Teréz anya a hallgatásról
"Uram, állíts szájam elé őrséget és ajkam kapujához rendelj védelmet" (Zsoltárok 140, 3)
A hallgatás szelídség, amikor nem szólsz, ha bántanak, amikor nem keresed a magad igazát, amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged, a hallgatás szelídség.
A hallgatás irgalom, amikor nem feded fel testvéreid hibáit; amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd, amikor nem ítélsz, hanem imádkozol, a hallgatás irgalom.
A hallgatás türelem, amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést, amikor nem keresel emberi vigaszt, amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod, hogy a mag kicsírázzék, a hallgatás türelem.
A hallgatás alázat, amikor nincs versengés, amikor belátod, hogy a másik jobb nálad, amikor hagyod, hogy testvéreid kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek, amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért, amikor cselekedeteidet félreértik, amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét, a hallgatás alázat.
A hallgatás hit, amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni, amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess, amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elengedő neked, hogy az Úr megért, a hallgatás hit.
A hallgatás imádat, amikor átkarolod a keresztet, anélkül, hogy megkérdeznéd: Miért? a hallgatás imádat.
"Jézus hallgatott." (Máté evangéliuma 26, 63)
