Ferenc pápa: A szentség mindenkinek felajánlott ajándék a boldog élethez
November elsején délben a Szentatya mintegy húszezer hívővel és zarándokkal együtt imádkozta el a déli Úrangyalát. Beszédében az életszentségről mint ajándékról és közös útról elmélkedett. Arra biztatott, hogy szólítsuk meg a szenteket, kérjük segítségüket, tekintsük őket támogató útitársainknak, bátyjainknak, nővéreinknek. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim és nővéreim, jó napot és szép ünnepet kívánok!
Ma mindenszentek főünnepe van. Ennek az ünnepnek a fényében álljunk meg egy kicsit, és gondolkodjunk el az életszentségről, különösen a valódi szentség két jellemzőjéről: a szentség ajándék – tehát nem vásárolható meg – s egyben út. Ajándék és út.
Mindenekelőtt ajándék. A szentség Isten ajándéka, melyet a keresztségben kaptunk: ha engedjük, hogy növekedjen, teljesen megváltoztathatja életünket (vö. Gaudete et exsultate apostoli buzdítás, 15).
A szentek nem elérhetetlen, távoli hősök, hanem olyan emberek, mint mi, ők a barátaink, akiknek kiindulópontja ugyanaz az ajándék, amelyet mi is megkaptunk: a keresztség.
Sőt, ha belegondolunk, biztosan találkoztunk már néhánnyal, hétköznapi szentekkel, igaz emberekkel, keresztény életüket komolyan vevő, azt egyszerűségben megélő emberekkel… szeretem „szomszédos szenteknek”, közöttünk élő szenteknek nevezni őket. A szentség mindenkinek felajánlott ajándék a boldog élethez. Amikor ajándékot kapunk, mi az első reakciónk? Pontosan az, hogy boldogok vagyunk, mert az ajándék azt jelenti, hogy valaki szeret bennünket; és a szentség ajándéka boldoggá tesz, mert Isten szeret bennünket.
Ámde minden ajándékot el kell fogadni, s az ajándék magával hozza a válaszadás, a köszönetmondás felelősségét is. Hogyan mondhatunk köszönetet?
Az ajándék felhívás arra, hogy igyekezzünk azt ne eltékozolni.
Mindannyian, akik megkeresztelkedtünk, ugyanazt a meghívást kaptuk: hogy „életünkkel megőrizzük és tökéletessé tegyük a kapott szentséget” (Lumen gentium, 40). És ezért – elérkeztünk a második ponthoz – a szentség út is. Olyan út, amelyen együtt kell járjunk, egymást segítve, összefogva kiváló útitársainkkal, a szentekkel.
Ők a bátyjaink és nővéreink, akikre mindig számíthatunk:
a szentek támogatnak bennünket, és ha elvétjük az utat, csendes jelenlétükkel figyelmeztetnek bennünket; őszinte barátok, akikben megbízhatunk, mert a javunkat akarják.
Életükben példát találunk, imáikban segítséget kapunk és barátságra lelünk. Testvéri szeretet köt össze bennünket velük.
A szentség tehát út és ajándék. Megkérdezhetjük tehát magunktól: szoktam-e tudatosítani, hogy megkaptam a Szentlélek ajándékát, aki szentségre hív engem, és segít, hogy szentként éljek? Megköszönöm-e ezt a Szentléleknek, a szentség ajándékát? Közel érzem-e magamhoz a szenteket, beszélek-e hozzájuk, megszólítom-e őket? Ismerem-e némelyikük életét? Jót tesz nekünk, ha ismerjük a szentek életét, és példájuk lelkesít bennünket. És nagyon jót tesz nekünk, ha imában hozzájuk fordulunk.
Mária, mindenszentek királynője, éreztesse meg velünk a kapott ajándék örömét, és növelje bennünk az örök cél utáni vágyat!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim és nővéreim!
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, különböző országokból érkezett zarándokok, családok, plébániai csoportok, egyesületek és iskolai csoportok!
Külön is köszöntöm a németországi Allensbachból és a mexikói Monterreyből érkezett híveket, a Szent József Nővérek Iskolájának diákjait, akik a dániai Nykøbing Falsterből érkeztek; valamint az Állami Rendőrség Országos Szövetsége római önkénteseinek csoportját.
Örömmel üdvözlöm mindazokat, akik részt vesznek a szentek futóversenyén, melyet azért szervezett a Don Bosco Missziók Alapítvány, hogy mindenszentek ünnepét a közös ünneplés hangulatában élhessük meg. Köszönöm szép kezdeményezéseket és jelenléteteket!
Holnap délelőtt misét mutatok be a Nemzetközösség II. világháborúban elhunyt tagjainak temetőjében.
És továbbra is imádkozzunk azokért az emberekért, akik a napjainkban dúló háborúk miatt szenvednek!
Ne feledkezzünk meg a meggyötört Ukrajnáról, ne feledkezzünk meg Palesztináról, ne feledkezzünk meg Izraelről, és ne feledkezzünk meg arról a sok más térségről sem, ahol még ma is háború dúl!
Szép ünnepet kívánok mindnyájatoknak a szentek lelki társaságában! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír
