A vándorló állatok kihalásának veszélyéről
A vándorló életmódot folytató állatok több mint ötödét a kihalás fenyegeti – írja az MTI az ENSZ hétfőn közzétett jelentése alapján. A fajok helyzetének jelentősen romlása miatt az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység okolható.
Több ezer állat vándorol sivatagokon, síkságokon és óceánokon keresztül minden évben, hogy élelmet szerezzen és szaporodjon. A jelentés szerint fenntarthatatlan nyomás nehezedik ezekre a fajokra, ami miatt számos esetben a populációjuk csökken, zavarok keletkeznek a táplálékláncokban, és veszélybe kerül az életben maradásuk.
Amint a jelentésből kiderül, a vándorló állatok védelméről szóló 1979-es egyezmény dokumentumaiban felsorolt 1189 állatfaj 44 százalékának csökkent mára a populációja, és 22 százalékukat már a kihalás fenyegeti. Kiemelték, hogy a vándorló halfajok közül szinte az összes – a jegyzékbe vett 58 faj 97 százaléka – már a kihalás szélén áll.A jelentésből egyértelműen kirajzolódik, hogy az emberi tevékenység – a vadászat, a halászat, az intenzív mezőgazdaság és az állatok egyéb formájú túlzott kizsákmányolása – jelenti a legnagyobb fenyegetést a vándorló állatokra. Az ENSZ listáján szereplő állatfajok mintegy 70 százalékának életkörülményeit befolyásolja az emberi tevékenység. Az élőhely szűkülése a fajok különösen jelentős hányadát, 75 százalékát sújtja, és emiatt az ENSZ szakértői kiemelten figyelmeztették a kormányokat arra, hogy az infrastrukturális fejlesztések során fokozottabban kellene ügyelniük arra, hogy ne zavarják meg az állatok vándorútvonalait.
A vándorló állatokra nehezedő nyomást még jobban erősítik a hőmérsékletváltozások, amelyek felborítják a vándorutak időzítését, illetve súlyos aszályokat és erdőtüzeket idézhetnek elő. Emellett jelentős terheket ró az állatokra a szennyezés és az emberi tevékenységgel járó zaj- és fényhatás is.
Az egyezmény részes államai háromévente tanácskoznak arról, milyen további fajokat kellene felvenni a veszélyeztetett állatok listájára. A héten az üzbegisztáni Szamarkandban tartják a találkozót, amelyen az Amazonasban élő óriásharcsa esetét is meg fogják vitatni.
A hétfői jelentés szerzői hangsúlyozták, hogy a világ országainak összefogására van szükség, mert a vándorállatok természetükből adódóan nem ismerik az országhatárokat, és képesek olykor több ezer kilométert is megtenni, mint például a pompás királylepke, amely Észak-Amerikában akár 4 ezer kilométert is vándorol.
(24.hu)
