Hogy megismerjenek téged, Atyám! – Ikonosztáziont szenteltek a hodászi cigány templomban

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2023. június 05. hétfő

Teljessé vált a Hodászi Görögkatolikus Cigány Egyházközség templomának ikonosztázionja. A képállványt május 21-én, a templom búcsúi ünnepén szentelte meg Szocska A. Ábel megyéspüspök.

„Amikor 1995-ben felépült ez a templom, mindenki tudta, hogy még nem teljes, hogy egy templom akkor lesz azzá, amikor ikonosztázion ékesíti” – mondta köszöntőjében Kanyó Árpád oldallagos adminisztrátor házigazdaként a búcsúi Szent Liturgián.

2015-ben kezdték előkészíteni az ikonosztáziont, míg végül hosszú ideig tartó gyűjtést és tervezést követően 2020-ban Janka Gábor atya belekezdett a festésébe. Hároméves ikonfestő munka gyümölcse az, hogy mennybemenetel ünnepkörében az egyházmegye főpásztora megszentelhette a templom legújabb ékességét.

Az ünnepen részt vett az esperesi kerület papsága, a korábbi hodászi szolgálattevők, a társegyházak képviselői, világi, városi és vármegyei vezetők, Szabó Tamás pasztorális helynök, az építők, tervezők, intézményvezetők, valamint a hodászi cigány és nem cigány hívek.

Szocska Ábel püspök szentbeszédében felidézte Sója Miklós atyát, ahogyan ő annak idején a Szentírásról beszélt, amilyen eszközökkel láttatta a Biblia tanítását, tanított hittanórákon. Volt, hogy „a nagyon egyszerű képes Biblián keresztül próbálta átadni a mély igazságot, »hogy megismerjenek téged, Atyám!« (Jn 17,3)” – idézte az evangéliumban elhangzott szavakat a főpásztor.

„Sok áldozatot hozott Miklós bácsi azért, hogy az itteni közösség megismerje a mennyei Atyát és azt, akit a mennyei Atya küldött, Jézus Krisztust, az ő Fiát. Minden egyes pap, aki utána itt szolgált, ebben az egyházközségben, próbálta ezt a hagyatékot valamilyen formában szebbé és értékesebbé tenni. Minden papról, aki itt teljesített szolgálatot, elmondható, hogy valamivel építette ezt a közösséget.”

A közösség megszervezése és megtartása közben felépült a templom és mára „az egyházmegye egyik legszebb ikonosztázionja” is elkészült – ahogyan Szocska Ábel a képállványt nevezte. „Ezek az ikonok a Szentírást jelenítik meg azért, hogy megismerjük az Atyát. S aki ismeri a Szentírást, az megismeri ezeket az ábrázolási formákat is.”

Az ünnep üzenetét így fogalmazta meg: „mi azt az örökséget, amelyet az Úr Jézus Krisztustól kaptunk, a tőlünk telhető legjobban próbáljuk meg továbbadni. Nagyon büszke vagyok erre a közösségre, hogy ezt az örökséget megpróbálja továbbadni.”

„Krisztus mennybemenetelét ünnepeljük. Ő már nincs testben közöttünk. De itt van az ikon, amelyen keresztül szemlélhetjük őt, vagy a Szűzanyát, vagy a szenteket. Ám ezek az ikonok arra is tanítanak minket, hogy mi magunk is képmások vagyunk: Istennek legszebb képmásai. Én is, te is, a gyermekeink is, hozzátartozóink is.”

S ezért úgy kell élnünk és viselkednünk, ahogy az Isten képmásaihoz, Isten gyermekeihez méltó – emlékeztette a hallgatóságot a püspök. „Azon kell fáradoznunk, hogy minél jobban őrá hasonlítsunk.”

Az ikonok alapját képező állvány asztalos munkálatait Gergely József végezte, segítsége volt Csurka László ajaki asztalosmester és társai, Kovács Tibor és Igyártó Sándor. A hodászi görögkatolikus intézmények a Hagyományok Házának munkatársaival együtt fáradságot nem kímélve segítették ennek az ünnepnek a létrejöttét – nekik is köszönetet mondott Kanyó Árpád.

A templombelső teljessé válásával párhuzamosan a templom külső szigetelést is kapott a Nyíregyházi Egyházmegye által írt pályázatnak köszönhetően, így a körmenet során a templomot kívülről is meghintették szenteltvízzel.

A Szent Liturgia végén a gyermekek köszöntötték a főpásztort, majd a cigány közösség világi elnöke, Lakatos Sándor ünnepi beszédet mondott: „A hazatalálás reményében kötött ki ebben a községben az 1700-as években egy vándorló nomád nép, hogy talán otthona, hazája lesz” – fogalmazott.

Sója Miklós atya munkájáról és utódairól szólva rámutatott: „Ne higgyék, hogy könnyű volt Miklós bácsinak, hiszen sok nehézséggel kellett megküzdenie, míg ezt a közösséget az Anyaszentegyházba bevezette. De sok atya megfordult már itt, és azt gondolom, hogy az Isten a maga gondviselésével mindegyiknek adott olyan talentumot, hogy ezt a közösséget magával vigye a hitén keresztül arra az útra, melyet az Isten kijelölt Miklós bácsinak és az utódainak.”

„Egy közösségben fontos az, hogy az atyák a cigányokra hogyan tekintenek. Munkatársként, testvérként? Mert csak így tudunk együtt élni, növekedni a hitben” – mondta felidézve a korábbi parókusok szolgálatkészségét, munkáját.

Lakatos Sándor köszönetet mondott a papok mellett a tervezőnek, Csanády Gábornak is. Az építkezésekbe beletartozott a szociális, az oktatási és a pasztorális intézmények létrehozása közös erővel és a főpásztor támogatásával. „Ezek csak kőfalak, nekünk kell megtölteni hittel, lélekkel mindennap.”

A világi elnök felidézte, a hely, ahol ez a közösség virágzik, korábban a kolerás nevet viselte. „Itt nem ez a szép, zöldes terület volt, hanem egy hatalmas, hatméteres gödör, szemétdombbal, vágóhíddal. S Miklós bácsi is leírta, hogy itt az emberek befogott orral mentek el, de azt is megjósolta, hogy »eljön az idő, amikor köztetek koronás püspökök, nagy emberek fognak lenni«. Olyat látott, amit mi nem. Bízom abban, hogy mi is olyat látunk most ezzel az ikonosztázionnal, mely visszavezet bennünket őseinkhez és továbbvisz az üdvösség felé.”