A nővér, aki nemzetközi katolikus televíziót épített a semmiből
Az Eternal Word Television Network (EWTN) katolikus televíziós hálózatot 1980-ban indította az alabamai Irondale-ben az Angyali Üdvözletr?l nevezett Mary Angelica Rizzo ferences örökimádó n?vér. Az els? adások a rendház garázsából átalakított stúdióban készültek. A kábelcsatorna 1987 óta 24 órás katolikus adást sugároz, amely ma már több mint százmillió háztartásba jut el a világ 127 országában, és az interneten is jelen van. „Az ember beleborzong, hogy mindezt egyetlen szerzetesn?vér indította, pénz és médiatapasztalat nélkül” – írja Jennifer Fulwiler, aki – Raymond Arroyo életrajza alapján – az alábbi nyolc pontban foglalja össze Angelica n?vér életének legfontosabb tanulságait:
1. Óvakodj a hamis alázatosságtól!
Angelica nővér történetében szembetűnő, hogy sohasem esett a hamis alázatosság csapdájába. Amikor Isten meghívta, hogy indítson televíziót, mondhatta volna, hogy egy magafajta egyszerű apáca képtelen ekkora vállakozásra. E látszólag alázatos hozzáállás valójában egyfajta gőg, hiszen abból indul ki, hogy Istennek szüksége van a mi bölcsességünkre és erőnkre ahhoz, hogy megvalósítsa akaratát. Angelica nővér élete az igazi alázatról szól, ami azt jelenti: nem foglalkozunk magunkkal, hanem nyitottan fogadjuk a Szentlélek minden indítását, és bízunk benne: Isten mindent megad, hogy megtehessük, amit tőlünk kíván.
2. Kezdd el!
Angelica nővér életútjának ismétlődő üzenete: kezdd el! Ha úgy érezte, Isten kéri, hogy tegyen meg valamit, nem várta meg, míg minden kérdésre választ kap, hanem megtette az első lépést, s bízott benne, hogy mire sor kerül a következőre, minden forrás és információ rendelkezésére fog állni. Amikor tévéstúdió építésére érzett indítást – írja életrajzírója –, kérte a kőművest, bővítse ki a garázs alapját, hogy „elférjen a tévéstúdió”. A mester elképedve nézett rá: „De hát stúdióépítéshez nem értek.” „Én sem – felelte Angelica nővér. – De az nem számít. Megépítjük.” Tőke nélkül, üzleti terv nélkül, habozás nélkül belevágott a független tévécsatorna működtetésébe. „Ha nem tesszük meg azt, ami nevetséges, Isten nem teszi meg azt, ami csodás” – mondogatta. „Ha Isten velünk van, nem kell mindent tudnunk; csak tennünk kell.”
3. Ne hallgass azokra, akik bolondnak tartanak!
Angelica nővér élete folyamán rengeteg ellenállásba ütközött. Bár sokan támogatták terveit, szép számmal akadtak, akik le akarták beszélni nevetséges ötleteiről. Tanulság: igaz barátaink és lelkivezetőink kivételével senkire ne hallgassunk, aki le akar beszélni valamiről, amire Isten hív. Angelica nővér példája azt mutatja: ha egyesek őrültségnek, ostobaságnak, lehetetlenségnek tartják, amit tervezünk, az sokszor éppen azt jelzi, hogy jó úton járunk.
4. Maradj balga!
Angelica nővér egyszer egy tévéinterjúban így fogalmazott: „Meggyőződésem, hogy Isten balgákat keres. Hát engem megtalált. Sok okos ember tudja, miért nem lehet valamit megtenni, s ezért nem is teszi meg. A balga nem tudja, hogy azt nem lehet megtenni. Isten sokszor a balgákra bízza a terveit; azokra, akik hajlandóak nevetségessé válni, hogy Isten csodát tehessen.” Legtöbbször az okoskodás térít el attól, hogy Isten indításainak eleget tegyünk: „Lehetetlen, hogy ezt kívánja tőlem; túl nehéz feladat; egyetlen ember nem képes erre, főleg nem én.” Pedig Isten útjai sokszor balgaságnak tűnnek a világ szemében, így aki igazán nyitott akar lenni a Szentlélek indításaira, annak olykor azt is vállalnia kell, hogy balgának tűnjék.
5. Ne téveszd össze a bizalmat a tétlenséggel!
Angelica nővér élete minden napján fáradhatatlanul dolgozott: adományt gyűjtött, építkezéseket felügyelt, műsorokat készített, felszerelést vásárolt, vagy más módon teljesítette Istentől kapott küldetését. Lehetnek persze időszakok, amikor nincs más feladat, mint várni, hogy a Szentlélek elrendezze a dolgokat, de az Istentől kapott meghívás általában sok munkával jár. Angelica nővér megtapasztalta, hogy Isten sokszor azután válaszol az imára, hogy az ember nekiállt a munkának.
6. Ragaszkodj az elveidhez!
Angelica nővér és társai eleinte egy helyi tévé műsorában szerepeltek. Kiderült azonban, hogy a társaság egy olyan sorozatot akar műsorra tűzni, amely kétségbe vonja Jézus istenségét. Angelica nővér bejelentkezett az alelnökhöz, akinél a következő jelenet játszódott le: „Maga akarja megmondani nekem, milyen műsort állítsak össze?” – kérdezte az alelnök. „Nem. Szerintem gyatrák a műsoraik, de sohasem szóltam bele a műsorkészítésükbe. Ez a műsor viszont istenkáromlás” – felelte Angelica nővér, majd összehúzott szemmel kérdezte: „Ön keresztény?” „Igen – felelte az alelnök –, de gondolja, hogy Istent érdekli, mit csinálunk mi idelent?” „Igen, érdekli, sőt engem is érdekel – emelte fel hangját a nővér. – Ha ezt a sorozatot levetítik, többé nem vállalok szereplést maguknál, és más programot sem fogok idehozni.” Az alelnök azzal próbált érvelni, hogy nincs sok tévéstúdió a városban: „Ha tőlünk elmegy, nem szerepel többet a tévében. Nem kerülhet meg minket.” „Nincs szükségem önökre – pattant fel a nővér. – Egyedül Istenre van szükségem! Majd veszek saját kamerát, és építek saját stúdiót!” „Nem fog sikerülni" – felelt az alelnök. „Csak figyeljen, majd meglátja!” – zárta a vitát lesújtó tekintettel Angelica nővér. – Egyesek talán szemet hunytak volna a műsorpolitika fölött, mondván, néha kompromisszumot kell kötnünk, hogy eleget tehessünk a televíziós evangelizációra kapott isteni megbízatásnak. Angelica nővér élete sokszorosan igazolja: Isten mindig úgy oldja meg a dolgokat, hogy megalkuvás nélkül dolgozhassunk az ő ügyéért.
7. Fogadd el a hibáidat!
Angelica nővér nem volt tökéletes; olykor komoly lelki küzdelmeket vívott. Egy alkalommal azt írta: „Annyira összezavarodott a lelkem. Hibáim, gyengeségeim szinte szétfeszítenek... A legkisebb jó gondolatért is küzdenem kell. Küzdök, hogy imádkozni tudjak – nyomasztó gondolatok, zűrzavar és nyugtalanság mázsás tömege választ el az imádságtól. Mintha egy szemétkupacban akarnék rózsát szedni.” Mégsem engedte, hogy mindez meggátolja, hogy fáradhatatlanul tegye azt, amire úgy érezte, Isten hívja. Tudta: nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy Isten munkálkodni tudjon általunk.
8. Nézz szembe a félelemmel!
Az ember azt hinné, Angelica nővér igazi adrenalinfüggőként abban lelte kedvét, hogy minél kockázatosabb vállalkozásokba fogjon. Meglepő, de nem így volt. Ő sem mindig könnyen tette, amit tett, sőt neki éppen olyan nehéz volt a radikális hit útján járni, mint nekünk. Életrajzírójának így vallott: „Ha tenni akarsz valamit az Úrért – tedd meg! Ha úgy érzed, meg kell tenned, akkor - ha halálosan rettegsz, ha tetőtől talpig reszketsz is – tedd meg az első lépést! A kegyelmet az a lépés fogja meghozni; miközben lépsz, már kapod a kegyelmet. Nem baj, ha félsz; a félelem akkor látogat, amikor nem cselekszel.”
Az EWTN hatalmas campusát, a látogatók autóitól zsúfolt parkolót, a hatalmas műholdas átjátszókat látva az ember beleborzong, hogy mindezt egyetlen szerzetesnővér indította, pénz és médiatapasztalat nélkül. Angelica nővér életrajzírójának így fogalmazott: „Azt mondják, nagy hitem van – pedig igazából gyáva vagyok, csak mindig megyek előre.” Bárcsak mindannyiunknak ilyen „gyenge” hite volna! Mekkora dolgokat tud tenni az Úr egyetlen gyáva emberen keresztül, aki mindig megy előre!
Magyar Kurír (mk)
