Ferenc pápa: Szórakozottság és panaszkodás nélkül várjuk az érkező Jézust!
December 3-án a Szentatya nem az Apostoli Palota ablakából, hanem a Szent Márta Házból imádkozta el a vasárnap déli Úrangyalát. A pápa beszédét nagy kivetítőn keresztül követhette a Szent Péter téren összegyűlt mintegy tizenötezer zarándok, de természetesen a tévén és a Vatican News weboldalán is élőben követhették az érdeklődők. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Még ma sem tudok mindent én felolvasni: javul az állapotom, de a beszéd még nehezemre esik. Ezért Braida atya fogja felolvasni az elmélkedést.
Ma, advent első vasárnapján, a rövid evangéliumban, mely a misében elhangzik (vö. Mk 13,33–37), Jézus háromszor is egy egyszerű és egyenes felszólítást intéz hozzánk: „Virrasszatok” (Mk 13,33.35.37). A téma tehát a virrasztás, az éberség. Hogyan kell ezt értenünk? Néha olyan magatartásként gondolunk erre az erényre, amelyet a közelgő büntetéstől való félelem motivál, mintha egy meteorit készülne lezuhanni az égből, és azzal fenyegetne, hogy ha nem hárítjuk el időben, eltalál bennünket. De a keresztény éberségnek nyilvánvalóan nem ez az értelme!
Jézus egy példázattal szemlélteti, egy hazatérő gazdáról és az őt váró szolgákról beszél (vö. Mk 13,34). A szolga a Bibliában a gazda „bizalmasa”, akivel gyakran együttműködik, és akihez szeretetkapcsolat fűzi. Gondoljunk arra, hogy a Biblia Isten szolgájának nevezi Mózest (vö. Szám 12,7), Mária pedig azt mondja magáról: „Íme, az Úr szolgálóleánya” (Lk 1,38).
A szolgák éberségét tehát nem a félelem motiválja, hanem a vágyakozás, a várakozás arra, hogy érkező urukat fogadhassák.
Azért állnak készen a visszatérésére, mert szeretik őt, mert azt tartják szem előtt, hogy amikor megérkezik, barátságos és rendezett otthont találjon: örülnek, hogy újra láthatják, olyannyira, hogy visszatérését az egész nagy család ünnepeként várják, amelyhez tartoznak. Ezzel a szeretettel teli várakozással akarunk mi is felkészülni Jézus fogadására: karácsonykor, melyet néhány hét múlva ünneplünk; az idők végén, amikor dicsőségben tér vissza; mindennap, amikor elénk jön az eucharisztiában, az ő igéjében, testvéreinkben és nővéreinkben, különösen a leginkább rászorulókban.
Ezért – különösen ezekben a hetekben – gondosan készítsük elő szívünk házát, hogy az rendezett és vendégszerető legyen. Az éberség ugyanis azt jelenti, hogy készen tartjuk szívünket. Ez az őrszem magatartása, aki az éjszaka folyamán nem enged a fáradtság kísértésének, nem alszik el, hanem ébren marad az eljövendő fényt várva. Az Úr a mi világosságunk, és jó, ha felkészítjük szívünket arra, hogy imádsággal fogadjuk, és szeretettel vendégül lássuk, ez a két előkészület szükséges ahhoz, hogy úgymond otthonosan érezze magát. Ezzel kapcsolatban azt mesélik, hogy Tours-i Szent Márton, aki imádságos ember volt, miután köpenyének felét egy szegény embernek adta, azt álmodta, hogy Jézus pontosan abba a köpenyrészbe van öltözve, amelyet odaadott. Íme egy szép program adventre:
lássuk meg Jézust, aki elénk jön minden testvérben, aki ránk szorul, és adjunk neki mindent, amit csak tudunk: meghallgatást, időt, konkrét segítséget.
Szeretteim, érdemes ma megkérdeznünk magunktól, hogy miként tudunk befogadó szívet készíteni az Úrnak. Úgy tehetjük meg, hogy
megbocsátásához, igéjéhez, asztalához járulunk, helyet találunk az imádságnak, befogadjuk őt a rászorulókban.
Ápoljuk a rá való várakozást anélkül, hogy sok hasztalan dolog elvonná figyelmünket, és anélkül, hogy állandóan panaszkodnánk. Ehelyett tartsuk éberen szívünket, vagyis rá vágyakozva, elevenen és készen, türelmetlenül várva a vele való találkozást.
Szűz Mária, a várakozás asszonya segítsen bennünket, hogy befogadhassuk érkező Fiát!
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves Testvéreim!
Izraelben és Palesztinában súlyos a helyzet. Elszomorító, hogy a fegyverszünetet abbahagyták: ez halált, pusztulást, nyomort jelent. Sok túsz kiszabadult, de sokan vannak még mindig Gázában. Gondoljunk rájuk, a családjaikra, akik fényt, reményt láttak arra, hogy szeretteiket újra magukhoz ölelhetik. Gázában nagyon nagy a szenvedés; hiányoznak az alapvető szükségleti cikkek. Kívánom, hogy az érintettek minél hamarabb új tűzszüneti megállapodást tudjanak kötni, és a fegyverektől eltérő megoldásokat találjanak, és próbáljanak a béke bátor útjain járni.
Szeretnélek biztosítani benneteket imáimról a Fülöp-szigeteken történt ma reggeli merénylet áldozataiért, ahol bomba robbant szentmise közben. Lélekben közel vagyok a családokhoz, Mindanao amúgy is sokat szenvedő lakosságához.
Bár a távolból, de nagy figyelemmel követem a dubaji COP 28 munkáját. Lélekben közel vagyok. Megismétlem felhívásomat, hogy az éghajlatváltozásra konkrét politikai változtatásokkal válaszoljunk: lépjünk ki a partikularizmusok és a nacionalizmusok szorításából, a múlt mintáiból, és fogadjunk el közös jövőképet, és mindannyian kötelezzük el magunkat most, késedelem nélkül a szükséges globális ökológiai megtérés mellett.
Ma van a fogyatékkal élők nemzetközi napja. Az ilyen állapotú emberek befogadása és bevonása az egész társadalmat segíti abban, hogy emberibbé váljon. A családban, a plébánián, az iskolában, a munkahelyen, a sportban: tanuljunk meg minden embert értékelni a maga tulajdonságaival és képességeivel, és senkit se zárjunk ki!
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és a világ más tájairól érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a lengyeleket, akik a nemrég boldoggá avatott, vértanú Ulma család tiszteletére szervezett rendezvényeken vesznek részt Rómában.
Üdvözlöm az összes zarándokot, valamint a Firenzéből, Sienából, Brindisiből, Cosenzából és Adranóból érkezett egyházközségi csoportokat.
Mindenkinek áldott vasárnapot és szép adventi utat kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
