Járadékvadászatból élő milliárdos cégek
A magyar piacon dolgozó külföldi építőipari cégek az itteni projektjeikhez kénytelenek bevonni a NER-es építő cégeket, ám ez visszafelé nem érvényes, így egyetlen olyan NER-közeli vállalkozásról sem tudni, amely a kinti piacokon is tudna vagy legalább megpróbálna érvényesülni – elemezte a Magyarországon mára kialakult helyzetet a Transparency International (TI) jogi igazgatója. A közbeszerzéseken élősködő cégek súlyosan terhelik és torzítják a magyar gazdaságot...
Ligeti Miklós szerint egyelőre nem jött össze az az orbáni gazdaságpolitikai alapvetés, hogy az állam inkubátorában erős „nemzeti” céghálózat jöjjön létre. A rendszer egy évtized alatt ugyan kitermelt hozzá köthető, főleg építőipari vállalkozásokat, ám azok az állam bábáskodása – közmegrendelései, közvetlen juttatásai és versenyszűkítő jogszabályai – nélkül nem versenyképesek.
Ligeti Miklós úgy fogalmazott: a NER-es céges kör egyértelműen járadékvadászatból él, azaz lefölözik a különféle köz- és piaci projektek hasznát. Arra nem tudott pontos számot mondani, hogy mára mekkora lett ennek a gazdasági vízfejnek a mérete Magyarországon. Már csak azért sem, mert nehéz elkülöníteni a tisztán „járadékvadász” cégeket azoktól az amúgy piaci vállalkozásoktól, amelyek „alkalmazkodtak” a rezsimhez, betagozódtak a mai magyar valóságba.
Ám ha csak a sajtóban elhíresült, eleve a NER által alapított vagy a politikával összefonódott vállalkozások napokban közzétett mérlegadatait nézzük, akkor kiderül, hogy az ilyen építőipari vállalkozások egészen brutális mértékben gazdagodtak 2022-ben.
– A tőke sosem lázad a rendszer ellen, hanem alkalmazkodik – fogalmazott Ligeti Miklós. Ahol a közélet tiszta viszonyokat hoz létre, ott az ilyen cégek is tisztán játszanak, így tartózkodnak a korrupciótól, betartják a szociális vagy környezetvédelmi szabályokat. Ha viszont a közélet, a politika megengedőbb, vagy egyenesen súlyosan korrupt közeget hoz létre, akkor a tőke ehhez fog alkalmazkodni. Elfogadja, hogy tálcán kapja az államtól a védelem nélküli hagyott munkaerőt vagy az óriási közpénztámogatást. Cserébe azt az árat fizeti meg, hogy a NER-en keresztül kell bizniszelnie – fogalmazott Ligeti Miklós.
A TI kutatásai is arra utalnak, hogy egyre nagyobb a gazdasági vízfej: a szervezet „Tenderbajnok” elnevezésű kutatásában 2018 és 2022 között mintegy 36 olyan, 100 milliárd forint feletti árbevételű nagyvállalkozást talált, ahol a bevételek 100 százalékát közbeszerzések adták. További 419 olyan, közbeszerzésekben érintett cég akadt, ahol életszerűtlenül magas, az árbevételhez képest 20 százalék feletti volt a nyereségráta.
A „NER-szimbióta” cégek súlyára jellemző, hogy a 2018 és 2020 között vizsgált, 8,9 ezer milliárd forintnyi közbeszerzések több mint tíz százalékát, 914 milliárd forint értékű megrendelést egyedül a Szijjártó Pétert az Adrián jachtoztató Szíjj László érdekeltségébe tartozó Duna Aszfalt Út és Mélyépítő Zrt. vitte el. Őt követte Mészáros Lőrinc felcsúti oligarcha 633,4 milliárddal, ami a teljes közbeszerzési torta hét százaléka. Bronzérmes lettek a kormányzati kommunikációs tenderek állandó nyertesei, Balásy Gyula cégei 254 milliárddal, azaz csak az első három helyezett önmagában a teljes magyar közbeszerzés 20 százalékát vitték el.
De a NER gazdasági súlyára utal, hogy a Forbes leggazdagabb magyarok listáján az első tízből immáron legalább öten a NER-rel szimbiózisban élő vállalkozók, az élén a listavezető Mészáros Lőrinccel, míg a negyedik a rendszer által bejáratott másik közpénzbajnok, Szíjj László. Csak kettejük ismert magánvagyona megközelíti immáron a teljes magyar GDP egy százalékát.
(hirklikk.hu)
