Ferenc pápa: Engedjük, hogy a Szentlélek megszabadítson félelmeinktől!

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2023. május 29. hétfő

Május 28-án, pünkösdkor a Szentatya mintegy tizenötezer hívővel imádkozta el a déli Regina caeli Mária-imádságot. Beszédében arra biztatta őket, hogy lépjenek ki bezárkózottságukból, gondjaik labirintusából, hívják segítségül Jézus Lelkét, aki meg érezteti velünk Isten közelségét és szeretetét. Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma, pünkösd főünnepén az evangélium abba az emeleti terembe vezet bennünket, ahová az apostolok Jézus halála után elrejtőztek (Jn 20,19–23). Húsvét estéjén a feltámadt Jézus éppen ebben a félelemmel és szorongással teli helyzetben jelenik meg, és rájuk lehelve azt mondja: „Vegyétek a Szentlelket” (Jn 20,22). Jézus tehát a Lélek odaajándékozásával meg akarja szabadítani a tanítványokat a bezárkózásra késztető félelemtől, és felszabadítja őket, hogy képesek legyenek kimenni, az evangélium tanúivá és hirdetőivé válni. Időzzünk el egy kicsit annál, amit a Lélek tesz: megszabadít a félelemtől.

Az evangélium szerint a tanítványok „félelmükben” (Jn 20,19) bezárták az ajtókat. Jézus halála megrázta őket, álmaik szertefoszlottak, reményeik összetörtek. Ők pedig bezárkóztak. Nemcsak abba a szobába, hanem – belül – a szívükbe. Ezt szeretném hangsúlyozni: belül zárkóztak be. Hányszor zárkózunk mi is magunkba?! Hányszor előfordul, hogy valamilyen nehéz helyzet, személyes vagy családi probléma miatt, a ránk nehezedő szenvedés vagy a magunk körül tapasztalt rossz miatt lassan reményvesztetté válunk, és nincs bátorságunk továbblépni? Sokszor előfordul ez. És akkor az apostolokhoz hasonlóan bezárkózunk, elbarikádozzuk magunkat a gondok labirintusában.

Testvéreim, ez a „bezárkózás” akkor történik, amikor – a legnehezebb helyzetekben – megengedjük a félelemnek, hogy átvegye az irányítást, és „felemelje hangját” bensőnkben. Amikor a félelem ránk telepszik, mi bezárkózunk. Az ok tehát a félelem: félünk attól, hogy nem boldogulunk, hogy egyedül kell megvívnunk mindennapi küzdelmeinket, félünk attól, hogy kockáztassunk s aztán csalódjunk, félünk attól, hogy rossz döntéseket hozunk. Testvéreim, a félelem megállít, a félelem megbénít. El is szigetel: gondoljunk a félelemre a másiktól, az idegentől, a tőlünk különbözőtől, a másképp gondolkodótól. Sőt, még Istentől is félhetünk: félünk, hogy megbüntet, hogy megharagszik ránk… Ha teret adunk ezeknek a hamis félelmeknek, az ajtók bezárulnak: a szív ajtói, a társadalom ajtói, sőt, az Egyház ajtói is! Ahol félelem van, ott bezárkózás történik. Ez nem helyes!

Az evangélium azonban felkínálja nekünk a feltámadt Jézus gyógyírját: a Szentlelket. Ő kiszabadít a félelem börtönéből. Amikor az apostolok megkapják a Lelket – ezt ünnepeljük ma –, kilépnek a zárt teremből, elindulnak a világba, hogy megbocsássák a bűnöket és hirdessék az örömhírt.

Neki köszönhetően a félelmek legyőzetnek, az ajtók megnyílnak. Mert ezt teszi a Lélek: megérezteti velünk Isten közelségét, és így az ő szeretete elűzi a félelmet, megvilágítja az utat, vigaszt ad, támogat a bajban.

Félelmek és bezárkózások láttán tehát hívjuk segítségül a Szentlelket magunkért, az Egyházért és az egész világért: hogy egy új pünkösd elűzze a ránk törő félelmeket, és lángra lobbantsa bennünk Isten szeretetének tüzét!

Járjon közben értünk a Boldogságos Szűz Mária, akit elsőként töltött el a Szentlélek!

A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Május 22-én emlékeztünk meg az irodalom egyik legnagyobb alakja, Alessandro Manzoni halálának százötvenedik évfordulójáról. Művein keresztül az áldozatok és az utolsók énekese volt: ők mindig az isteni Gondviselés oltalmazó keze alatt állnak, ki „leterít, de felsegít, megbánt, de megvigasztal”; őket az Egyház hűséges pásztorainak közelsége is támogatja, akik jelen vannak Manzoni remekművének oldalain.

Kérlek benneteket, hogy imádkozzatok a Mianmar és Banglades határán élő lakosságért, melyre ciklon sújtott le: több mint nyolcszázezer emberről van szó, a sok rohingya mellett, akik már amúgy is nagyon nehéz körülmények között élnek. Miközben újból kifejezem közelségemet e népekhez, kérem az állami vezetőket, hogy könnyítsék meg a humanitárius segélyek bejutását, és szeretném megszólítani mindenki emberi és egyházi szolidaritási érzékét, hogy segítségükre siessünk e testvéreinknek.

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a panamai hívőket és a mexikói tulancingói főegyházmegye zarándokcsoportját, akik Angyalos Boldogasszonyt [Nuestra Señora de los Angeles] ünneplik. Hasonlóképpen üdvölöm a spanyolországi Novellana csoportját. Üdvözlöm továbbá a Padova melletti Celeseo és Bari hívőit, és áldásomat adom mindazokra, akik a Gemelli Klinikán betegekkel való testvériségi kezdeményezések előmozdítására gyűltek össze.

Szerdán, május végén a világ összes Mária-kegyhelyén közös imát végeznek, hogy támogassák a püspöki szinódus következő rendes közgyűlésének előkészületeit. Kérjük Szűz Máriát, hogy anyai oltalmával kísérje a szinódusnak ezt a fontos szakaszát! Őrá bízzuk a világ sok népének, különösen a meggyötört Ukrajnának a békevágyát is.

Szép vasárnapot kívánok mindannyiatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

You have no rights to post comments