„Az egyház az itt élő emberekért van.” – riport az Ukrajnában élő Trunk Josef atyával
Több mint 28 évvel ezelőtt Trunk Josef atya, katolikus pap Németországból Ukrajnába költözött. Egy kárpátaljai plébániára került, hogy a helyi német nemzetiségűeknek anyanyelvükön, németül hirdesse Isten Igéjét. József atya megtanult ukránul, és a háború ellenére Kárpátalján maradt.
Azóta sok változás történt. A német ajkú lakosok többsége kivándorolt Németországba és Ausztriába, és Josef atya számára Ukrajna lett a szülőföldje. Most a plébánián élőket és a belső menekülteket támogatja. Az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából a ’Suspilne média’ riportot készített Trunk atyával.
József atya Pósaházán él.
„Én vagyok az első pap a falu történetében, aki a faluban is él. Korábban a papok csak misézni jártak ide, ha maradt rá idejük. De az is rendszertelen volt. Még a temetések is gyakran pap nélkül zajlottak. Aztán végre lett saját papjuk a lakosoknak, aki része lett a közösség életének. Ezért is fogadtak az emberek nagy lelkesedéssel” – mondta az atya. „Az utcán még mindig svábul beszéltek. A templomban a szentmiséket csak németül tartották. Mondtam is nekik, hogy végig veletek maradok, német dalokat fogok énekelni a templomban, németül fogok imádkozni. Igyekezni fogok a végsőkig ápolni a német nyelvet, mert ez a nyelv a helyi németek anyanyelve. De az is azonnal világos volt számomra, hogy meg kell tanulnom ukránul.”
József atya elmondta azt is, hogy amikor még sok német volt a faluban, nem akarták, hogy ukránul szolgáljon. „Később rájöttem, – tette hozzá – hogy a németek kivándorlása miatt változtatnom kell a szentmiséken, hogy azok is jól érezzék magukat a templomban, akik nem beszélnek németül. Persze minél több német távozik, annál kevesebben maradnak a közösségben. A világ változik. A svábok, bár valójában nem mindegyikük származik sváb területről, a háború miatt sokan közülük visszatérnek őseik országába, Németországba, itt pedig ukránok telepednek le.” (…)
„Egyszer a templomban odajött hozzám egy helyi lakos” – meséli tovább az atya. „Azt mondta: József atya, nem akarunk ukrán nyelvű énekeket énekelni a misén, mert ez egy német templom. Mi németül akarjuk, mi németek vagyunk! A felesége viszont ukrán. Ezért megkérdeztem tőle: németül vagy ukránul mondod a feleségednek, hogy szeretlek? Nevetett. Jó, akkor tudsz ukránul is énekelni – válaszoltam neki. Így olvadt meg a jég. Ezzel azt akarom mondani: ha szeretek egy népet, meg kell tanulnom a nyelvét. Nincs más út.” – fűzte hozzá hozzá Trunk atya.
„Számomra az a fontos, hogy közel legyek a szenvedő emberekhez. Ki szeretném fejezni, hogy az ő oldalukon állok. Ha tudom például, hogy van egy család, ahol az apa a fronton van, akkor mindenképpen meglátogatom őket, hogy érezzék, nem felejtkeztem meg róluk, fontosak nekem. Meghallgatom őket, beszélgetünk a papáról, megáldom őket.”
„Az egyház az itt élő emberekért van.”
(munkacs-diocese.org)
