Ez lett a következménye a lánymagzatok megölésének
Kínában és Indiában évtizedek, sőt évszázadok óta a fiúgyerekeket részesítik előnyben a lánymagzatokkal és -csecsemőkkel szemben. Ma már mintegy 90 millió nő hiányzik a világból ahhoz, hogy a nemek aránya kiegyenlített legyen, s ennek drámai következményei is vannak a két ázsiai országban.
Shengnan – így nevezik Kínában azokat a harmincon túli férfiakat, akik, bár szeretnének családot alapítani, még nem nősültek meg. Becslések szerint 30 millióan vannak, és a számuk egyre nő: előrejelzések szerint 2030-ra a harmincas kínai férfiak egynegyede képtelen lesz feleséget találni magának – egyszerűen azért, mert ennyivel kevesebb nő él az országban.
Egyke = egy fiúgyerek
A jelenség a Kínát évtizedekig jellemző egykepolitika következménye. 1979-ben Teng Hsziao-Ping vezette be az egygyermekes családmodellt, ami a kínai szülők jelentős része számára egy fiúgyermeket jelentett. A lánycsecsemők halandósága a drámaian megnőtt az 1979-es reformokat követő első években, és egyes statisztikák szerint 1978-ról 1984-re meg is duplázódott. A nemi alapú abortusz sem volt tiltott, a partiarchális kínai társadalom pedig évszázadok óta a fiúgyerekeket preferálja. A kínaiak úgy tartják, a fiúk felelősek a család nevének és vagyonának továbbviteléért, és rendszerint ők is örökölnek szüleik után. A lányokat ezzel szemben sokszor gazdasági tehernek tekintik, akik házasságkötés után jellemzően férjük családtagjaivá válnak, és megszűnnek felelősséggel tartozni idősödő vagy beteg szüleikért.
Barátnőt bérelnek
Az egykepolitika 2015-ben megszűnt, a következményei viszont maradtak. Napjainkban a kínai férfiak elszántan próbálnak feleséget találni maguknak, és extrém módszerektől sem riadnak vissza. Sokan fordulnak házasságközvetítő irodákhoz, mások drága ajándékokkal, például iPhone-okkal igyekeznek lenyűgözni választottjukat, vagy éppen barátnőt bérelnek, akit bemutathatnak aggódó szüleiknek. Ez sem olcsó mulatság: 10 000 jüant is kóstálhat egy egész napos barátnő, viszont mivel a szülők részéről nagy a nyomás a nősülésre, úgy tűnik, megéri. Az igazán elszánt szülők attól sem riadnak vissza, hogy utcai hirdetőtáblákon tegyék közzé kézzel írott, fényképes jellemzésüket felnőttkorú csemetéjükről, kitérve anyagi viszonyaikra, képzettségükre és személyiségjegyeikre is. Pszichológusok és stylistok is rárepültek a nősülési iparra: aki vonzóbbnak, magabiztosabbnak akar tűnni, igénybe veheti az ő segítségüket is. A hagyományos kínai társadalomban elvárás a nősülés, és a feleség nélkül maradt férfiak komoly félelme, hogy a közvélemény görbén tekint rájuk.
Költséges esküvők
De nem csak a párkeresés költséges, a férfiaknak házasságkötéskor is mélyen a zsebükbe kell nyúlni. Főképp az elmaradottabb, vidéki területeken várják el a nősülni szándékozó férfiaktól, hogy házat és biztos anyagi hátteret biztosítsanak feleségük számára. A nők igyekeznek harmincéves koruk előtt férjhez menni, a harmincas férfiak viszont sokszor még nem tudják mindezt prezentálni, ezért a házasságkötések ideje kitolódik: nem ritka a 10 vagy 20 éves korkülönbség sem a felek között. A már révbe ért, biztos anyagiakkal rendelkező negyvenes kínai férfiak ugyanis, ha családot szeretnének, valószínűleg olyan nőt fognak választani, aki még termékeny éveiben jár.
A hiányzó nők országa
A hiányzó nők országa – így hivatkozott Indiára a Nobel-díjas közgazdász, Amartya Sen még 1990-ben. Sen – aki maga is indiai származású – több mint harminc évvel ezelőtt figyelt fel arra a jelenségre, hogy míg világviszonylatban több fiú születik, mint lány, Indiában ez az arány jelentősen módosult. A WHO által publikált adatok szerint átlagosan 105 fiú születése jut 100 lányéra, Indiában ez az arány viszont torzult: 1000 fiú születésére jut 927 lány. Az okokat azóta már nem csak sejtik: bizonyítékok vannak arra, hogy a lánymagzatok nemi alapon történő szelektív abortusz áldozatául esnek, vagy éppen megszületésük után válnak gyilkosság áldozatává.
Már születésük előtt hátrányban vannak
A legutóbbi, 2011-es népszámlálásnál az adatok még lesújtóbbak: 1000 fiúcsecsemőre jutott 918 lány. A lányoknak a megszületésük után sem biztosítottak az egyenlő jogok: kevesebb életmentő műtétet hajtanak rajtuk végre, magasabb körükben az írástudatlanok aránya, és felnőttként is kevesebbet keresnek ugyanabban a beosztásban, mint férfi kollégáik. Amartya Sen 1990-ben úgy vélte, 37 millió nő hiányzik az indiai szubkontinensről, ma becslések szerint közel 63 millió nő hiányzik ahhoz, hogy a nemek aránya kiegyenlített legyen. Bár 1994 óta törvény tiltja a nemi alapon történő szelektív abortuszt, a gyakorlat azt mutatja, hogy Indiában ma is sokan választják ezt az utat, ha a korszerű ultrahang-diagnosztika kimutatja, hogy lányuk születne. Az indiai kormány igyekszik fellépni mindez ellen, kampányt indítottak az indiai lányok megmentése és oktatása ügyében, de nehéz az évszázados gyakorlatot felülírni.
A gyilkos hozomány
Indiában a társadalom hagyományosan patriarchális berendezkedésű: a nők elsődleges feladata a férj kiszolgálása. Akárcsak Kínában, itt is a férfiaktól várja a társadalom és a szülők azt, hogy vigyék tovább a családi örökséget, szaporítsák a család vagyonát és gondoskodjanak idős szüleikről. A lányok viszont férjhez menésük után elhagyják a szülői házat, és leginkább a férjük családja számíthat rájuk. A lányos szülők másik nagy problémája a hozomány, amit elő kell teremteni, ha ki akarják házasítani a lányukat. Bár 1961 óta törvény tiltja a hozománykövetelést, még 2010-ben is több mint 8000 nő halálát okozta a hozomány, illetve annak ki nem fizetése. Ha a férj vagy annak családja kevesli a hozományt, nem riadnak vissza semmilyen eszköztől, hogy több pénzt csikarjanak ki a menyasszony szüleitől. A házasságkötés után a hozomány miatti bántalmazásokat, zaklatásokat sok fiatal nő nem tudta elviselni, és inkább az öngyilkosságot választotta, de gyakoriak a balesetnek álcázott halálesetek is, vagy a menyasszony petróleummal vagy benzinnel történő leöntése és felgyújtása.
Embercsempészet, erőszak – a nők hiányának következményei
A nők hiányának számtalan nemkívánatos következménye lett ebben a két országban. A Human Rights Watch 2019-es jelentése szerint Mianmar Kínával határos területén, ahol az utóbbi években százezer ember volt kénytelen elhagyni otthonát a kiéleződő konfliktus miatt, az embercsempészek a kiszolgáltatott fiatal nőket veszik célba. Munkát és lakhatást ajánlanak nekik Kínában, majd odaérve eladják őket olyan családoknak, amelyek azért küzdenek, hogy menyasszonyt találjanak fiaiknak. Ezeket a nőket megérkezésük után bezárják, majd megerőszakolják, hogy minél hamarabb gyermeket szüljenek. Szülés után előfordul, hogy meg tudnak szökni, de kénytelenek otthagyni gyermeküket. Hasonlóan riasztó mintát figyeltek meg más, Kínával határos országokban is. Indiában pedig Haryana államban, ahol a legrosszabb a nemek aránya az országban, regisztrálták a legtöbb csoportos nemi erőszakot. 2012 és 2016 között több mint kétszeresére nőtt a kiskorú gyermekek megerőszakolásáról tett bejelentések száma, és szomorúan beszédes adat az is, hogy az ország női áldozatainak több mint 40%-a kiskorú gyermek volt.
(divany.hu)
