra szövetséget kell kötnünk egymással, mint a hét törzs tette, mielőtt leereszkedtek a Vereckei hágón. Ha ez nem történik meg, akkor a másik mindig ellenérdekelt fél marad, aki még az elért eredményeket is aláásni akarja, csak hogy fölényre tehessen szert. (Nem kell ezt különösen bizonygatni, elég kinyitni bármely politikai lapot hazánkban.)
Összefoglalva: helyre kell állítanunk az eredeti közösségi szövetséget a családban és a nemzetben.
- Elősegíteni és lehetőség szerint helyreállítani az ember és a többi teremtmény közötti kapcsolatot – ez a természet erőinek és az élőlények sajátos szükségleteinek figyelembe vételét jelenti, esetünkben a Kárpát-medence ökológiai egységének és egyensúlyának helyreállítását. Ebben benne van az egyéni környezetvédelemtől a nemzetek közötti természetvédő egyezményekig minden. Ide tartozik a szelektív hulladékgyűjtéstől a békamentő akciókon át az élővizek újraszabályozásáig és az alternatív energiahordozók kutatásáig sok minden. Talán csak kis rész ebből a miénk, de azt a kicsit kell megtennünk. Egyszerűbb, tisztább és észszerűbb életvitelünk kisebb terhet rak ránk is, és kíméli környezetünket is. Nem szabad lebecsülnünk azt a keveset sem, amit mi tehetünk!
A középkorban azt írták hazánkról, hogy az „tejjel-mézzel folyó kánaán”! A természetet értő, azzal együttműködő okos gazdálkodás gyümölcse volt ez, s ennek elérése most sem lehetetlen számunkra!
- Elősegíteni és lehetőség szerint helyreállítani a gazdasági, kulturális és politikai viszonyokban az Isten tanácsai szerinti rendet. Fel kell emelnünk szavunkat a gazdaságban, politikában, kultúrában legalizált bűnök ellen. Küzdenünk kell az abortusz ellen éppúgy, mint a lelket ölő trágár beszéd ellen. A gyűlölet-beszéd helyett nekünk a szeretet beszédmódját kell használnunk. A szexuális szabadosság helyébe a hűséget és a családi életet kell példaként állítanunk. A terjedő új (rab)szolgaság vagy a fajgyűlölet utálatos kell, hogy legyen a szemünk előtt.
Helye és ideje van az ilyen közéleti szerepvállalásnak is. Nem biztos, hogy pártokban, olykor talán még civil szervezetekben sem – de keresnünk kell a lehetőséget a jó megmutatására és a rossz hatásának kiküszöbölésére.
Mindez nem kis feladat, egyedül elvégezhetetlen feladat. Ezért fogadjuk meg bátran Jézus tanácsát, és „kérjünk munkásokat az aratásba”, mert megkapjuk.
Téged kérünk Urunk, adj munkatársakat, adj türelmet és erőt a munkához, és add kegyelmedet, hogy megláthassunk munkánk eredményét, ahogy ígérted: „„Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.” (Mk 9, 1) Ámen.
Részlet Sípos (S) Gyula: Mit tegyük testvérek – bibliai tanácsok válság idejére könyvéből. (2009) Korlátozott számban még kapható, megrendelhető: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
