Mennyire vagyok tudatában Isten jelenlétének az életemben? – Arthur Roche bíboros a nagyböjtről
Roche bíboros a Preach (Hirdesd az igét) podcast vendége volt; az egyórás beszélgetésből idéz február 14-i Facebook-bejegyzésében a Vigilia folyóirat.
Azt hiszem, a nagyböjt valójában arról szó, hogy jobban kell figyelnünk arra, amit teszünk. Korábban az emberek talán úgy gondolták, hogy ez az időszak nehéz terheket ró rájuk, le kell mondaniuk egy sor dologról, más dolgokat viszont meg kell tenniük. De azt hiszem, inkább
az a dolgunk ilyenkor, hogy behatóbb figyelmet szenteljünk a dolgoknak. Különösen személyesen önmagunkra kell jobban figyelnünk, megvizsgálva, merre tartanunk:
Mégis mit teszek? Jobb keresztény leszek, miközben élem az életemet? Jobb tanú leszek, jobb hírnöke Krisztusnak, ahogyan a mai olvasmányban Szent Pál fogalmaz? Vagy egyszerűen csak sodródom az árral, és mindent készpénznek veszek – és igazán nem is törődöm semmivel? Mindaz, amit mondok, amit teszek, amit gondolok, vajon az örök élet felé fordít engem? Krisztus felé irányít? Arra késztet, hogy Krisztus iránti szeretetből mások felé forduljak?
Emlékszem, nekem azt tanították, hogy ha a lelkiismeretemet akarom megvizsgálni, valójában azt kell megvizsgálnom, hogy milyen tudattal élek. Nemcsak arról van szó, hogy mennyire vagyok tudatában a bűneimnek (mindannak a rossznak, amit napközben elkövettem), hanem pozitívabb előjellel annak is, hogy
mennyire voltam ma tudatában annak, hogy találkozhatok Krisztussal, mennyire voltam tudatában annak, hogy Isten jelen van az életemben.
Az a fontos, hogy tovább növekedjünk, hogy előrelépjünk, ne pedig elrejtőzzünk, s árnyékba húzódjunk, azt gondolva: „Ó, Istenem, hát ez megint csak olyan nap volt, mint a többi.” Nem, ennél többről van szó! Tudatában vagyunk-e annak, hogy találkozhatunk Istennel az utcán, otthon, amikor a feleségünkkel beszélgetünk, a gyerekeinkkel vagyunk, akiket gondok nyomasztanak; a munkatársainkkal, akikkel néha annyira nehéz kijönni? Mennyire vagyunk tudatában annak, hogy ezekben a helyzetekben jelen van Krisztus, jelen van bennünk, és jelen van a másikban is? Azt hiszem, a lelkiismeret-vizsgálat e pozitív vetülete nagyon-nagyon fontos.
Amikor pappá szenteltek, a püspököm azt mondta nekünk, újonnan felszentelt papoknak: „Ne felejtsétek el, hogy amikor prédikáltok, az egyik kezetekben a Biblia legyen, a másikban pedig az aznapi újság, a helyi lap. Az a dolgotok, hogy összekapcsoljátok ezt a kettőt, s kezdjetek valami értelmeset azokkal a nehézségekkel, amelyek közepette az emberek élnek.” Azt hiszem, ez tényleg nagyon fontos.
Forrás: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala
Fotó: Pixabay; Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala
Magyar Kurír
