Internetes ismerkedésből rémálom
Manti Te'o átverése 2013-ban az év amerikai sportbotránya volt, amikor az amerikai foci legfényesebb új reménysége előbb leukémiában elvesztette barátnőjét, majd kiderült, hogy a lány sosem létezett. A hősszerelmes férfit előbb pancsernek, majd csalónak kiáltották ki, aki sokak szerint ezzel a médiahackkel akarta felfuttatni karrierjét, kiderült azonban, hogy valóban átverés áldozata lett, egy, a transzneműsége miatt frusztrált férfi online álarca tévesztette meg.
A Netflix most kétrészes dokumentumsorozatot készített a hihetetlen sztoriból, az Első kézből: A barátnő, aki nem létezett nemcsak az internetes átverésekről, de az amerikai fociról és a média működéséről is izgalmasan mesél.
Az interneten ismerkedő férfiak talán egyik legnagyobb rémálma, hogy egy bájos női profil mögött valójában egy szőrös férfi rejtőzik. A 2010-es évek fordulóján az internetet övező naivitás még kevésbé késztette óvatosságra az embereket, könnyebben estek lájkok és Facebook-üzenetek által szerelembe. A Netflix Első kézből-szériájának újabb darabja, A barátnő, aki nem létezett épp egy ilyen átverést mutat be, amelynek pikantériáját az adja, hogy Amerika kedvenc focistájával esett meg.
Manti Te’o, az amerikai futball feltörekvő csillaga sem gondolta, hogy az interneten előbb barátjává, majd szerelmévé váló kaliforniai lány valójában egy transznemű szamoai férfi.
Te’o nem úszta meg annyival, hogy jól kiröhögték a haverjai. Szerelmi élete a képernyőkre került, egy emberként sírt vele a nemzet, amikor egy rendkívül fontos meccs előtt néhány nappal a barátnője leukémiában meghalt, néhány hónappal később pedig ugyanez a nemzet egy emberként röhögött rajta, mikor kiderült: a lány sosem létezett, internetes átverés áldozata lett a sportoló. Az ügy 2013-ban Amerikában az év sportbotránya volt, amely nemcsak arra világított rá, hogy milyen veszélyeket rejt az internet, hanem arra is, milyen hihetetlenül gyorsan tud eszkalálódni a gyűlölethullám percek alatt romba döntve egy ígéretes karriert.
A fiatal fiú még a Facebook hajnalán fogadta el mit sem sejtve az ismerősnek jelölést Lennay Kekuától, egy csinos, szintén polinéz származású lánytól, akivel online beszélgetni kezdett. Kapcsolatuk hamarosan komolyra fordult – már ha lehet komolynak nevezni azt, hogy sosem találkoztak élőben. Rendszeresen telefonáltak, Te’o szerelmet is vallott a lánynak, és érthető módon egyre sürgette az élő találkozást. Ekkor jött a hír, hogy a lány autóbalesetet szenvedett, kis híján meghalt, ennek tetejében a kórházban leukémiával diagnosztizálták. Te’o próbálta tartani a lelket a lányban, ám ahogy a karrierje egyre szárnyalt, kezdtek elhidegülni egymástól, a sportoló számára pedig eljött élete egyik legrosszabb napja. Délelőtt szeretett nagymamája halt meg, hat órával később a barátnőjével folytatott veszekedős telefonbeszélgetés után Lennay halálhírével hívták fel. Az éppen élete egyik legfontosabb meccse előtt álló férfi összetört, majd felemelkedett, győzelemre vitte csapatát, a médiában cikkek százai késztették zokogásra az olvasókat, és méltatták a hősies, gyászoló fiatal tehetség diadalmenetét. Egy valamirevaló romkomrendező valószínűleg máris könnyeit törölgetve, ordítva követelné a film megfilmesítési jogait, hisz egy ilyen gyönyörű, szívfacsaró szerelmi történet vászonért kiált.
De akár sportfilmként is megállhatná a helyét Te’o története: a hawaii születésű játékos az amerikai futball feltörekvő csillaga volt, akinek már tinédzserkorában a legnagyobb csapatok toborzói figyelték minden mozdulatát. A film pontosan dokumentálja azt az őrületet és kultuszt, ami odahaza az amerikai futballt övezi, a laikusok számára is élvezhető betekintést nyújt az elsősorban tengerentúlon népszerű sport rejtelmeibe. Egy mezei európai nézőhöz az amerikai fociból legfeljebb annyi jut el, hogy szájkosaras férfiak egy labdát kergetve ugranak egymásnak, amelynek a végén általában Tom Brady győz, az év meccsének szünetében pedig fél Hollywood fellép. A sztorihoz óhatatlanul hozzátartozik a sportháttér, ám nem kell aggódni azoknak sem, akik nem ismerik a sportágat, esetleg félnek attól, hogy túlszakmázzák a témát, a dokumentumfilm kellően izgalmasan, kiegyensúlyozottan és érthetően beszél az amerikai fociról.
Arról, hogy miért szegeződik minden játékosfigyelő szeme a középiskolai tehetségekre, hogyan termelődik ki az újabb játékosgeneráció, és miért is jelenti a világot sok fiatal számára az egyetemi ösztöndíj.Ezek által megértjük, hogy a mélyen vallásos, mormon családból jövő Te’o miért tett fel már középiskolás korában is mindent arra, hogy ezt az ösztöndíjat megkapja, hogyan lett a patinás Notre Dame Egyetem csapatának tagja, és már gyakorlatilag az első meccsén az új vezéregyénisége. De az is világossá válik, hogyan vezetett innen az egyenes út az NFL-be, a profi ligába – pontosabban hogyan vezethetett volna, ha egy online kamubarátnő közben nem hal kamuhalált, és ezzel kis híján romba dönti az ígéretes karriert. És ez az, ami miatt nem romkom vagy sportdráma, hanem egy megdöbbentő dokumentumsorozat lett Te’o történetéből.
Az egész ügy mögött ugyanis egy önbizalomhiányos, a szülei irányába jókora megfelelési kényszert érző, de abban elbukó ember áll, akinek ráadásul azzal is meg kellett küzdenie, hogy ugyan férfi testbe született, nőként érezte magát. Ronaiah, vagy ahogy ma hívják, Naya Tuiasosopo olyan családban született, ahol a férfiak jellemzően menő focicsapatokba kerültek, és bár utálta a focit, apja kedvében akart járni. Közben egyre jobban érezte, hogy nem ez az ő pályája – sem a futball, sem a férfiak világa. Komoly szorongást alakított ki benne az, hogy valójában nőnek érzi magát ezzel együtt rettegést, hogy sosem lehet úgy igazán az, aki lenni szeretne, emiatt az internet csodálatos, ingoványos, de veszélyes intézményéhez fordult. Ha már a való világban nem élhetett nőként, az interneten álmodott magának női alteregót, amelyet egy régi iskolai ismerőse – csinos, sikeres, népszerű lány, olyan, amilyen ő sosem lehetet – fotóit lelopkodva alkotta meg Lennay Kekua karakterét. Te’o bizalmába férkőzve egyre meredekebb dolgokat csinált, hogy a hazugságot fenntartsa: telefonbeszélgetéseik során például több álcsaládtagot is eljátszott a hangja változtatásával. Te’o egyik barátja azt nyilatkozta a filmben, hogy Tuiasosopo állást érdemelne azért a Disney-nél, hogy egymaga adott elő akár egy beszélgetésen belül is több karaktert.
A catfishing a történtek idején, 2010 körül még nem képezte részét a mindennapi szóhasználatnak, sőt, először 2010-ben a Catfish című amerikai dokumentumfilmben használták a kifejezést, Tuiasosopo ténykedése viszont tökéletesen leírja a jelenséget: azt, hogy valaki hamis profilt létrehozva, magát másnak kiadva férkőzik mások bizalmába. Ma már ehhez a fogalomhoz elsősorban a szélhámosokat, csalókat társítjuk, akik anyagi haszonszerzés vagy mások kompromittálása miatt bújnak álprofil mögé. Tuiasosopo azonban a dokumentumfilm egyik főszereplőjeként egészen másról vall. Egy olyan férfiról, aki a transzneműsége miatt érzett frusztrációját élte ki így, élvezte az általa kreált csinos lány online személyiségét övező népszerűséget, a pozitív visszajelzéseket, a férfiak figyelmét, egyszóval mindent, amit a való életben nem kaphatott meg.
Tuiasosopo a saját traumájával próbálja magyarázni a bizonyítványát azzal védekezve, hogy valóban szerelmes volt a férfiba, ráadásul gyakran pengeti a transzneműek diszkriminációjának húrjait is, ám amikor már talán épp megsajnálná az ember, újabb aljas fordulata derül ki a sztorinak, és egyre nehezebb hallgatni a mentegetőzést.
Többek közt azt, hogy Lennay „halála” után magát a lány unokatestvérének kiadva találkozott Te’óval, sőt, saját kishúgát is belevonva a hazugságspirálba, eljátszatta vele, hogy a halott lány rokona. Vagy az, hogy a gyászból éppen kilábaló fiút ismét Lennay-ként hívta fel azt hazudva, hogy egy szorult helyzet miatt kellett tettetnie a halálát.
Az átverés azonban nem az egyetlen megdöbbentő része a sztorinak, Te’o átejtése ugyanis a média és a közvélemény működési mechanizmusairól is lesújtó képet ad. A gyászoló sportoló egy csapásra a címlapok kedvence lett, nem győztek arról cikkezni, hogy Te’o a gyásza ellenére is győzelemre viszi csapatát, a nézők imádták a szomorú hősszerelmest. Amikor viszont a Deadspin nevű sportblog egy névtelen fülesnek köszönhetően nyomozásba fogott, és kiderítette a kínos igazságot a nem létező barátnőről, borult a bili:
Te’o egyrészt a nemzet pancsere lett, aki nem vette észre, hogy barátnője nem létezik, másrészt a sportvilág csalója.
Kétség sem fér ugyanis ahhoz, hogy épp a kamuhalál évében élte fénykorát a sportoló, sorra nyerte a díjakat, még a legrangosabb elismerésért, a Heiman-trófeáért is versenyben volt. A dokumentumfilm azonban rámutat, hogy az utóbbit nem szakmabeliek, hanem sportújságírók szavazzák meg, és mivel a média korábban imádta Te’ót, vélhetően nem tisztán sportteljesítménye miatt volt esélyes a díjra.
Ebből már egyenesen jött a következtetés, hogy valójában az ügy csak egy jól kivitelezett médiahack, amelyet maga Te’o indított, a korábban hősszerelmesnek nevezett férfi hirtelen egy csaló lett, aki halott álbarátnőjével haknizta végig a médiát. Az ügy egészen addig eszkalálódott, hogy a médiában sulykolt álláspont szerint a sportoló azért kreált magának egy kamubarátnőt, hogy homoszexualitását elrejtse.
Ezek a vádak nyilván okafogyottá válhattak volna azzal, hogy Tuiasosopo személye lelepleződött, és Dr Phil műsorában vallott tetteiről, ám Te’o a mai napig viseli az ügy következményeit. Tiger Woods és a doppingvádakba épp akkor belebukó Lance Armstrong mellett emlegették, mint a sportvilág egyik legnagyobb csalóját, és ez a vágyott álombelépőt is összeomlasztotta az NFL-be, a sztárcsapatok ugyanis a botrány miatt nem igazán akarták szerződtetni, végül a San Diego Chargers vitte.
Amiről viszont a sorozat egyáltalán nem ejt szót, és ez hagy is némi hiányérzetet a nézőben: miért nem lett ebből rendőri és bírósági ügy? Milyen eszközei lehettek volna Te’onak ahhoz, hogy felelősségre vonja az őt átverő Tuiasosopót? A képeken szereplő lány miért nem perelt?
Az ESPN az ügyet követően hasonló kérdéseket tett fel egy jogi elemzőnek, aki szerint ugyan elméleti síkon lehet feljelentést tenni, ám az ilyen jellegű internetes ugratás nem minősül kiberbűncselekménynek, ráadásul ebben az esetben az elkövető nem profitált anyagilag az ügyből, Te’o hírneve és egója sérült egyedül. A jogi szakértő 2013-ban azt mondta, hogy az ügyészek vélhetően ártatlan viccnek minősítenék az ügyet, emellett ugyan Te’o valóban indíthatna kártérítési pert a jó hírnév megsértése miatt, azonban a rendkívül hosszadalmas és vélhetően nem kielégítő eredményt hozó per még évekig napirenden tartaná a kínos témát további károkat okozva a férfi hírnevének. A képeken szereplő lány személyazonosságára is fény derült, ám jogi intézkedésekről nem beszélt, holott a személyes adataival való visszaélés miatt erre lett volna lehetősége.
A kétrészes dokumentumsorozat a végére mindkét főszereplő számára valamiféle megnyugvást kínál: Te’o ma már házas apukaként kimondja, hogy megbocsátott átverőjének, Tuiasosopo pedig immár nőként él egy olyan közösségben, ahol elfogadják ezt. A néző viszont ott marad egy rakás kínzó kérdéssel: mégis mi a fenét látott a barátnőről, aki nem létezett, a férfiról, aki ezt nem vette észre, az internetes átverésekről és a kétarcú médiáról.
(Polák Zsóka, 24.hu)
