Ferenc pápa: „Ne feledkezzünk el Ukrajna vértanúságáról!”
Három különböző kongregáció nagykáptalanjának résztvevőit fogadta a Szentatya július 15-én. A rend képviselőit emlékeztette a háborúban élők fájdalmára, majd zéró toleranciát kért az egyháziak részéről elkövetett abúzussal szemben, s a pletykálkodás átralmasságára is felhívta a figyelmet.
Megtörve a júliusi szünetet közös kihallgatáson fogadta a pápa a Isten Anyjának rendszeres klerikusait, valamint a lazarista és a bazilita rend tagjait, ezzel is hangsúlyozva az egyház gazdagságát.
Az audiencián erőteljes hangon szólalt fel a pápa az ellen, hogy elfeledkezzünk az ukrajnai konfliktusról, mely az újságokban már nem a legfontosabb témák között szerepel.
Különösen az ukrán bazilita szerzetesekhez szólva fejezte ki szolidaritását: „Azt szeretném mondani nektek, hogy mellettetek állok, az egész Egyház mellettetek áll, osztozik fájdalmatokban. Én gyakran azt gondolom, hogy most az egyik legnagyobb veszély az, hogy elfeledkezünk Ukrajna drámájáról. Hozzászokik az ember, aztán már nem olyan fontos, és csak beszélünk... A minap láttam az újságban egy háborús hírt – a kilencedik oldalon! Nem érdekes a téma és ez nagyon-nagyon csúnya dolog. Ezért közel állunk hozzátok, és mindenkinek figyelni kell rátok a vértanúság e pillanatában. Ti vértanúságot szenvedtek. És én azt kívánom, hogy az Úr könyörüljön meg rajtatok és adja meg nektek a béke ajándékát.”
A másik sürgető probléma, amelyet Ferenc pápa megemlített a beszédében, az az Egyházban előforduló abúzusok kérdése, ami ellen zéró toleranciával kell fellépni. „Nekünk Jézushoz kell vezetni az embereket, nem pedig felfalni őket a bujaságunkkal. Az abuzáló személy tönkre teszi, fölfalja a bujaságával azt, akivel visszaél. Zéró tolerancia. Ne szégyelljétek jelenteni: Ez az illető ezt és ezt követte el. »Igen, kitartok melletted, bűnös vagy, beteg vagy, de nekem meg kell védenem a többieket.« Kérlek benneteket, zéró toleranciával lépjetek föl ez ellen!” – szólt a szerzetesekhez a pápa. A problémát nem lehet áthelyezéssel megoldani, úgy, hogy egyik kontinensről áthelyezzük az illetőt egy másikra.
A harmadik, amire Ferenc pápa felhívta a figyelmüket, a pletyka veszélyessége volt. „A szerzetesi közösség öröme nagyon fontos összetartó erő. Ezzel szemben veszélyes a nem nyílt kommunikáció, amikor a másikat a háta mögött kibeszélik. A pletyka gyilkos, mert elpusztítja a közösséget, rombolja magát a személyt, aki kibeszéli a másikat. A pletyka nem férfihoz való, a fecsegés felszínessé teszi az embereket, akik egyik helyről a másikra viszik a dolgokat és így élnek. Kérlek benneteket, őrködjetek a nyelvetek fölött! Tudom, hogy nem könnyű egy szerzetesi kongregációban elkerülni a szóbeszédet. Valaki egyszer tanácsolt nekem erre egy jó gyógyírt: még időben harapd el a nyelved. Földagad egy kicsit, de legalább... Kérlek benneteket, ne fecsegjetek, mert az öl, pusztít” – buzdította a szerzeteseket a Szentatya.
Az evangelizáló testvériségre is ráirányította a figyelmüket. „Evangelizálás, testvériség, öröm” –ezeket a szavakat többször elismételte a Szentatya az audiencián. „Az öröm ragadós, a szentek öröme, akik nem születtek alapítóknak. Azzá váltak, mert Krisztushoz vonzották az embereket. Nem önmagukhoz, hanem Krisztushoz, ez fontos különbség – húzta alá a pápa. – Alázat, egyszerű szív és öröm: ez az evangelizáló testvériség útja. Lehetetlen az emberek számára, de nem Istennek!”
Ferenc pápa rámutatott: a nagykáptalan a közösségi megkülönböztetés pillanata, amelyet szerencsére jelenléti találkozásként lehet megélni. Olyan esemény, „amelyen megvizsgálják, mennyire hűek a karizmához a Lélek hallgatásában”, aki a káptalan valódi főszereplője. Ez az egyik legerősebb egyházi élmény. A karizmákkal kapcsolatban Ferenc pápa emlékeztetett: fontos az evangelizálás fényében értelmezni azokat, hogy segítsék és építsék az Egyházat. „Gondoljatok arra, hogy az Egyház küldetése az evangelizálás, sőt az egyház öröme az evangelizálás – ahogyan azt Szent VI. Pál pápa mondta. Evangelii Nuntiandi kezdetű levele sok év távlatában sem vesztett időszerűségéből. Az egyház küldetése az evangelizálás, az egyház öröme az evangelizálás” – ismételte Ferenc pápa, aki a rendalapító szentekre emlékeztetve egyben arra buzdította a rendek képviselőit, hogy a Lélekkel evangelizáljanak, imádkozzanak és dolgozzanak. „Az evangelizálás nem térítés, semmi köze egyiknek a másikhoz” – magyarázta.
Ferenc pápa arra kérte a szerzeteseket, hogy kérdezzék meg maguktól, vajon tudják-e imádni csöndben az Urat? A másik kérdés a közösségi örömöt érinti, ami a testvéri élet kifejeződése.
„A közös élet nagy kihívása, mely felfoghatatlan a világ számára, mindennapos megtérést kíván; azt, hogy hajlandóak legyünk engedni, felülvizsgálni merevségünket, vagy éppen a túlzott és kényelmes toleranciát. Elsősorban pedig alázat és a szív egyszerűsége szükséges hozzá. A szabad testvériség nem valami mézes-mázos dolog, látszatmegállapodás, lapos homogenitás az elöljáró vagy vezető személyisége által! Ha megvan, akkor életre kel az öröm. Ahogy megkérdeztük magunktól: mi imádjuk Istent? És néhányan azt: tudunk-e csöndben imádni? Most kérdezzük meg: örömmel éljük-e küldetésünket, vagy amint tehetjük, máshol keresünk örömet? Valódi örömöt élünk-e meg, s nem csak formálisat, amikor üres mosoly van az arcunkon, művi mosoly, amikor testvérnek hívjuk a másikat, de közben hátulról beleszúrunk…”
A pápa a Szentlélekhez és Szűz Máriához fohászkodva az audiencia végén imákat kért szolgálatához, mert – mint mondta – ez nem könnyű munka.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
