A halloween szellemi gyökereiről
"Az utóbbi években – nyugati, leginkább angolszász-kelta hatásra – hazánkban is kezd mind jobban elterjedni a halloween kultusz. Újabb óriási pénzkereseti lehetőség a kereskedelemnek, nem csoda, hogy ezerrel nyomják tele a boltok polcait ilyenkor töklámpásos dekorációkkal és most már horrorisztikus jelmezekkel is. Sírtolvaj már kilencezerért kapható webboltban!
Egy gyermekneveléssel(!!!) foglalkozó honlapon olvashatjuk: „A Halloween egy bulizós, vidám, játékos angolszász hagyomány, amely a fiatalabb generációk körében bizony már itthon is nagy népszerűségnek örvend. A külföldi szokás meggyökerezését jelzi, hogy ma már nem csak a tinik bulijain, hanem egyre több gyerekközösségben, óvodában, iskolában, játszóházban találkozhatunk a Halloween viccesen félelmetes figuráival.”
Értjük, szóval bulizós, vidám, játékos, vicces. Ja, és persze félelmetes – azért csak ki kell mondani. Nagyon érdekes, hogy az a felnőtt társadalom, amelynek nem szokása például saját szerettei temetésére kivinni a gyerekeket, hogy az igazi halállal találkozhassanak, a gyászt feldolgozhassák a közösségen belül, a többiekkel együtt, mert „nem nekik való”, viszont teljesen normálisnak tartja, hogy kisgyerekeket denevérnek, póknak (ez még a lájtosabb), múmiának, boszorkánynak, zombinak, szellemnek, hullának öltöztessen be. Ez való nekik? Mert vicces? Egyáltalán nem vicces.
Az egésznek a kelta halottkultusz a szellemi gyökere, egy okkult hiedelemvilág, amely a maga módján próbálja uralni a haláltól, másvilágtól való iszonyatos félelmeit. És a mai szekularizált ember gondolkodás nélkül magába engedi. Mert ez csak vicc és móka, meg olyan jó kis közösségi izé… s főleg mert úgyszintén nem tud mit kezdeni a saját haláltól és másvilágtól való rettegésével. Ezt kimondani, gyászt normálisan megélni már nem tud, hát röhögni próbál rajta, jelmezt ölt és aggat még az óvodásokra is – pontosan ezt teszi maga a horror műfaja!
Tudom persze, hogy jó móka tényleg a tökfaragás, és lehet ezzel kézműveskedni családban, sült tök sütis falunapon, civil szervezetek és nevelési intézmények szervezésében. Ha ennél maradunk, ennek a képi világa még nem olyan káros a gyerekekre.
A „kedves” népszokás druida eredetéről egy idézet: „A varázslók a megfélemlített embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. A gyermekáldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el.” Nos, ez a nagyon cuki trick or treat vicces-csokis-édességes hagyományának gyökere… Az ünnephez kötődő emberáldozatok szokása mindenesetre történettudományilag igazolt.
Én nem tudom, ki hogy van vele, de ez nekem olyan hit- és képvilág, amit nem szeretnék semmilyen szinten megélni, vagy kiskorúakat belevinni. Akármennyire is újjáéledőben van „modern” kultúránkban a horror-kultusz."
(Némethné Sz. Tóth Ildikó, facebook)
