Ferenc pápa: Ez a háborús agresszió embertelen és szentségtörő kegyetlenség!
Március 20-án délben, az Úrangyala közös elimádkozásakor a Szentatya a napi evangélium kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a világban történő rossz dolgokért sosem szabad Istent hibáztatnunk, sőt, ő minden szenvedésünkben velünk van, hisz bennünk, ő „az újabb esély Istene”. Beszédének második felében ismételten elítélte az orosz inváziót. Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
A nagyböjti út közepén járunk. A mai evangélium elején Jézus néhány híradást kommentál. Miközben még frissen élt az emberekben annak a tizennyolc embernek az emléke, akik egy torony összeomlásakor haltak meg, néhány galileairól számolnak be neki, akiket Pilátus megölt (vö. Lk 13,1). És úgy tűnik foglalkoztatja az embereket egy kérdés, mely ezeket a tragikus híreket kíséri: ki a felelős ezekért a szörnyű eseményekért? Vajon ezek a megölt emberek bűnösebbek voltak, mint mások, és Isten megbüntette őket? Ezek a kérdések mindig felmerülnek.
Amikor elborítanak bennünket a kedvezőtlen hírek, és tehetetlennek érezzük magunkat a rosszal szemben, gyakran feltesszük magunknak a kérdést: talán Isten büntetéséről van szó? Ő küld ránk háborút vagy járványt, hogy megbüntessen bűneinkért? És miért nem avatkozik be az Úr?
Óvatosnak kell lennünk: amikor a rossz szorongat bennünket, félő, hogy elveszítjük tisztánlátásunkat, és hogy könnyű választ adjunk arra, amit nem tudunk megmagyarázni, végül Istent hibáztatjuk. Sokszor innen ered a káromkodás csúnya és rossz szokása is. Hányszor tulajdonítjuk neki a minket ért csapásokat, hányszor tulajdonítjuk neki a világ szerencsétlenségeit, aki ezzel szemben mindig szabadon hagy bennünket, és ezért sosem avatkozik életünkbe kényszerítéssel, csak javaslattal; aki sosem alkalmaz erőszakot, sőt, értünk és velünk együtt szenved! Jézus ugyanis határozottan elutasítja és ellenzi azt a gondolatot, hogy a bennünket ért csapásokért Istent hibáztassuk: a Pilátus által megöletett emberek és a torony alatt meghaltak nem voltak bűnösebbek, mint mások, és nem egy kegyetlen és bosszúálló isten áldozatai – aki nem is létezik!
A rossz sosem származhat Istentől, mert ő „nem bűneink szerint bánik velünk” (Zsolt 103,10), hanem irgalmassága szerint. Ez Isten stílusa.
Nem bánhat velünk másként. Ő mindig irgalmasan bánik velünk.
Ahelyett, hogy Istent hibáztatnánk, mondja, Jézus, nézzünk magunkba: a bűn az, ami halált okoz; a mi önzésünk az, ami szétszakítja az emberi kapcsolatokat; a mi elhibázott és erőszakos döntéseink azok, amik a rosszat előidézik. Ezen a ponton az Úr felkínálja az igazi megoldást. Mi az? A megtérés: „Ha nem tartotok bűnbánatot – mondja –, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan” (Lk 13,5). Ez egy sürgető felhívás, különösen most, nagyböjt idején. Fogadjuk nyitott szívvel! Forduljunk el a rossztól, hagyjunk fel a bűnnel, mely behálóz bennünket, nyíljunk meg az evangélium logikájára: mert ahol szeretet és testvériség uralkodik, ott a gonosznak nincs többé hatalma!
Jézus azonban tudja, hogy megtérni nem könnyű, és ezért segíteni akar nekünk.
Tudja, hogy sokszor visszaesünk ugyanazokba a hibákba és bűnökbe; hogy elcsüggedünk, és talán úgy érezzük, hogy a jó melletti elkötelezettségünk hasztalan egy olyan világban, ahol a gonosz tűnik uralkodni.
Ezért bűnbánatra szóló felhívása után egy példázattal bátorít bennünket, mely Isten türelméről szól. Isten türelmére kell gondolnunk, arra, hogy milyen türelmes ő velünk szemben. Jézus a fügefa vigasztaló képét kínálja nekünk, amely nem hoz gyümölcsöt a kijelölt időben, de nem vágják ki: kap még időt, még egy esélyt. Szeretek arra gondolni, hogy szép neve lenne Istennek az, hogy „az újabb esély Istene”: mindig ad nekünk új esélyt, mindig, mindig! Ilyen az ő irgalmassága! Így tesz velünk az Úr: nem zár ki bennünket szeretetéből, nem csügged el, nem fárad bele abba, hogy gyengéden újra bizalmat szavazzon nekünk. Testvéreim, Isten hisz bennünk! Isten bízik bennünk, és türelemmel kísér bennünket, Isten felénk tanúsított türelmével! Nem csügged, hanem mindig belénk helyezi reményét.
Isten Atya, és atyaként tekint rád: mint a legjobb édesapa, nem az el nem ért eredményeidet nézi, hanem a gyümölcsöket, amelyeket még hozhatsz; nem a mulasztásaidat számolgatja, hanem bátorít a lehetőségeidre; nem a múltadon rágódik, hanem bizakodva a jövődre fogad.
Mert Isten közel van hozzánk, ő közel van hozzánk! Isten stílusa – ne feledjük –: közelség, közel van, irgalmasan és gyengéden. Isten így kísér bennünket: közelien, irgalmasan és gyengéden.
Kérjük tehát Szűz Máriát, hogy öntsön belénk reményt és bátorságot, és ébressze fel bennünk a megtérés vágyát!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Sajnos nem áll le az Ukrajna elleni erőszakos agresszió, ez az esztelen vérfürdő, melyben nap mint nap folytatódik az öldöklés, ismétlődnek az atrocitások. Ezt semmi sem igazolhatja!
Esedezve kérem a nemzetközi közösség összes szereplőjét, hogy valóban tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy véget érjen ez az undorító háború!
Ezen a héten is rakéták és bombák hullottak civilekre, idősekre, gyerekekre, terhes anyákra. Meglátogattam azokat a sérült gyermekeket, akik itt, Rómában vannak. Az egyiknek hiányzik az egyik karja, a másiknak fejsérülése van… Ártatlan gyermekek. Gondolok a milliónyi ukrán menekültre, akiknek mindenüket hátrahagyva menekülniük kell, és végtelenül elszomorít azoknak a helyezte, akiknek a menekülésre sincs lehetőségük. Mennyi beteg, szegény, családjától elszakított nagyszülő, mennyi gyermek és kiszolgáltatott ember hal meg a bombák alatt anélkül, hogy segítséget kaphatnának, anélkül, hogy legalább a légoltalmi óvóhelyeken biztonságban lennének?!
Mindez embertelen! Sőt, szentségtörés is, mert az emberi élet szentsége ellen irányul,
különösen a védtelen emberi élet ellen, amelyet tisztelni és óvni kell, nem pedig kiirtani, és amely mindig fontosabb bármilyen stratégiánál! Ne feledjük: ez embertelen és szentségtörő kegyetlenség! – Imádkozzunk csendben a szenvedőkért!
Vigasztal az a tudat, hogy a bombák alatt maradt emberek nem nélkülözik pásztoraik közelségét, akik ezekben a tragikus napokban a szeretet és a testvériség evangéliumát élik meg. Az elmúlt napokban hallottam néhányuktól telefonon, milyen közel állnak Isten népéhez. Köszönöm, kedves testvéreim és nővéreim, ezt a tanúságtételt, és azt a konkrét támogatást, amelyet bátran nyújtotok sok kétségbeesett embernek! Gondolok a frissen kinevezett apostoli nunciusra, Visvaldas Kulbokas érsekre is, aki a háború kezdete óta Kijevben maradt munkatársaival, és jelenlétével lehetővé teszi számomra, hogy mindennap közel legyek a szenvedő ukrán néphez.
Legyünk közel ehhez a néphez, öleljük át szeretettel, konkrét segítségnyújtással és imádsággal! És kérem, ne szokjunk hozzá a háborúhoz és az erőszakhoz!
Ne fáradjunk bele nagylelkűen fogadni a menekülteket, ahogy most is tesszük: de ne csak most, a vészhelyzetben, hanem az elkövetkező hetekben és hónapokban is! Mert tudjátok, eleinte mindannyian mindent megteszünk, hogy fogadjuk az embereket, de aztán a megszokás kicsit lehűti a szívünket, és megfeledkezünk róla. Gondoljunk ezekre a nőkre, ezekre a gyerekekre, akikre idővel – munka nélkül, férjüktől elszakadva – a társadalom „keselyűi” fognak lecsapni. Kérem, védjük meg őket!
Arra hívok minden közösséget és hívőt, hogy március 25-én, pénteken, Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepén csatlakozzanak hozzám, amikor az emberiséget, különösen Oroszországot és Ukrajnát ünnepélyesen Mária Szeplőtelen Szívének ajánljuk, hogy ő, a Béke Királynője szerezzen békét a világnak.
Üdvözöllek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a madridi híveket, a „Föld lakosainak Agórája” nemzetközi csoportot, a 118-as sürgősségi szolgálat orvosait és mentőseit, a „Charis” Katolikus Karizmatikus Megújulást – amely az egyetlen hivatalosan elismert ilyen mozgalom, a „Charis”, nem más – és a Fokoláre Mozgalom tagjait. Köszöntöm a bolognai Piccolo Coro dell’Antonianó-t [az Antoniano kis kórusa] az állami rendőrség zenekarával együtt, a Fornovo San Giovanni-i „Ensemble Vox Cordis” kórust, a pizzighettonei „San Vincenzo Grossi” kórust, az angerai, Sesto Calende-i és ternatei fiatalokat, akik a hitvallás letételére készülnek, az asti egyházmegye zarándoklatának résztvevőit, valamint a velencei és sassari híveket.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
