Nagyon személyes
Szombaton este begörcsöltem és elkezdtem fájni, ami a gyomromból kisugárzott a szívemre és az ízületeimre is. Egész éjjel nem aludtam, persze imádkoztam, hogy Jézus meggyógyítson, de nem tette meg, így maradt a második megoldás – ennek kapcsán néhány pozitív felismerés:
Vasárnap reggel 9 órakor felhívtam egy közösségi társunkat és kértem, hogy vigyen el autóval az ügyeletre. (Ráadásul a felesége patikus és kántor, így a gyógyszert is ki tudtuk váltani). Újra megbizonyosodtam róla, hogy milyen jó közösségbe járni, milyen jó, ha az embernek vannak barátai, ismerősei, akihez a nehéz helyzetben fordulhat! Én szeretek emberek között lenni, de szeretek egyedül is lenni – most újra eszembe véstem, hogy a helyes arányokat mindig tartsam be, a közösségeink javára!
Sajnos még most is nagyon rosszul vagyok, és itt jön a második felismerés – milyen jó, hogy a közösségeinkben senki sem pótolhatatlan! Így nyugodtan meg tudom kérni a testvéreket, hogy tartsák mg helyettem az esti összejövetelt és a keddi szentségimádást is. Bizony, olyan közösségeket kell létrehoznunk, amelyik nem annyira piramis-elv, hanem a háló mintájára épül fel, ahol nincsenek bérelt helyek és mindenki bátran, a saját tempójában haladhat előre az Isten-ismeretben és –szolgálatban.
A harmadik és persze most a legkellemetlenebb, hogy a szenvedést időnként el kell hordozni. Hiába csinálunk gyógyító szolgálatot, hiába igyekszünk Istennek tetsző életet élni – és a fájdalom idején olykor hiába minden ima és keresztény praktika – a szenvedés jön, kikerülhetetlenül. Nem szabad lázadni (mondom magamnak), ez a türelem és a belső erő megmutatkozásának ideje… milyen kár, hogy én elég kutyául állok vele!
A negyedik felismerés, hogy a könnyű időben halogatott munka ilyenkor visszaüt. Hétvégére terveztem, hogy nyomdakészre csinálom a Nemzeti Imanap imafüzetét és leadom a nyomdába (ami egy hét alatt kinyomja). Hát ebből nem lett semmi – csak magamat okolhatom. Pedig én nagy munka-tologató vagyok, Sipos Pató Pál Gyula, most aztán jól pórul jártam! (Ha ilyen könnyen lehetne venni! – De közben nem érkezik meg az általam ígért időre az imafüzet…)
Végül szeretnélek kérni benneteket, hogy imádkozzatok értem, hogy meggyógyuljak és e tudjam látni a feladataimat!
Imával és szeretettel: Gyula
