Ferenc pápa: Szomorú, hogy kereszténységükre büszke emberek és népek ellenségnek tekintik egymást!
A Szentatya február 20-án a déli Úrangyala elimádkozásakor az ellenségszeretet parancsának megvalósíthatóságáról elmélkedett: kifejtette a „másik orcánk odatartásának” konkrét jelentését, és ebben is Jézus magatartását állította példaképül. Ferenc pápa teljes vasárnapi beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai liturgia evangéliumában Jézus alapvető életvezetési tanácsokat ad tanítványainak. Az Úr a legnehezebb helyzetekre utal, melyek próbára tesznek bennünket, és amelyekben olyan emberekkel kerülünk szembe, akik ellenségek, ellenségesek velünk, és mindig ártani akarnak nekünk. Ezekben az esetekben
Jézus tanítványának az a feladata, hogy ne engedjen az ösztönnek és a gyűlöletnek, hanem lépjen tovább, sokkal tovább. Lépjen túl az ösztönökön, lépjen túl a gyűlöleten!
Jézus azt mondja: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket” (Lk 6,27). És még konkrétabban: „Ha arcon üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is” (Lk 6,29). Amikor ezt halljuk, úgy érezzük, az Úr lehetetlent kér tőlünk. És egyáltalán miért szeretnénk az ellenségeinket? Ha nem állsz ellen az erőszakoskodóknak, akkor minden hatalommal való visszaélés szabad utat kap, és ez nem igazságos. De tényleg így van? Az Úr tényleg lehetetlen, sőt igazságtalan dolgokat kér tőlünk? Így van?
Nézzük először annak az igazságtalanságnak az érzését, amelyet a „tartsd oda a másik arcodat” hallatán ébred bennünk. Gondoljunk Jézusra! Passiója során, a főpap előtti igazságtalan tárgyaláson egyszer csak az egyik őr megpofozza. És mit tesz ő? Nem gyalázza, nem, azt mondja az őrnek: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat. Ha viszont jól, akkor miért ütsz meg?” (Jn 18,23). Számonkéri a kapott rosszat. Másik orcánk odatartása nem azt jelenti, hogy szótlanul szenvedünk és megadjuk magunkat az igazságtalanságnak. Jézus a kérdésével szóvá teszi azt, ami igazságtalan. De mindezt harag nélkül, erőszak nélkül, sőt kedvesen teszi. Nem vitát akar szítani, hanem a haragot akarja csillapítani, és ez fontos: a gyűlölködést és az igazságtalanságot együtt oltani, megpróbálva visszaszerezni a bűnös testvért. Ez nem könnyű, de Jézus megtette, és azt mondja nekünk, hogy mi is tegyük meg. Ez a másik orcánk odatartása: Jézus szelídsége erősebb válasz, mint a kapott ütés.
Másik orcánk odatartása nem a vesztes önfeladása, hanem annak az embernek cselekedete, aki nagyobb belső erővel rendelkezik. Másik orcánk odatartása azt jelenti, hogy a rosszat jóval győzzük le, mely rést üt az ellenség szívén, és leleplezi gyűlöletének abszurditását.
És ezt a magatartást, másik orcánk odatartását nem a számítás vagy a gyűlölet, hanem a szeretet diktálja. Kedves testvéreim, a Jézustól kapott ingyenes és érdemtelen szeretet az, ami a szívünkben az övéhez hasonló, minden bosszút elutasító magatartást kiváltja. Mi hozzá vagyunk szokva a bosszúhoz: „Te ezt tetted velem, én is ezt teszem veled”, vagy ahhoz, hogy szívünkben haragot tápláljunk, mely árt az illetőnek és tönkreteszi őt.
Térjünk át a másik ellenvetésre: lehetséges-e, hogy az ember szeresse ellenségeit? Ha csak tőlünk függene, akkor lehetetlen lenne. De ne feledjük, hogy amikor az Úr kér valamit, akkor azt meg is akarja adni. Az Úr sosem kér tőlünk olyasmit, amit előbb ne adna meg nekünk. Amikor azt mondja, hogy szeressem ellenségeimet, akkor meg akarja adni nekem a képességet, hogy ezt megtehessem. E nélkül a képesség nélkül nem lennénk képesek rá, de ő azt mondja neked: „szeresd ellenségedet”, és megadja neked a szeretet képességét. Szent Ágoston így imádkozott – hallgassátok, milyen gyönyörű ima ez –: Uram, „add meg, amit kérsz tőlem, és kérj tőlem, amit csak akarsz” (Vallomások, X, 29.40), mert te előbb megadtad nekem. Mit kérjünk tőle? Mit szeretne adni nekünk Isten? A szeretet erejét, amely nem egy dolog, hanem a Szentlélek. A szeretet ereje a Szentlélek, és Jézus Lelkével képesek vagyunk a rosszra jóval válaszolni, képesek vagyunk szeretni azokat, akik ártanak nekünk. Ezt teszik a keresztények.
Milyen szomorú, amikor kereszténységükre büszke emberek és népek ellenségnek tekintik egymást, és háborúzni akarnak! Ez nagyon szomorú!
Mi a helyzet velünk? Megpróbáljuk-e megélni Jézus tanácsait? Gondoljunk egy olyan személyre, aki megbántott bennünket! Mindenki gondoljon valakire! Gyakori, hogy valaki megbánt bennünket. Gondoljunk arra a személyre! Talán van bennünk harag. Tegyük e harag mellé a szelíd Jézus képét, kihallgatásakor, a pofon után. Aztán kérjük a Szentlelket, hogy cselekedjen a szívünkben! Végül imádkozzunk az illetőért: imádkozzunk azért, aki rosszat tett velünk (vö. Lk 6,28). Mi, ha valaki rosszat tettek velünk, azonnal megyünk, és elmondjuk másoknak, és áldozatnak érezzük magunkat. Álljunk meg, imádkozzunk az Úrhoz azért az emberért, hogy segítse meg, és akkor a neheztelés érzése csillapul.
Az imádkozás a velünk rosszul bánókért az első dolog, ami a rosszat jóvá változtatja. Az imádság!
Szűz Mária segítsen bennünket, hogy mindenkivel szemben békességesek legyünk, különösen azokkal, akik ellenségesek, és nem szeretnek bennünket!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Szeretném kifejezni közelségemet az elmúlt napokban természeti csapások sújtotta népekhez, különösen Madagaszkár délkeleti részére gondolok, melyet ciklonok sorozata sújtott, és a brazíliai Petrópolis térségére, melyet áradások és földcsuszamlások sújtottak. Az Úr fogadja be békéjébe az elhunytakat, adjon vigasztalást családjaiknak, és támogassa a segítségnyújtókat!
Ma van az egészségügyi dolgozók nemzeti napja, és meg kell emlékeznünk arról a sok orvosról, ápolóról és ápolónőről, önkéntesről, akik a betegek mellett állnak, gondozzák őket, enyhítik fájdalmaikat, segítik őket. „Senki sem menekül meg egyedül” – szólt a cím az „A Sua Immagine” (Az ő képére) című tévéműsorban. Senki sem menekül meg egyedül! És a betegségben szükségünk van valakire, aki megment bennünket, aki segít nekünk. Egy orvos mesélte ma reggel, hogy a koronavírus-járvány idején egy ember haldoklott, és azt kérte tőle: „Fogja meg a kezem, haldoklom, szükségem van a kezére!” A hősies egészségügyi személyzet, mely megmutatta ezt a hősiességet a koronavírus-járvány idején, de a hősiesség mindennap megmarad. Küldjünk nagy tapsot és nagy köszönetet orvosainknak, ápolóinknak, ápolónőinknek, önkénteseinknek!
Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és más országokból érkezett és zarándokok! Külön köszöntöm a spanyolországi Madridból, Segoviából, Burgosból és Valladolidból érkezett hívőket – sok spanyol van itt! –, valamint a római Santa Francesca Cabrini-plébánia és a barlettai Szent Szívek Intézet diákjait. Üdvözlöm és bátorítom a „Progetto Arca” [Bárka Projekt] csoportot, mely az elmúlt napokban kezdte meg szociális tevékenységét Rómában: a hajléktalanokat segítik. És köszöntöm a Szeplőtelen Fogantatás-plébániához tartozó derék fiatalokat!
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek beneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
