Megvezetve
Itt a bajai választási kamu-video botrány, ahol csak annyi bizonyos, néhány ember úgy gondolta, jó pénzt kereshet azzal, ha másokat lejárató videót készít. És tényleg! Vagy itt van Németh Sándor, a Hit Gyülekezete mindenható vezetőjének ügye, aki egy szlovákiai turnén eldicsekedett vele, hogy megszerezte („mennyit kértek érte?”) az egyik nagy ellenségének tartott, róla könyvet író ex-hitgyülis Bartus László beszervezési kartonját. A nagy leleplezés visszaütött, erős érvek szólnak amellett, hogy ez a III/III-as karton hamisítvány – de valakinek megérte legyártani, tudta, hogy jó üzletet köthet vele.
Emlékszik még valaki az UD-Ztr. ügyére? Dávid Ibolyának átadtak egy CD-t, amiből kiderült, hogy lehallgatták. Ő ezt nyilvánosságra hozta, aminek következtében őt perelték be, s ez az eset is hozzájárult pártja és az ő politikai bukásához.
Hamisítvány? Nos, a bajai videóról néhány nap alatt ki lehetett deríteni, hogy az. Amatőr munka. De mi van a profikkal? Hányszor vezetnek minket az orrunknál fogva hitelesnek látszó dokumentumokkal, videókkal, tévériportokkal, média-kampánnyal? Lehet-e ez ellen egyáltalán védekezni valahogy?
Legyünk paranoiásak? Mi van, ha egyszer rólunk támad kedve valakinek ilyen anyagot összedobni? No nem a „nagypolitikának”, ott mi nem látszunk, nem játszunk, hanem esetleg a szomszédnak, aki valamiért haragszik ránk. Vagy egy helyi erős embernek. Vagy egy hivatásos őrültnek, aki úgy gondolja, hogy ez a legjobb módja annak, hogy megvédje tőled, tőlem, tőlünk a világot…
Időről időre bejárja a média világát egy-egy botrány: facebookon keresztül zaklatott, öngyilkosságba hajszolt tinédzserek, hamisított felvétel miatt börtönbe juttatott, majd később ártatlannak bizonyult emberek… lehet-e ez ellen egyáltalán védekezni?
Legyünk cinikusak? Hiszen megszokhattuk már, hogy mindent hamisítanak. Gyerekkorunkban a menők hamisított Adidas melegítőben feszítettek (az igazihoz mindannyian csórók voltunk). Hamisított partfümmel befújt lányaink hamis márkás táskával mennek bevásárolni és örülnek, hogy olcsón megvehetik a hamisított, átcimkézett ételt. (És még örülhetünk, ha most nincs téglapor az őrölt paprikában.)
Vagy legyünk elzárkózók? Építsük ki személyes gettónkat, ahol csak azt esszük, amit mi termeltünk, közelébe se megyünk a számítógépnek, pláne a közösségi oldalaknak, tiltjuk a rólunk készült fényképeket, nem használunk bankkártyát és nem regisztráljuk magunkat sehová, mert visszaélhetnek az adatainkkal…
Vagy legyünk beletörődők? Úgyis azt tesznek velünk, amit csak akarnak, kikerülhetetlenül – akkor meg minek idegeskedjünk? És egyébként is: ki foglalkozna velünk egyáltalán? Kis pont vagyunk mi ehhez…
Amit magamra nézve a legjobb útnak látok:
- Egyrészt semmilyen módon, se szavakkal, se tettekkel nem törekedni senki lejáratására, ilyenbe nem belekapcsolódni, nem részt venni, nem pletykálni, az ilyen „termékeket” nem megosztani, rá se kattintani – azaz a lelki tisztaságot őrizni, amennyire gyenge erőnkből telik. (Ismerjük el, a világ nagyon is tudja, hogyan keltse fel az érdeklődésünket, hogyan vezessen meg minket. Nem olyan könnyű ennek ellenállni!)
- Másrészt fegyelmezett, tiszta és átlátható életet élni. Kit érdekel, hogy lehallgatnak-e, ha nem mondasz semmi olyat, ami gonosz, vagy felhasználható ellened? Mit deríthetnek ki rólad, ha a családoddal élsz és nincsenek „ügyeid”?
De ne legyünk naívak! Az írás elején hozott példák épp azt mutatják, hogy ha nem találnak semmit, akkor jönnek azok, akik örömmel gyártanak valami terhelő bizonyítékot, hamisítanak képet, hangfelvételt, összeraknak videót, indítanak lejárató kampányt. Lehet-e ezek ellen védekezni?
Illene, legalább a törvény erejével – csak hát, az igazság malmai lassan őrölnek, néhány év nyomozati szakasz, egy-két év bírósági eljárás, mire kiderül, hogy hamis az egész, te, én, mi, az ügy, a mozgalom vagy bármi, ami felkeltette „az illetékesek” figyelmét, már rég halott.
Abban talán lehet reménykedni, hogy legalább akik ismernek nem dőlnek be a hazugságoknak, hanem kitartanak melletted. Támogatnak, melléd állnak. Már ez is több, mint amit Jézus Krisztus elért, pedig Ő mindenkivel jót tett – nem is maradt mellette senki!
A keresztfa alatt hárman álltak: édesanyja (Szűz Mária), egy volt prosti (Mária Magdolna) és egy éretlen fiatal (Szent János apostol). Még szerencse, hogy ez nem egy történet vége, hanem csak a kezdete volt…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
