Számítás nélküli szeretetre biztat Ferenc pápa a Rimini Meetingre írt üzenetében
43. alkalommal rendezik meg augusztus 20–25-ig az olasz tengerparti városban, Riminiben a népek közti barátság erősítésére létrejött találkozót. A Rimini Meetingre küldött üzenetében Ferenc pápa arra buzdította a híveket, hogy éljék meg a találkozót szervező Comunione e Liberazione mozgalom alapítójához, Don Luigi Guissanihoz hasonlóan az embertársaik iránti szenvedélyes, krisztusi szeretetet.
Ferenc pápa üdvözletét és közelségét Pietro Parolin bíboros államtitkár közvetítette Francesco Lambiasi rimini püspöknek a 43. Rimini Meeting alkalmából. Az 1980 óta minden év augusztusában megrendezett többnapos rendezvény idei témája: „Szenvedély az ember iránt”. Augusztus 19-én közzétett üzenetében a pápa megjegyezte, hogy Isten szolgája Don Luigi Guissani születésének századik évfordulóján a találkozó szervezői megemlékeznek Giussani atya apostoli buzgóságáról, amely arra késztette, hogy sok emberrel találkozzon és elvigye nekik Jézus Krisztus örömhírét. Don Giussani 1985-ben a Rimini Meetingen mondott beszédében hangsúlyozta:
A kereszténység nem azért született, hogy vallást alapítson, hanem az ember iránti szeretetből született. […] Az ember iránti szeretet, gyengédség, szenvedély és az ember maximális nagyrabecsülése miatt.”
A pápa korunk törékenységéről elmélkedve megállapította: néha úgy tűnik, hogy a történelem hátat fordított Krisztus emberiségre vetett tekintetének, és úgy érezhetjük, hogy „nincs lehetőség a megváltásra, nincs egy kéz, amely felemel, és nincs egy ölelés, amely megment, megbocsát…” Ez a legnyomasztóbb aspektusa sokak tapasztalatának, akik magányosak voltak a járvány idején, vagy akiknek mindent el kellett hagyniuk, hogy elmeneküljenek a háborús erőszak elől. A pápa orvosságként az irgalmas szamaritánus példázatát ajánlotta, amely ma azt sugallja, az emberek arra várnak, hogy a szamaritánus segítségükre jöjjön, gondoskodjon róluk, és menedékhelyre vigye őket.
Az evangélium úgy állítja elénk az irgalmas szamaritánust, mint „a feltétel nélküli szenvedély példáját minden embertestvére iránt, akivel az útja során találkozik” – mutatott rá a pápa. Hozzátette, hogy a szamaritánus példája egybecseng a rimini találkozó témájával. „Nemcsak a nagylelkűségről van szó, amelyből egyesekben több, másokban kevesebb van”, hanem Jézus a szamaritánus gesztusának mély gyökerei elé állít bennünket, ami annyit tesz, mint hogy „magát Krisztust ismerjük fel minden elhagyott vagy kirekesztett testvérünkben”. Tehát Krisztus minden egyes teremtmény sorsa iránti szenvedélyének kell áthatnia minden hívő tekintetét, amellyel mások felé fordul; ez pedig a „minden mérték és számítás nélküli, határtalan szeretet”. Azonban egy olyan világban, ahol az önzés és a részérdekek diktálják az egyének és a nemzetek életének napirendjét, hogyan lehetséges úgy tekinteni a körülöttünk lévőkre, mint olyan jóra, amit tisztelni és védeni kell, valamint akiről gondoskodni kell? „Hogyan lehet áthidalni azt a távolságot, amely elválaszt bennünket egymástól?” – tette fel a kérdést a pápa.
A testvériséghez vezető út nem felhőkre rajzolva valósul meg, hanem a társadalmainkban jelen lévő számos spirituális sivatagon halad át”
– erősítette meg a pápa. Ahogy XVI. Benedek mondta a 2012-es hit évét megnyitó szentmise homíliájában: „A sivatagban újra felfedezzük annak értékét, ami az élethez nélkülözhetetlen... A sivatagban pedig olyan hívő emberekre van szükség, akik saját életükkel mutatják az Ígéret földjére vezető utat, és életben tartják a reményt.” Ferenc pápa ezt az utat az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában jelöli ki (199). Ebben megjegyzi, hogy feladatunk nem kizárólag a Szentlélek által mozgásba hozott cselekvésben, valamint a támogató és segítő programokból áll, nem az aktivizmus fellángolása, hanem elsősorban a másik iránti figyelem, amellyel „önmagunkkal egy valóságnak tekintjük őt. Ez a szerető figyelmesség a személy iránti valódi törődés kezdete, ami arra ösztönöz, hogy hatékonyan keressem a javát”.
A Szentatya rávilágított, hogy
az ember nem képes egyedül megtenni az önmaga megismerésének útját; a másikkal való találkozás elengedhetetlen”.
E tekintetben az irgalmas szamaritánus megmutatja nekünk, hogy létezésünk szorosan összekapcsolódik másokéval, és a másikkal való kapcsolat a feltétele annak, hogy teljesen önmagunkká váljunk és gyümölcsöt teremjünk. A pápa hozzátette, azáltal, hogy Isten életet adott nekünk, „valamilyen módon önmagát adta nekünk, hogy mi is odaadjuk magunkat másoknak”, mert „az emberi lények úgy lettek megteremtve, hogy nem tudnak élni, fejlődni és kiteljesedni, csak ha őszintén odaajándékozzák magukat másoknak”. Azoknak a gyümölcse, akik Jézust követve odaajándékozzák magukat másoknak, nem más, mint „a társadalmi barátság, amely senkit sem zár ki, és a testvériség, amely mindenki számára nyitott”, valamint az ölelés, amely lebontja a falakat, és kilép önmagából, hogy találkozzon másokkal annak tudatában, hogy mindenki értékes, függetlenül attól, hogy milyen helyzetben van. A hívek arra kaptak meghívást, hogy ezt a társadalmi barátságot támogassák tanúságtételükkel, mert „egy evangelizáló közösség szóval és tettével kapcsolódik be az emberek mindennapi életébe. Áthidalja a távolságokat, hajlandó megalázni magát, ha kell, és átöleli az emberi életet, megérinti Krisztus szenvedő testét másokban” (Evangelii gaudium, 24).
Ferenc pápa minden keresztényt erre a történelmi feladatra hívott, mindenki javát szolgálva abban a bizonyosságban, hogy „minden emberi lény méltóságának és az egyetemes testvériség lehetőségének forrása Jézus evangéliuma, amely megtestesül a keresztény közösség életében”. A 2018-as lettországi ökumenikus találkozón elhangzott beszédét idézve hangsúlyozta, hogy „ha az evangélium zenéje megszűnik visszhangozni lényünkben, elveszítjük az együttérzésből fakadó örömöt, a bizalomból fakadó gyengéd szeretetet, a kiengesztelődés képességét”, aminek az a forrása, hogy tudjuk, hogyan kell megbocsátani egymásnak.
Ha az evangélium zenéje már nem szólal meg otthonunkban, köztereinken, munkahelyeinken, politikai és pénzügyi életünkben, akkor többé nem fogjuk meghallani azokat a hangokat, amelyek arra ösztönöznek bennünket, hogy megvédjük minden ember méltóságát.”
Ferenc pápa végül reményét fejezte ki, hogy a 2022-es Rimini Meeting szervezői és résztvevői készséges szívvel fogadják ezt a felhívást, és továbbra is együttműködnek az egyetemes Egyházzal a népek közötti barátság útján, miközben terjesztik a világban a személy iránti szenvedélyt.
Száz éve született Isten szolgája Luigi Giussani atya, a Comunione e Liberazione mozgalom alapítója. Az idei Rimini Meeting alkalmából a mozgalom virtuális kiállítást hozott létre, amely a www.mostra.luigigiussani.org és a www.clonline.org oldalakon tekinthető meg. A tárlat eddig kiadatlan audio- és videotartalmakat kínál, hogy az érdeklődők jobban megértsék az olasz egyházi mozgalom alapítójának vallási, történelmi és kulturális jelentőségét. 2022. október 15-én ünneplik Don Giussani születésének századik évfordulóját. A Milánói Katolikus Egyetem erkölcsteológia-professzora fontos vonatkozási pontot jelentett a katolikus nevelés és tanúságtétel terén Olaszországban a 20. század második felében.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Rimini Meeting
Magyar Kurír
