Csókay András: Ferenc pápa látogatása nagyot lendíthet rajtunk, hogy ne legyünk látszatkeresztények!
Csókay András idegsebész, a Honvédkórház osztályvezetője a közelmúltban az indiai Mumbai (korábbi nevén Bombay) városában járt és részt vett egy nemzetközi tudományos orvoskonferencián, ahol Jézus hatásáról a tudományos felfedezésekben témában adott elő. Erről és Ferenc pápa közelgő látogatásáról kérdeztük őt a húsvét utáni fényes héten az angyalföldi Zokni Kávézóban.
– Hogyan telt a húsvéti készülete és ünnepe?
– Az utóbbi hetekben rengeteg élmény ért, kavarognak bennem a gondolatok, érzések. Közvetlenül húsvét, a feltámadás ünnepe után vagyunk. Ilyenkor az a szokás, hogy a keresztények így köszöntik egymást: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt, alleluja! Sajnos azonban ma már meglepődve tapasztalom, hogy mennyire nem vevők erre az emberek, félnek kimondani, még a keresztények is, hogy valóban feltámadt, ha mások is látják őket.
Szavakban keresztény országban élünk, de ha nem tudjuk hirdetni, nem teszünk tanúságot a bennünk élő Jézus Krisztusról, akkor a boldogtalanságunkat raktározzuk.
A napokban Ferenc pápa beszélt arról, hogyha valaki hirdeti az Urat, az erőt kap ettől, felemeli. Szomorú, de nem él ezzel a magyarság jelentős része. Gúnyos mosolyokat, megjegyzéseket is kaptam önmagukat katolikusnak valló testvérektől: minek ez, András? Amikor a sziámi ikrek szétválasztásának műtétekor megszerveztem a háttérimát, akkor is megkaptam: András, te ilyen bolond vagy, hiszel ebben, azt hiszed, számít ez valamit? Ez csak annak jó aki mondja. Mondta ezt nekem katolikus orvostárs testvérem. Ezek intő jelek arra vonatkozóan, hogy mennyire
fontos, hogy hirdessük az evangéliumot, amit az Úr Jézus kér tőlünk, sőt, Szent Pál apostol egyenesen kijelenti: jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!
– Korábbi beszélgetéseink, írásai alapján arra juthatunk: különösen nehéz ez a tudományban… Nemrég tért haza Mumbaiból. Milyen tapasztalatokban volt része keresztényként az orvoskongresszuson?
– Ha valaki hiszi a test feltámadását, akkor azt is el kell hinnie, hogy Krisztus velünk, értünk, szívünkben van, ahogyan János evangéliumában elmondta: Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek (Jn 14, 20). Ez azt jelenti, hogy a tudósban is benne lakik, vagyis a tudós beszélgethet ezáltal Krisztussal, kapcsolatba lép vele, és így jönnek a csodálatos, kreatív ötletek, melyek a lelked legbelsőbb mélyéről származnak, onnan, ahol az igazságok tárháza van. Krisztus és a tudományok tárházának az igazsága egyaránt. Könnyebb onnan ezeket előbányászni egy mély imádság által. Itt jön elő az indiai orvoskongresszusnak az élménye. Erre a Mumbai-ban rendezett konferenciára összeállítottam egy anyagot a sziámi ikrek szétválasztásáról, amelynek a vezetője, a tudományos megoldások ötletadója a Názáreti Jézus volt, mert minden ezzel kapcsolatos ötletem a Jézus-ima közben született meg bennem.
Az előadásom témájául választottam Jézus hatását a tudományos felfedezésekben.
Azt hittem, elkergetnek, már azon is csodálkoztam, hogy elfogadták. Igaz, különlegesen érdekes kongresszus volt, a címe: Komplikációk és orvosi tévedések az agysebészetben. Ez már önmagában forró téma.
– Honnan jöttek az előadók?
– A világ minden tájáról. Jelen voltak buddhista, hindu, muszlim, zsidó, keresztény, nem hívő orvosok, professzorok. Ismerve az előzményeket, nagyon meglepődtem, hogy a résztvevők teljesen egyetértettek abban:
a spiritualitás, vagyis a lelkünk mélyéhez, centrumához, az igazsághoz való közeledés – mi keresztények tudjuk, hogy ott a Názáreti Jézus él –, a mély meditáció, a lelki út – nekünk az imádság – segíti a kreativitást, az intuitív tudományos ötleteket.
Így a legteljesebb vallási tolerancia jegyében nyugodtan előadhattam a téziseimet, sikerem volt, elnököltem is ülésen.
– Ezek szerint minden rendben volt…
– Igen, de azt is meg kellett állapítanom: az a materialista tudomány, ami Európában, illetve az euroatlanti világban dívik, az intuícióban, kreativitásban elmarad a keleti, például az idegsebészet színvonalától, inkább pénzzel, technikával pótolja. Náluk az orvosok használják a mély imádságot, ami meditáció. Ha keresztény vagyok, de csak a felszínen mozgok, akkor a hindu testvér, vagy a meditáló buddhista, muszlim, közelebb jut az igazsághoz, mint én, a felszínen maradó vasárnapi keresztény.
Európában ha valaki arról beszél egy kongresszuson, hogy Jézus a tudomány Megváltója, a résztvevők ingatják a fejüket vagy kimennek az előadásról. Ezt már megtapasztaltam.
– Még az önmagát kereszténynek valló tudós is ezt teszi?
– Persze. Éppen ez a lényege a dolognak. Nem az ateistákkal van a baj, azok legfeljebb megmosolyognak. A látszatkeresztények viszont idegesek lesznek emiatt. Barsi Balázs atyától hallottam egy előadást a farizeus és a vámszedő megkülönböztetése kapcsán, hogy nagyon kell vigyáznunk:
maradjunk meg bűnös keresztényeknek, és ne legyünk romlott keresztények.
A bűnös keresztény folyamatos bűnbánatban él, mert tudja magáról: akárhogy is igyekszik, egy-egy rossz kívánság, gondolati bűn, mulasztások tömkelege, az, hogy nem állunk ki az igazság mellett, mindez megterheli a mindennapi életünket, ezért nekünk bűnbánatban kell élnünk. A Szentatya azt mondja magáról: én is csak egy bűnös ember vagyok! Amikor azonban romlott vagy, akkor azt hiszed magadról: azzal, hogy elmész a vasárnapi szentmisére, évente esetleg egyszer részt veszel a szentgyónáson, teljesen rendben vagy, bűntelenül oszthatod az észt. Ezekre a testvérekre jellemző: ha látják, hogy valaki mélyebbre evez, arra a legmérgezettebb nyilakat lövik ki. Rólam is leírta az önmagát kereszténynek valló újságíró testvérem: „A valóság ugyanis az, hogy a Jézus Krisztusra hivatkozó orvos hazudik, állandóan, igazi farizeusként, hiszen minden állítását Jézus Krisztussal támasztja alá.” Csúnya kritika, de erre vagyok a legbüszkébb, mert ezáltal is részese lehetek a jézusi boldogságmondásoknak. Nem szabad megsértődnöm. Igyekszem derűt sugározni, és nem gyűlölködni.
– Ön a közelmúltban a Vakok Intézetében előadást tartott az intézmény névadójáról, Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról, a megbocsátás szükségességéről…
– Őt is elképesztő, igaztalan kritikák érték élete során. Az orvosok szakmai folyóiratában, az Orvos Szövetség Lapjában például megjelent, hogy passzióból húz fogakat, vág le lábakat, miközben a szegények orvosának hirdeti magát.
Batthyány-Strattmann László azonban nem sértődött meg, gyakorolta az aktív, derűs ellenségszeretetet.
Ez volt számára a gyógyszer, ellenszer a hazug támadások ellen: felvállalta a Názáreti Jézus hirdetését a tudományban, lelkületének megélését a mindennapokban. Imádkozott az ellenségekért, és azt mondta: nincs ideje megsértődni a keresztény testvéreire. A derűs ellenségszeretet abból a bizonyosságból ered, hogy nemcsak hisszük, hanem biztosan tudjuk a test feltámadását abba a dicsőséges testbe, amelybe Jézus feltámadt. Megmutatja magát Magdalai Máriának, és ő nem ismeri fel, csak amikor földi módon megszólítja. Az emmauszi tanítványok akkor ismerik fel, amikor Jézus megtöri előttük a kenyeret. Hitetlen Tamás akkor, amikor ujjaival megérinti a sebhelyeit. Ezt azt jelenti, hogy amikor a mi testünk feltámad majd, annak is lesznek testi jegyei, igaz, hogy egy egészen más létrendből lesz már, nem ugyanaz, mint a földi testünk, de ami nagyon fontos – számomra különösen a kisfiam halála óta –, hogy megölelhetjük egymást. Mi is, barátként megölelhetjük egymást, amikor majd feltámadunk. Ez nagyon megnyugtató. Ebből ered az a keresztény nagyvonalúság, ami elvezet a derűs ellenségszeretethez, a feltétel nélküli megbocsátáshoz. Ez persze hosszú folyamat eredménye.
– Az előbb említette a Vakok Intézetét, ahová Ferenc pápa ellátogat április végi, magyarországi apostoli útja során. Mit remél a Szentatya látogatásától, ami két éven belül már a második hazánkban?
– A 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson az a megtiszteltetés ért, hogy tizenegy társammal együtt a rendezvény hírnöke lehettem. Remélem, hogy a mostani pápai út megerősít bennünket a hitünkben, mert az egyértelmű, hogy szükségünk van lelki, hitbéli megerősítésre. Ezért téved az, aki azt mondja: jól megvagyok Istennel, hagyjatok a misével meg a szentáldozással. Óriási lehetőséget hagy ki az, aki nem veszi magához rendszeresen az Oltáriszentséget, Krisztus testét. Ez az életünk, lelki és testi erőnk hatalmas, semmi mással nem helyettesíthető forrása. Ebből a szemszögből tekintek a pápalátogatás elé, természetesen részt fogok venni a rendezvényeken, szentmiséken.
Hiszem, hogy a Szentatya látogatása nagyot lendíthet rajtunk, hogy ne legyünk látszatkeresztények. Az nem vigasz, hogy Nyugat-Európa még nálunk is látszatkeresztényebb.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
