Csókay András a hit és a tudomány kapcsolatáról, támadásokról, megbocsátásról, népszámlálásról
Krisztus, a tudomány megváltója címmel a közelmúltban szabadegyetemet hirdetett meg Csókay András idegsebész, a Honvédkórház osztályvezetője Petrányi-Szöőr Anna jogász, pszichológussal közösen. A kezdeményezésről, a megbocsátás hatalmáról és szükségességéről, Wittner Máriáról, a napokban elhunyt ’56-os hősről és az 1957 márciusában mártírhalált halt Esterházy Jánosról, valamint a közelgő népszámlálásról beszélgettünk vele az angyalföldi Zokni kávézóban.
– Volt-e valamilyen konkrét esemény, amelynek hatására elhatározta, hogy szabadegyetemet hirdet a hit és a tudomány kapcsolatáról? Vagy már régóta érlelődött Önben ez a gondolat?
– Tizennégy évvel ezelőtt Kopp Mária professzor asszonynak javasoltam, hogy indítsuk el a budapesti orvosi egyetemen az istenhit és orvostudomány tantárgyat. Ő befogadta, támogatta ezt, a Semmelweis Egyetemen 2008 óta működik ez az egész Európában egyedülálló, szabadon választható, féléves kurzus. Így az orvostanhallgatóknak is el tudjuk vinni a jó hírt:
Jézus Krisztus megváltotta a tudományt, illetve a hit és a tudomány nem zárják ki egymást.
Az egyes előadásokra előadókat hívok, a kurzust tizenkét éve segíti az idősebb Kellermayer Miklós sejtkutató professzor. Nyolcvankét évesen is fantasztikus előadásokat tart, lenyűgözi a hallgatókat, mert csodálatosan tisztázza a fogalmakat, így például azt, hogy nincs emberi faj és homo sapiens.
– Kifejtené ezt bővebben?
– A Jóisten a semmiből teremtette az időt és a teret, majd tizennégy milliárd évvel ezelőtt a világegyetemet, a galaxisok milliárdjait az ősrobbanás pillanatából. A második lépés az, amikor a Jóisten négymilliárd évvel ezelőtt megteremti a valamiből, az anyagi világból az első élő sejtet. Ez lesz az alapja az élővilág kialakulásának. A következő lépés, hogy százötvenezer évvel ezelőtt, ezt a mitokondriális DNS-t visszakövetve igazolta a tudomány, eljutunk az ős-Ádámhoz és ős-Évához. Ezt már az olyan tekintélyes, nemzetközi tudományos folyóiratok is megírták, mint a Science és a Nature. A testi anyagunk tehát egy emberpártól származik, amely Afrika közepén élt. Nem ez az érdekes azonban, hanem az, amit Szent John Henry Newman bíboros már gyerekkorában felismert:
két dolog biztos, én és a Teremtőm. Minden egyes ember egyedüli és megismételhetetlen teremtménye Istennek, a fogantatás pillanatától, mint személy.
Ezért ostobaság emberi fajról beszélni, mert te is, én is, a többi nyolcmilliárd és valamennyi eddig élt ember is egyedüli alkotása Istennek, mint személy, nem sorolható fajba.
Műtét előtt a nigériai misszióban
– Erre alapozva indította el segítőivel együtt a szabadegyetemet?
– Elgondolkoztam azon, hogy tágítani kellene az egyetemi kurzust, hogy ne csak orvostanhallgatóknak beszéljünk minderről. Az utolsó nagy lökést pedig az adta, hogy három évvel ezelőtt, augusztusban, amikor a bangladesi sziámi ikerlányok szétválasztása történt, megtapasztaltam: Jézus sugalmazta a megoldásokat számomra. János evangéliumának sora – „Én bennetek vagyok, ti meg énbennem” – élővé vált. Jézus Krisztus segítsége nélkül nem is vállaltam volna azt a műtétet. Félreértés ne essék, nem vagyok vallási őrült, aminek többen neveztek, csak vallom:
Jézus-imában, Jézustól kaptam a tudományos ötleteket, amelyek segítettek a műtét kidolgozásában és elvégzésében.
Ha ez nincs, nem vállalom a beavatkozást, ahogyan egyetlen neves idegsebész-professzor sem vállalta, annyira lehetetlennek látszott. Az elmúlt három évben folyamatosan kapom emiatt a korbácsolásokat, ennyire nem tudja az orvostudomány elfogadni, hogy Jézus Krisztus nemcsak a prostituáltakat meg a bűnözőket váltotta meg, hanem a tudósokat is. Minden tudományt, így a természettudományokat is.
– Mikor indult el a szabadegyetem?
– Augusztus elsején Székesfehérvárott volt az első előadás, aztán Badacsonytomajon, Szőlősgyörökön. Szeretnénk eljutni az ország minden részébe, de a határon túlra, így Kolozsvárra is. Ismert emberek – például Skrabski Fruzsina, Jobbágyi Gábor és Kellermayer professzor urak – vallanak arról, hogyan váltotta meg a tudományukat a bennünk élő Názáreti Jézus. Mindenképpen meg kell említenem Szöőr Annát, aki jogász és pszichológus; ő szervezi az előadásokat, és jelen is van azokon, velem együtt. Az ő témája a diszciplínák egymás közötti átjárhatóságának fontossága.
– Honnan értesülhetünk az előadásokról?
– A Facebookon, a Csókay előadások és missziók oldalon lehet olvasni róluk.
– Milyen az előadások fogadtatása?
– Eddig nagyon jó volt. A nem tudós, laikus közeg könnyebben befogadja az elhangzottakat, mint a tudomány. Bár életem legnagyobb sikere, hogy jelentős agysebészeti nemzetközi lap közölte már: azok a tudományos ötletek, megfontolások, amelyek segítségévek az ikrek szétválasztása sikerült és amelyekről a cikkben írtunk, Jézus-imában születtek. Ezt Mustó Péter és Sajgó Szabolcs atya segítségével abszolváltunk. Két év küzdelmembe került.
– Miért van a tudós emberekben nagy fokú ellenszenv ezzel a kérdéssel kapcsolatban?
– Ez nagyon egyszerű. A Nobel-díjas Heisenberg, a részecskefizika megalkotója azt mondta:
ha a tudomány poharából kiiszod az első kortyokat, könnyen ateistává válsz, de a végén mindig ott vár Isten.
Rengeteg Nobel-díjas tudós vallja meg a díj odaítélését követően az égben lakozó, tőlünk távoli Istenbe vetett hitét. De Jézus Krisztus nevét nem mondják ki, tudván, hogy azért bántás jár. Nem említik a Názáreti Jézust, aki bennünk él és segít minket.
– Miért nem?
– Azért, mert akkor már ott vagyunk a mélyebb kereszténységnél, amely bizonyos követelményeket támaszt az emberrel szemben; keresztényként az ember nem tehet azt, amit akar, és ezt sokan nem akarják elfogadni. Ezért is van szükség a szabadegyetemre, hogy változzon a helyzet ezen a téren.
– Önt nemcsak a tudományos világban, de az utóbbi időben a sajtóban is keményen támadják. Hogyan éli meg ezt?
– Két hatalmas, óriási erőt adó példakép van előttem: a napokban elhunyt Wittner Mária és Esterházy János. Mi a titok? Az, hogy amikor kétségbeesel, és fölteszed a kérdést: miért kapok ekkora ütéseket, jusson eszedbe a nyolc boldogság utolsó mondata: boldogok vagytok, ha üldöznek titeket az én nevemért. Csókay Andrásnak tehát nagyon boldognak kell lennie, annál inkább, minél nagyobb támadások érik Jézus miatt. Messze vagyok még ettől, bár a kisfiam halála után megtapasztaltam a szenvedés teremtő energiáját, azt, hogy mennyivel közelebb kerültem az Úr Jézushoz. A tragédia drámává szelídült, elmélyült a hitem.
– Bontsuk ki ezt…
– Wittner Mária a Honvédkórházban halt meg, többször meglátogattam, sokat beszélgettünk a halála előtti napokban.
Azt mondta, nem haragszik azokra, akik vádolták, halálra ítélték, így Biszku Bélára sem. Nincs harag a szívében senki, egykori ellenségei iránt sem, őket is szeretni kell.
Jóval korábban megbocsátott már nekik. Krisztusi szeretet sugárzott ebből az idős, törékeny hölgyből, aki rengeteget szenvedett életében. Azt is mondta, hogy imádkozik értem. Nagy erőt adott nekem ezzel.
– Hogyan látja: a megbocsátás érzelmi vagy akarati cselekedet?
– Nem érzelmi kérdés, hanem tudatos döntés. Miért? Azért, mert Jézus Krisztus is ezt tette, és ha követni akarod, neked is ezt kell tenned. Üthetnek, verhetnek, támadhatnak bármilyen magas szintről, soha nem szabad bosszút forralnod. Laci atya (Varga László kaposvári megyéspüspök – a szerk.) így fogalmazta meg ezt: „Elengedem annak a szeretetadósságát, aki bánt engem, lemondok a bosszúról, a pletykáról.” Ez hosszú folyamat. Jézus is azt mondja, hetvenszer hétszer kell megbocsátanod az ellened vétkezőnek. Ha nem sikerül elsőre, a sátán visszakanyarodik, s újra- és újrakezdi. A végcél azonban egyértelmű: kövessük az Urat. Gondoljuk el, mit csinált Jézus! Rágalmazták, megfeszítették, megölték, de ő még a kereszten is a gyilkosaiért imádkozott:
„Bocsáss meg nekik, Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Nekünk is ezt kell tennünk, nemet mondani a bosszúra.
Megtapasztaltam a különbséget a betegeknél is: van két sérült fiatal, mindketten leestek a motorról, és melltől lefelé lebénulnak. Az egyikük csodálatos életutat kezd ebben az állapotában is, a másikuk összeomlik, és a végén meghal depresszióban.
– A hozzáállás a lényeg?
– Ez a kulcsszó. Nem az a baj számít, ami történik veled – lehet ez betegség, rágalom, sok minden –, hanem az, hogyan állsz hozzá. Ne azon kínlódjak, hogyan úszom meg ezt, hanem gondoljak arra: milyen szerencsés vagyok Jézushoz képest. Hiszen hol vagyok én még attól, hogy szöget verjenek a csuklómba! Nem a bajomra, a sérelmemre, hanem Jézusra figyelek. Ebben segít a Jézus-ima.
A sziámi ikreknél huszonnégy órán át mondtam a Jézus-imát, és Jézus kétszer is megmentette őket a haláltól.
Már mondtam, hogy még a műtét előtt Jézus olyan kulcsfontosságú agysebészeti ötleteket adott, amelyekkel el tudtuk vállalni ezt a nem mindennapi beavatkozást.
– Wittner Mária mellett említette Esterházy Jánost is mint erőt adó példaképet…
– Esterházy János minden politikusnak példaképe kell hogy legyen. Egész életében az igazságért harcolt. A pozsonyi parlamentben egyedül szavazott a zsidótörvény ellen. Nyíltan nemet mondott a nácizmusra és a bolsevizmusra. Vállalta az üldöztetést, élete utolsó tizenkét évét a Gulagon, illetve csehszlovák börtönökben töltötte. A rabtársai már életében szentként tisztelték.
Amikor a legkegyetlenebbül kínozták, akkor is az ellenségeiért imádkozott. Megtette azt, amit Szent István első vértanú vagy amit maga az Úr Jézus.
– Az a fontos, hogy milyen lelkülettel nézünk a megpróbáltatások elébe?
– Igen. Szent II. János Pál pápa négy órával a halála előtt azt mondta az érte imádkozóknak: legyetek derűsek, mert én is az vagyok. Morus Tamás a lefejezése előtt megveregette a hóhér vállát, és azt mondta neki: gyermekem, próbálok imádkozni érted. Vidám lelkülettel hajtotta a fejét a bárd alá, és miután felszögezték a fejét a póznára, egy ideig még mosolygott és beszélt. Ez anatómiailag és élettanilag is lehetséges. Szent István vértanú nem így halt, meg, őt megkövezték, de ő is imádkozott a gyilkosaiért. Akárcsak Jézus, ahogyan erről az előbb már szó volt.
Ez csodálatos, mint ahogyan az is, ha valaki a szenvedései közben derűs tud maradni.
Ez csak akkor lehetséges, ha nem csupán hiszi, de biztosan tudja, hogy a teste is feltámad, dicsőségben, és úgy lesz majd vele is, ahogyan Jézussal volt: feltámadása után halat evett a tanítványokkal, és a tanítványai megérintették a sebeit. A kisfiam halála óta nekem nagyon fontos, hogy tudom: egyszer majd újra megölelem őt, testben.
– Tavaly Budapesten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik hírnöke volt…
– Életem legszebb élménye volt, nagyon hálás vagyok…
– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elindított egy kampányt, mindenkit arra buzdítva, hogy az októberi népszámláláson vallja meg katolikus vallási hovatartozását. Csatlakozott a kampányhoz, a fényképe ott látható a plakáton, ehhez is az arcát adja. Miért tartja fontosnak, hogy nyíltan vállalja: nem csak orvos és édesapa, hanem keresztény, római katolikus?
– Az összes többi vallásalapító leírja vagy lediktálja a tanait. Jézus nem ezt tette, hanem egészen mást: megalapította az egy, szent és egyetemes (latinul: catholicus) Anyaszentegyházat. Az, hogy léteznek más keresztény felekezetek, kizárólag a Jézus Krisztus által alapított Anyaszentegyháznak köszönhető. Jelképesen kifejezve: egy ház van, és abban különböző szobák. Ugyanabba az Egyházba tartozik a protestáns, az ortodox vagy a pünkösdista testvér, ahogyan a többi is.
Másfelől, amiről az egyetemen, a szemináriumi előadásokon és a szabadegyetemen is tanúságot teszünk:
Jézus megváltott, és ennek erejéből tudunk gyógyítani, segíteni a másik embernek. Ezért az ajándékért köszönettel tartozunk.
Borzasztóan fontos, hogy kiderüljön: sokan vagyunk megajándékozottak és Jézus Krisztus látható közösségének tagjai, azaz egyetemesek (katolikusok) vagyunk.
Szerzők: Bodná Dániel, Kuzmányi István
Fotó: Merényi Zita (archív)
Magyar Kurír
