Digitális közösség – Marshall McLuhan és a katolicizmus
A napokban jelent meg angolul Nick Ripatrazone Digitális közösség. Marshall McLuhan spirituális látásmódja a digitális korban című könyve. Ennek alapján közölte a Vigilia szerkesztősége Facebook-oldalán az alábbi összeállítást Marshall McLuhanről (1911–1980) – a kanadai származású filozófus, irodalomkritikus, kommunikáció-teoretikus munkássága napjainkig alapvető a médiaelméletben.
Marshall McLuhan, az elektronikus világ első számú pop bölcse, a katolikus konvertita élete utolsó napjait a jezsuita Frank Stroud társaságában töltötte: olvastak, nevettek, bort ittak, szivaroztak és imádkoztak – mi sem illene jobban ahhoz az életúthoz, amelyet a hit formált, s amely a Szent Ignác-i hagyományban gyökerezett. Stroud misét mutatott be McLuhan otthonában, s attól fogva „Marshall nem akarta, hogy elmenjek mellőle”, emlékezett vissza később. Együtt sétáltak a közeli parkban, megvitatták a McLuhanhoz érkező leveleket, és Stroud felolvasott McLuhannek. Az utolsó könyv, amelyet életében McLuhan olvasott (pontosabban meghallgatott) Hugo Rahner Loyolai Szent Ignácról szóló életrajza volt.
Karrierjének csúcsán McLuhan a legismertebb értelmiségi volt Észak-Amerikában. Állandóan járta az Egyesült Államokat és Kanadát, rendszeresen szerepelt a tévében és a rádióban, s fel-feltűnt hírességek társaságában. Érthető, hogy a korabeli szórakoztatóipar és tudományos világ nem sokat törődött elméleteinek keresztény alapjaival, mivel McLuhan nem verte nagydobra vallási elkötelezettségét. Beszédes azonban, hogy első írásainak megjelenése után több jezsuita is kiállt mellette.
1967-ben a jezsuita John M. Culkin, a Fordham egyetem tanára hosszabb cikkben igyekezett megvilágítani McLuhan törekvéseit a szélesebb olvasóközönség számára. Később arra is rábeszélte, hogy tanítson a jezsuita egyetemen. „Jós? Zseni? Vásári bohóc?” – hangzott a kérdés az egyetem újságjának címlapján, amikor vita indult arról, érdemes-e megadni a hatalmas fizetést az új vendégprofesszornak. Első előadásában fél órán át töprengett a tévé szerepéről, s arról, hogy „mindent megteszünk annak érdekében, hogy elrejtőzzünk a jelen elől”. A képzettársításokban gazdag előadást lenyűgözve hallgatták a diákok. Ekkor már McLuhan nemzetközi médiasztár volt, de megmaradt a humorérzéke; arról is viccelődött például, hogy nincs más kanadai vonása, mint hogy tévesen ejt bizonyos szavakat. Az egészsége azonban még ebben az évben megromlott, és Culkin ragaszkodott hozzá, hogy vizsgáltassa ki magát – nem sokkal később daganatot távolítottak el az agyából. Nagyjából tíz év múlva egy stroke következtében már nem tudott írni és olvasni, beszélni is alig. Óriási élmény volt hát számára, amikor meglátogatta régi ismerőse, a jezsuita Frank Stroud.
McLuhan keresztény hite és világnézete ma már nem csak apró lábjegyzet az életrajzban. A kereszténység olyan metaforákat kínált számára, amelyekkel beszélni tudott az anyagi és a szellemi világ érintkezési pontjairól, s arra késztette, hogy késlekedés nélkül reagáljon a gyors ütemben változó elektronikus világ fejleményeire. Ha becsületesen fel akarjuk dolgozni a nézeteit, azt is meg kell vizsgálnunk, hogy keresztény hite miként alapozta meg elméleteit, s miként hatott arra a törekvésére, hogy megértse, hogyan alakítja világészlelésünket a média által kialakított környezet.
(Nick Ripatrazone: Digital Communion: Marshall McLuhan’s Spiritual Vision for a Virtual Age, Fortress Press, 2022)
Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala
Magyar Kurír
