Így hat a személyiségre, ha valakit elhagy az apja
Kaytee Gillis pszichoterapeuta szerint az egyik legpusztítóbb az, ha egy apa önként távozik, és többé vissza sem tér a gyermek életébe. Azok, akik megéltek egy ilyen traumát, gyakran hasonló személyiségjellemzőkkel rendelkeznek felnőttként. A szakértő a Psychology Today oldalán árulta el, mik azok a problémák, amik a gyermekként apjuk által elhagyott emberekre, főképp a felnőtt nőkre jellemzőek:
Az önbecsülés csökkenése
Ha a gyermekek a fejlődésük alatti évek során nem kapják meg a gondozók támogatását és bátorítását, serdülőkorban küzdenek azzal, hogy egészséges önbecsülést és erős önérzetet alakítsanak ki. A pszichoterapeuta szerint egy kisgyereknek semmi sem mondja jobban, hogy nem szerethető, mint egy szülő, aki önként távozik.
Hipervigilancia
Amikor egy gyermeknek saját érzelmi támogató rendszere kell hogy legyen, például amikor egy gondozó elhagyja fiatal éveiben, akkor irracionális félelmek és szorongások alakulnak ki benne. Gyakran arról számolnak be, hogy erősen félnek valami rossztól, mindig idegesek vagy ingerültek. Az, hogy egy szülő elhagyja, destabilizálja az ember biztonságérzetét.
Korán kezdett szexuális élet, fokozott szexuális vágy
A szakértő szerint a fiatalok kétségbeesetten vágynak mások szeretetére és megnyugtatására, mégsem tudják, hogyan elégítsék ki ezt az igényüket. Koraérett szexuális viselkedés akkor is megfigyelhető, amikor a serdülők megpróbálják megkeresni azt az érzelmi és fizikai kapcsolatot, amely hiányzik a nevelőikkel. A kutatások szerint az apjuk által korán elhagyott lányoknál a legmagasabb a korai szexuális aktivitás és a serdülőkori terhességek aránya.
Az elhagyástól való félelem
A félelmek kétségbeesésként jelenhetnek meg a kapcsolatokban. A szakértő szerint gyakori, hogy az illető túlzottan ragaszkodó lesz, vagy túlságosan igényli a törődést, a figyelmet. A fiatalok félnek az elhagyástól, például nagyon magukra veszik, ha a barátaik számára mások is vannak, a kiszemeltjük nem viszonozza a szeretetet, vagy nem hívják meg őket a társasági összejövetelekre. A későbbi években ez a félelem úgy is megmutatkozhat, hogy nem mernek időben kilépni az egészségtelen viszonyokból, vagy alapvetően tartanak a kapcsolatoktól.
Problémák az asszertivitással
A pszichoterapeuta szerint problémák jelentkezhetnek az asszertivitást illetően is, vagy épp megjelenhet túl agresszív védekezési mechanizmus. Sokan, akiket elhagy egy szülőjük, úgy érzik, nem méltóak a szeretetre, a támogatásra, és küzdenek azzal, hogy határozottak legyenek olyan helyzetekben, amikor szükség van erre. Vannak, akik túlkompenzálják ezt a negatív érzést azzal, hogy agresszívvá válnak azért, hogy megakadályozzák, hogy mások újra megbántsák őket. Mások nehezen tudnak kiállni magukért, gyakran azért, mert félnek attól, hogy felzaklatnak, megbántanak valakit.
Függőségek
Amikor a gyerekek nem tanulnak önnyugtató viselkedést, hogy megbirkózzanak az elhagyatottságból vagy más szorongató élményekből származó negatív és kellemetlen érzésekkel, akkor az ételhez vagy függőséget okozó szerekhez fordulhatnak vigaszforrásként. Az apjuk által elhagyott lányok nagyobb valószínűséggel küzdenek étkezési zavarokkal, elhízással vagy egyéb függőségekkel.
Félnek attól, hogy mindent elveszítenek
Ez az érzés általános azok körében, akiket elhagytak életük egy döntő szakaszában, és ezt sokan nehezen tudják szavakba önteni. A szakértő szerint állandó érzés esetükben az, hogy "mindent elveszítenek", hogy már csak egy rossz nap választja el őket attól, hogy elveszítsék otthonukat, vagyonukat vagy akár családjukat vagy kapcsolataikat. A terapeuta elárulta: személyes tapasztalatai szerint inkább azoknál figyelte meg ezt a problémát, akiket a fejlődés meghatározó éveiben, például serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban - körülbelül 18 és 29 éves koruk között - hagyott el szülőjük.
Folyamatosan próbálják feldolgozni a traumákat
A pszichoterapeuta elárulta, sokan félnek attól, hogy saját gyereket vállaljanak, vagy pont nagyon korán vállalnak gyermeket, hogy „bebizonyítsák” maguknak: képesek normális, szerető családot létrehozni, esetleg azért, mert hiányzott nekik a különleges kapcsolat a szülővel. Hasonlóképpen sokan arról számolnak be, hogy szeretnék elkerülni a gyermekvállalást, számtalanszor azért, mert nem akarják, hogy megismétlődjön az általuk megélt viselkedés, trauma.
(femina.hu)
