Ferenc pápa: Nem lehet valóságtól elszakadt, desztillált evangéliumot hirdetni!
Október 25-én a Szentatya folytatta az evangelizáció iránti szenvedélyről és a hívők apostoli buzgóságáról tartott katekézissorozatát. Szent Cirillről és Metódról, a szlávok evangelizálóiról, a glagolita ábécé megalkotóiról elmélkedett. Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma két testvérről fogok beszélni, akik olyannyira híresek keleten, hogy a „szlávok apostolainak” hívják őket: Szent Cirill és Metód. Arisztokrata családban születtek Görögországban a 9. században. Lemondtak a politikusi pályáról, hogy szerzetesként éljenek. Az elvonult életről szőtt álmuk azonban hamar szertefoszlott. Misszionáriusként Nagy-Moráviába küldték őket, ahol akkoriban többféle nép élt, melyeket részben már evangelizáltak, de amelyeknél sok pogány szokás és hagyomány élt tovább. Fejedelmük tanítót kért, aki a keresztény hitet az ő nyelvükön tudja fejtegetni.
Cirill és Metód első feladata tehát az, hogy alaposan tanulmányozzák e népek kultúráját. Állandóan visszatér ez a refrén: a hitet inkulturálni kell, a kultúrát pedig evangelizálni. A hit inkulturációja, a kultúra evangelizálása – mindig ez a feladatunk! Cirill megkérdezi, van-e ábécéjük; azt válaszolják, hogy nincs. Ő erre azt mondja: „Ki tud vízre beszédet írni?” Valóban, az evangélium hirdetéséhez és az imádkozáshoz megfelelő, alkalmas, sajátos eszközre volt szükség. Ezért alkotta meg a glagolita ábécét. Lefordítja a Bibliát és a liturgikus szövegeket. Az emberek úgy érzik, hogy a keresztény hit többé nem „idegen”, hanem az ő hitükké, anyanyelvükön beszélt hitté válik. Gondoljunk csak bele: két görög szerzetes ábécét ad a szlávoknak. Ez a szívbeli nyitottság gyökereztette meg náluk az evangéliumot. Ez a szerzetes nem félt, bátrak voltak.
Csakhogy a latinok egy része elég hamar ellenkezni kezdett, mert úgy látták, hogy megfosztották őket a szlávok közötti prédikáció monopóliumától. Ez az Egyházon belüli harc… mindig így megy. Ellenvetésük vallási jellegű, de csak látszólag: „Istent csak a keresztre írt három nyelven, héberül, görögül és latinul lehet dicsérni” – mondták. Mereven gondolkodtak, hogy megvédjék autonómiájukat. Cirill azonban határozottan így válaszol: Isten azt akarja, hogy minden nép a saját nyelvén dicsérje. Testvérével, Metóddal a pápához fordul, ő pedig jóváhagyja szláv nyelven készített liturgikus szövegeiket, elhelyezteti őket a Santa Maria Maggiore-templom oltárán, és velük együtt e könyvek szerint énekli az Úr dicséretét. Cirill néhány nappal később meghal, ereklyéit ma is itt, Rómában tisztelik, a Szent Kelemen-bazilikában. Metódot viszont püspökké szentelik, és visszaküldik a szlávok területére. Itt sokat kell majd szenvednie, börtönbe is vetik, de – testvérek és nővérek – mi tudjuk, hogy Isten igéje nincs leláncolva, és terjed ezek között a népek között.
Ha megnézzük e két evangéliumhirdető tanúságtételét, akiket Szent II. János Pál Európa társvédőszentjeinek nevezett ki, és akikről megírta a Slavorum Apostoli kezdetű enciklikát, három fontos szempontot látunk.
Ott van mindenekelőtt az egység: a görögök, a pápa, a szlávok: abban a korban osztatlan kereszténység volt Európában, melynek tagjai együttműködtek az evangelizálásban.
A második fontos szempont az inkulturáció, melyről már szóltam pár szót: a kultúra evangelizálása és az inkulturáció azt mutatja, hogy az evangelizáció és a kultúra szoros kapcsolatban állnak. Nem lehet valóságtól elszakadt, desztillált evangéliumot hirdetni, nem: az evangéliumnak inkulturálódnia kell, de az evangélium egyben a kultúra kifejeződése is.
Az utolsó szempont a szabadság. Az evangéliumhirdetéshez szabadságra van szükség, de a szabadságnak pedig bátorságra van szüksége. Az ember annál szabadabb, minél bátrabb, és nem hagyja magát korlátozni annyi mindennel, ami elveszi szabadságát.
Testvérek és nővérek, kérjük Szent Cirillnek és Metódnak, a szlávok apostolainak közbenjárását, hogy a „szeretetben való szabadság” eszközei lehessünk mások számára! Legyünk találékonyak, állhatatosak és alázatosak, imádkozzunk és szolgáljunk!
A Szentatya felhívása az általános kihallgatás végén:
Szüntelenül a palesztinai és izraeli súlyos helyzetre gondolok. Kérem, hogy engedjék szabadon a túszokat és tegyék lehetővé a humanitárius segélyek bejutását Gázába. Továbbra is imádkozom a szenvedőkért, és reménykedem, hogy megtalálják a béke megteremtésének módját a Közel-Keleten, a meggyötört Ukrajnában és a háború által sújtotta más térségekben.
Emlékeztetek mindenkit, hogy holnapután, október 27-én, pénteken böjti és bűnbánati imanapot tartunk; 18 órakor egybegyűlünk a Szent Péter-bazilikában, hogy imádkozzunk és könyörögjünk a világ békéjéért.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
