Ferenc pápa: Öleljük magunkhoz az egész világot, egymás testvéreiként építsük a békét!
Június 10-én délután a Szent Péter téren tartották meg a Not Alone [Nem egyedül] című, az emberi testvériségről szóló világtalálkozót, amelyet a Fratelli Tutti Vatikáni Alapítvány kezdeményezett és szervezett, együttműködve a Szent Péter-bazilikával, az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatáért felelős Dikasztériummal és a Kommunikációért felelős Dikasztériummal. Az alábbiakban közöljük Ferenc pápának a találkozó résztvevőihez intézett beszédét. Közöljük a testvériségről szóló nyilatkozatot is, melyet délelőtt a rendezvényen részt vevő több mint harminc Nobel-díjas tudós fogalmazott meg és olvasott fel.
Ferenc pápa beszéde:
Kedves nővéreim és testvéreim, jó napot kívánok!
Bár személyesen nem fogadhatlak benneteket, szeretnélek üdvözölni benneteket. Szívből köszönöm, hogy eljöttetek. Veletek együtt örömmel fejezem ki a testvériség és a béke iránti vágyat a világ életéért. Egy író ezeket a szavakat adta Assisi Szent Ferenc ajkára: „Az Úr ott van, ahol a testvéreid vannak” (Eloi Leclerc: Egy szegény ember bölcsessége, Szent István Társulat, Budapest, 1985, 65). Valóban, felettünk a Menny arra hív, hogy együtt járjunk a földön, hogy testvérnek ismerjük fel egymást, és higgyünk a testvériségben mint vándorlásunk alapvető dinamikájában.
A Fratelli tutti enciklikában azt írtam, hogy „a testvériség valamiféle többletként járul a szabadsághoz és egyenlőséghez” (103), mert aki testvért lát, az a másikban arcot lát, nem pedig számot:
a testvér mindig „valaki”, akinek méltósága van, és aki tiszteletet érdemel, nem pedig „valami”, akit használni, kihasználni vagy eldobni lehet.
Erőszak és háború által megtépázott világunkban nem elég a retusálás, a felszínes kiigazítás: csak egy olyan nagy lelki és társadalmi szövetség hozhatja vissza az emberi méltóság szentségét és sérthetetlenségét a kapcsolatok középpontjába, amely az emberek szívéből fakad és a testvériségről szól.
Ezért a testvériségnek nem elméletekre van szüksége, hanem konkrét tettekre és közös döntésekre, melyek a béke kultúrájává teszik.
A felteendő kérdés tehát nem az, hogy mit adhat nekem a társadalom és a világ, hanem az, hogy én mit adhatok én testvéreimnek és nővéreimnek.
Ha majd hazamegyünk, gondolkodjunk el, a testvériség milyen konkrét gesztusát tudnánk megtenni: kibékülni a családban, barátokkal vagy szomszédokkal, imádkozni azért, aki megbántott, észrevenni és segíteni a rászorulót, egy békét árasztó szót vinni az iskolai, egyetemi vagy társadalmi életbe, a közelség kenetét adni valakinek, aki egyedül érzi magát… Érezzük feladatunknak, hogy a gyengédség balzsamjával kenegessük az elmérgesedett kapcsolatokat, az egyének és a népek között egyaránt.
Fáradhatatlanul kiáltsuk: „nem a háborúra”, Isten nevében és minden, békére vágyó férfi és nő nevében!
Giuseppe Ungaretti verssorai jutnak eszembe, aki a háború kellős közepén annak érezte szükségét, hogy „testvérekről” beszéljen: a testvér olyan, mint „Remegő szó / az éjszakában / Újszölött falevél”. A testvériség törékeny és nagy érték. A testvérek az igazság horgonyát jelentik a hazugságot terjesztő konfliktusok viharos tengerén. A testvérek felidézése azt jelenti, hogy emlékeztetjük a harcolókat és mindannyiunkat arra, hogy a bennünket összekötő testvériség érzése erősebb a gyűlöletnél és az erőszaknál, sőt, mindannyiunkat összeköt ugyanabban a fájdalomban. Innen indulunk el és indulunk el újra, az „együvé tartozás” érzéséből, abból a szikrából, mely újra meggyújthatja a fényt, mely elűzi a konfliktusok éjét.
Hinni abban, hogy a másik testvér, azt mondani a másiknak, hogy „testvér”, ez nem üres szó, hanem a legkonkrétabb dolog, amit mindannyian megtehetünk. Azt jelenti ugyanis, hogy kiszabadulunk annak szegénységéből, hogy egyedüli gyermekeknek hisszük magunkat a világban. Egyúttal azt a döntést is jelenti, hogy
túllépünk a partnerek logikáján, akik csak érdekeik miatt vannak együtt, és túllépünk a vérségi vagy etnikai kötelékek határain is, melyek csak a hasonlót ismerik el, és elutasítják a különbözőt.
Az irgalmas szamaritánus példázatára gondolok (vö. Lk 10,25–37), aki megáll a segítségre szoruló zsidó mellett. Kultúráik szemben álltak egymással, történelmük különböző volt, térségeik ellenségesen viszonyultak egymáshoz, de ennek a szamariai embernek a földön heverő ember és az ő szüksége volt az első.
Amikor az emberek és a társadalmak a testvériséget választják, a politika is megváltozik: a személy ismét többet ér, mint a nyereség, a mindannyiunk által lakott otthon fontosabb a saját érdekből kizsákmányolható környezetnél, a munkát tisztességesen megfizetik, a befogadás gazdagsággá válik, az élet reménységgé, az igazságosság megnyílik a jóvátétel előtt, az áldozatok és az elkövetők találkozásában pedig begyógyul az elkövetett rossz emléke.
Kedves testvéreim és nővéreim, köszönöm, hogy megszerveztétek ezt a találkozót, és hogy elkészítettétek az „Emberi testvériségről szóló nyilatkozatot”, melyet ma délelőtt a jelenlévő Nobel-díjasok fogalmaztak meg. Hiszem, hogy „a testvériség nyelvtanát” nyújtja számunkra, és hatékony útmutatóként szolgál ahhoz, hogy megéljük a testvériséget és mindennap konkrét módon tanúságot tegyünk róla. Jól dolgoztatok együtt, köszönöm szépen! Legyünk azon, hogy amit ma itt átéltünk, az egy út első lépése legyen, és a testvériség folyamatát indíthassa el: a világ különböző városainak összekapcsolt terei, melyeket hálával és szeretettel köszöntök, tegyenek tanúságot a különbözőségből fakadó gazdagságról, valamint arról, hogy
testvérek lehetünk akkor is, ha nem vagyunk közel egymáshoz, ahogy ez most velem is történt. Menjetek előre!
Egy képpel szeretnék búcsúzni, az ölelés képével. Azt kívánom, hogy a mai, együtt töltött délutánból maradjon meg szívetekben és emlékezetetekben az a vágy, hogy a világon élő összes nőt és férfit átöleljétek, hogy a béke kultúráját építsétek együtt. A békének ugyanis testvériségre van szüksége, a testvériségnek pedig találkozásra. A ma adott és kapott ölelés, melyet az a tér szimbolizál, amelyen találkoztatok, váljon életbeli elkötelezettséggé. És a remény próféciájává. Én magam is ölellek benneteket, és miközben ismételten kifejezem köszönetemet,
szívből mondom: veletek vagyok!
*
NYILATKOZAT AZ EMBERI TESTVÉRISÉGRŐL
Róma, Szent Péter tér, 2023. június 10.
„Különbözőek vagyunk, eltérő kultúrával és vallással rendelkezünk, de testvérek vagyunk, és békében akarunk élni” (Ferenc pápa). Minden férfi a testvérem, minden nő a nővérem, mindig. Együtt akarunk élni, testvérként és nővérként, a Kertben, vagyis a Földön. A testvériség Kertje az élet feltétele mindenki számára.
Tanúi vagyunk annak, hogy a világ minden szögletében helyreáll az elveszett harmónia, amikor a méltóságot tiszteletben tartják, a könnyeket letörlik, a munkát tisztességesen megfizetik, az oktatást garantálják, az egészségről gondoskodnak, a különbözőséget megbecsülik, a természetet helyrehozzák, az igazságosságot tiszteletben tartják, és a közösségek felvállalják a magányt és a félelmet.
Közösen azt választjuk, hogy testvériségen alapuló kapcsolatokat élünk, melyeket párbeszéd és megbocsátás táplál, olyan
megbocsátás, amely „nem jelent egyúttal feledést is” (FT 250), hanem lemondás arról, hogy „ugyanaz a romboló erő uralkodjék el” rajtunk (FT 251), amelynek következményeit mindannyian elszenvedjük.
Ferenc pápával egyetértve szeretnénk hangsúlyozni, hogy „az igazi megbékélés nem megfutamodik a konfliktus elől, hanem a konfliktusban éri azt el az ember, azáltal, hogy párbeszéddel, áttetsző, őszinte és türelmes tárgyalással legyőzzük a konfliktust” (FT 244). Mindezt az emberi jogok szerkezetének összefüggésében.
A testvériség nevében kiáltjuk a világnak: Ne legyen többé háború! A békének, az igazságosságnak, az egyenlőségnek kell irányítania az egész emberiség sorsát.
Ne legyen többé félelem! Ne legyen többé szexuális és családon belüli erőszak! Legyen vége a fegyveres konfliktusoknak! Elég az atomfegyverekből és a taposóaknákból! Ne legyen soha többé kényszermigráció, etnikai tisztogatás, diktatúra, korrupció és rabszolgaság! Állítsuk meg a technológia és a mesterséges intelligencia manipulatív használatát, és helyezzük a testvériséget a technológiai fejlődés elé, és testvériséggel termékenyítsük meg azt! Bátorítjuk az országokat, hogy támogassák a békés társadalom megteremtésére irányuló közös erőfeszítéseket, például békeminisztérium létrehozását.
Elkötelezzük magunkat amellett, hogy begyógyítjuk az erőszak, a gyűlölet, a társadalmi egyenlőtlenségek és a szív romlottsága miatt szenvedő föld véres sebeit.
A gyűlöletre szeretettel válaszolunk.
Az együttérzés, az osztozás, az ingyenesség, a józanság és a felelősség számunkra azok a döntések, amelyek táplálják a személyes testvériséget, a szív testvériségét.
A lelki testvériség magjának kikeltetése és felnevelése velünk kezdődik. Elég, ha naponta elültetünk egy kis magot kapcsolati világunkban: otthonunkban, a lakónegyedünkben, az iskolánkban, a munkahelyünkön, a tereken és az intézményekben, ahol a döntések születnek.
A társadalmi testvériségben is hiszünk, mely elismeri mindenki egyenlő méltóságát, ápolja a barátságot és az összetartozást, előmozdítja az oktatást, az esélyegyenlőséget, a tisztességes munkakörülményeket és a társadalmi igazságosságot, a befogadást, a szolidaritást és az együttműködést, a szolidáris szociális gazdaságot és az igazságos ökológiai átmenetet, a fenntartható mezőgazdaságot, mely mindenki számára biztosítja az élelmiszerekhez való hozzáférést, hogy elősegítse a kölcsönös tiszteletben és a mindenki jólétéről való gondoskodásban gyökerező harmonikus kapcsolatokat.
Ilyen távlatok mellett lehetségesek a közelséget építő cselekedetek és lehetséges humánus törvényeket hozni, mert „a testvériség valamiféle többletként járul a szabadsághoz és egyenlőséghez” (FT 103).
Környezeti testvériséget akarunk együtt építeni, békét akarunk kötni a természettel, elismerve, hogy „minden kapcsolatban áll”: a világ sorsa, a teremtésvédelem, a természet harmóniája és a fenntartható életmód. A jövőt Szent Ferenc Naphimnuszának (A teremtmények éneke), a vég nélküli Életről szóló énekének hangjaira kívánjuk építeni. Az egyetemes testvériség vetüléke szövi a himnusz versszakainak láncfonalát:
minden kapcsolatban áll, és a mindennel és mindenkivel való kapcsolatban van az Élet.
Ezért mi, akik az emberi testvériség első világtalálkozója alkalmából összegyűltünk, testvériségre hívunk minden jóakaratú férfit és nőt. Gyermekeink – akik a jövőnk – csak a béke, az igazságosság és az egyenlőség világában boldogulhatnak, az egyetlen emberi család javára: csak testvériség hoz létre emberiséget.
A szabadságunkon múlik, hogy akarjuk a testvériséget, és egységben, közösen építsük. Kérjük, hozzánk hasonlóan írja alá ezt a felhívást, fogadja el ezt az álmot, és tegye mindennapi gyakorlattá, hogy eljusson minden országvezetőnek és mindazoknak az elméjébe és szívébe, akiknek bármely szinten kisebb-nagyobb állampolgári felelősségük van.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó és videó: vatican.va
Magyar Kurír
