A kerekesszékes Mihály atya találkozása a pápával: Megcsókolta a kezem, potyogtak a könnyeim
Április 28-án, magyarországi apostoli látogatásának első napján a Szentatya az egyházi szolgálattevőkkel és munkatársakkal találkozott a Szent István-bazilikában. Miközben kerekesszékben haladt az oltár felé, különleges találkozással ajándékozta meg a szegedi Kardos Mihály atyát, aki betegsége miatt mindkét lábát elveszítve maga is kerekesszékben érkezett.
Kérdésünkre Mihály atya, akit Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási püspöki helynöke kísért el a találkozóra, elmesélte: „Amikor jött középen előre a bazilikában, én ott voltam a szélén. Megállította az őt toló segítőjét, és először megfogta, majd megcsókolta a kezem. És megáldott. Odaajándékoztam neki az általa írt, és kiolvasott Álmodjunk együtt – Út egy jobb jövő felé című könyvet. Azzal váltunk el, hogy azt mondta, imádkozzunk érte.”
Arra a kérdésünkre, hogy Mihály atya hogyan élte meg a találkozást, csak ennyit mondott: „Potyogtak a könnyeim.
Tudtam eddig is, hogy jó ember, de arra nem számítottam, hogy ennyire, hogy még engem, tolókocsis testvérét is figyelemre méltat, odajön, és odahajol hozzám. Egy életre hálás vagyok.”
*
Kardos Mihály 1946. november 18-án született Szegeden. 1969. november 23-án szentelte pappá Udvardy József püspök a Szeged-Csanádi Egyházmegye szolgálatára. Több plébánián is tevékenykedett. Lelkiségét meghatározták gyermekkorában a jezsuiták, akiknek szegedi templomában ministrált, és ahol bérmálásakor kapta a papi hivatást, tízévesen.
Szintén nagy hatással volt rá a kecskeméti Piarista Gimnázium, valamint a ferencesek, különösen Pietrelcinai Pio, továbbá Charles de Foucault és Don Bosco lelkisége.
Papi pályája során mindig nagy jelentőséggel bírt számára a hívek közössége, a velük való közvetlen lelkipásztori kapcsolat. Meghatározó volt számára Pio atya gondolata: „Merjünk élni az élő Jézussal.”
Mihály atya a találkozásról mesél
Elhatalmasodó cukorbetegsége miatt az elmúlt években mindkét lábát elveszítette, így kerekesszékbe kényszerült. Ezzel együtt derűs, szeretetteljes személyiségével, mélyen imádságos lelkületével, az Úr Jézusba vetett hitével maga köré vonzza a híveket. Misézik, gyóntat, és hetente bibliakört vezet szülővárosában.
Saját elhatározásából a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Szegedi Hajléktalanellátó Központjában él, holott az egyházmegye saját idősotthonát is választhatná. Úgy érzi, papi, lelkipásztori hivatásának egyfajta kiteljesedése, hogy a hajléktalanok között él, osztozik sorsukban, pásztorként kísérheti őket.
Fotó: Vatican.va; Lambert Attila – nyitókép: Mihály atya a bazilikához érkezik
Kuzmányi István/Magyar Kurír
