Kilenctagú család az életszentség útján
A mezőgazdasági munkából és méhészkedésből élő lengyel Ulma család boldoggá avatási eljárásának megkezdését jelentették be március 24-én, a család vértanúságának 77. évfordulóján. Józef és Wiktoria Ulma Lengyelország 1942-es német megszállása után két éven át zsidó embereket bujtatott a padlásukon, akiket a hatályos rendelkezések szerint át kellett volna adniuk a hatóságoknak. 1944-ben egy falubelijük azonban feljelentette őket, mivel szemet vetett az egyik elrejtett zsidó család földjére: ekkor Józefet és Wiktoriát a gyerekeik szeme láttára tarkón lőtték, majd a hat gyermeket is kivégezték.
A jeruzsálemi Jad Vásem a világ igazai közé sorolta a markowai család tagjait, és 2003-ban a lengyel egyház a „markowai irgalmas szamaritánusok” boldoggá avatását kezdeményezte. Az ügy posztulátora, Witold Burda kiemelte, hogy Ulmáék minden egyes nap Isten törvényét tartották a legfontosabbnak, s az eljárás során ki kell derülnie, hogy a család Krisztusba vetett hite miatt szenvedett-e vértanúságot, s üldözőik a hitük vagy a hitükből fakadó gyümölcs, a feltétlen felebaráti szeretet miatt ölték-e meg őket.
A boldoggá avatási eljárás a család gyermekeire is kiterjed: a nyolcéves Stanislawára, a hétéves Barbarára, a hatéves Wladyslawra, a négyéves Franciszekre, a hároméves Antonira és a kétéves Mariára, sőt mivel Wiktoria már előrehaladott várandós volt, arra a félig megszületett csecsemőre is, akinek születése közvetlenül a kivégzés előtt megindult, s akire a falubeliek találtak rá, amikor 1945-ben kihantolták a családot, hogy holttestüket elhelyezhessék a falu temetőjében. A Szentek Ügyeinek Kongregációja erre a név nélküli és megkereszteletlen csecsemőre is kiterjesztette a boldoggá avatási folyamatot.
(vigilia szerk.)
