C. S. Lewis: majdnem katolikus?
Ugyanazon a napon halt meg a keresztény gondolkodó és író, C. S. Lewis és Aldous Huxley, a Szép új világ szerzője. Ezen a napon lőtték le J. F. Kennedyt, az Egyesült Államok elnökét is: 1963. november 22-én. Így aztán a közfigyelem is inkább az elnök életét kioltó gyilkosságra, semmint a két író halálára irányult. C.S. Lewisről a Catholic Herald emlékezik meg.
Lewis a középkori és reneszánsz angol nyelv professzoraként működött Oxfordban, továbbá harminc könyv szerzőjeként ismeri az olvasóközönség. A szépirodalom kedvelői leginkább a Narnia krónikáira emlékezhetnek tőle, akik pedig gondolkodóként tartják számon, azok a kultúráról írt könyvét forgatják szívesen. A keresztények számára a konvertita Lewis nagy apologéta, hitvédő, aki közérthető hangvételben foglalta össze a kereszténység alapelveit. Ő magát csak az „anglikán egyház teljesen hétköznapi laikusának” nevezte – írja az angol katolikus hetilap.
Lewis hangsúlyozta: a „kereszténység alapjait”, avagy az „alapvető kereszténységet” védelmezi, mivel teológiai műveltségének hiányai ennél többet nem tesznek lehetővé. Így nem folyt bele sem a felekezetek közti vitába, sem például a Máriáról szóló diskurzusba.
Clive Staples Lewis 1898-ban született Belfast egyik külvárosában. Életrajzi könyvében, amelyben csak Jackként jelenik meg, sokat ír megtérése történetéről. Eleinte ugyanis úgy vélte: „Isten olyan, mint valaki, aki nem válaszol a leveleidre, így idővel arra jutsz, hogy vagy nem létezik, vagy rosszul tudtad a címét”.
Megtérése lassú folyamat volt. Eleinte misztikus tapasztalatai voltak, ahogyan a hatalmas északi égre tekintett. Azután rádöbbent, hogy kedvenc írói többségében keresztények (például George Macdonald, G. K. Chesterton és George Herbert). Majd idővel Oxfordban is kiderült számára, hogy akiket leginkább becsül, és akiket a legokosabbnak, legkompetensebbnek tart, azok szinte mind keresztények. De Szent Ágoston módjára még mindig képtelen volt hinni. Majd Hegelt olvasva közelebb jutott Istenhez és a meditációhoz. Végül 1929-ben egyszer csak térdelve imádkozott az egyetemi szobájában. Krisztust és halálát azonban még nem tudta elfogadni. Végül azonban egy állatkerti látogatásra tartva valami megváltozott benne, és mire odaért barátjával, addigra elfogadta Krisztust és kereszthalálát is.
Ezután anglikán istentiszteletekre járt, de nem igazán kedvelte őket, főleg az énekekkel volt baja, így inkább az egyéni imát részesítette előnyben. Bár nem tért át a katolikus hitre, mégis szentmisére járt, amelynek fontos részei voltak a szent csendek, és számos közeli jó barátja is katolikus volt. Ő is vett magának egy katolikus misszálét, és elfogadta az átlényegülés tanát. De valamiért mégis hű maradt az anglikán egyházhoz.
Végső soron – írja a Catholic Herald szerzője – Lewis protestáns családból származott, és katolikusellenes légkörben nőtt fel, ahol sokszor kritizálták a „pápistákat”. Lewis talán igyekezett az általa nem kedvelt protestáns fundamentalizmus és a katolicizmus között középutat találni. Kedvenc műve Kempis Tamás Krisztus követése volt, s ebben találta meg a kereszténység lényegét.
Magyar Kurír
(szg)
