Ferenc pápa: Ne a félelem legyen döntéseink kritériuma!
Január 26-án a Szentatya folytatta a Szent Józsefről szóló katekézissorozatát. Az álmok kapcsán belső, lelki életünk ápolására figyelmeztetett, hogy meg tudjuk hallani Isten hangját, útmutatást a nehéz helyzetekben. Kiemelten sok nehézséggel kell ma szembenézniük a szülőknek, az imádságban ők is segítséget kaphatnak Istentől. Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma Szent Józsefről mint álmodó emberről szeretnék elgondolkodni. A Bibliában, akárcsak az ősi népek kultúrájában, az álmokat olyan eszköznek tekintették, amelyen keresztül Isten kinyilvánítja magát (vö. Ter 20,3; 28,12; 31,11.24; 40,8; 41,1–32; Szám 12,6; 1Sám 3,3–10; Dán 2; 4; Jób 33,15). Az álom valamennyiünk lelki-szellemi életét szimbolizálja, azt a belső teret, amelyet ápolnunk és őriznünk kell, ahol Isten megnyilvánul és gyakran szól hozzánk. De azt is el kell mondanunk, hogy nem csak Isten hangja van mindannyiunkban: sok más hang is szól. Például félelmeinknek a hangja, múltbeli tapasztalataink hangja, reményeink hangja; és ott van a gonosz hangja is, aki meg akar téveszteni és össze akar zavarni bennünket. Ezért
fontos, hogy felismerjük Isten hangját a többi hang között.
József bizonyítja, hogy tudja ápolni a szükséges csendet, és mindenekelőtt képes meghozni a helyes döntéseket, amkor az Úr belsőleg hozzá intézett igéjével találkozik. Érdemes ma végiggondolnunk azt a négy álmot az evangéliumban, amelynek ő a főszereplője, hogy megértsük, hogyan kell fogadnunk Isten megnyilvánulását. Az evangélium József négy álmáról számol be.
Az első álomban (vö. Mt 1,18–25) az angyal segít Józsefnek megoldania azt a drámát, amellyel akkor kell szembenéznie, amikor megtudja, hogy Mária gyermeket vár: „Ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezz el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől” (Mt 1,20–21). Ő pedig azonnal válaszol: „Amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta” (Mt 1,24). Az élet sokszor olyan helyzetek elé állít bennünket, amelyeket nem értünk, és amelyekre látszólag nincs megoldás.
Az imádkozás az ilyen pillanatokban azt jelenti: hagyjuk, hogy az Úr megmutassa nekünk, mi a helyes teendő.
Nagyon gyakran ugyanis az ima segít felismernünk a kiutat, azt, hogy miként oldjuk meg az adott helyzetet. Kedves testvéreim, az Úr sosem enged meg egy problémát anélkül, hogy ne adná meg a segítséget is, hogy megbirkózzunk vele. Nem dob be minket egyedül a kemencébe! Nem dob be a vadállatok közé! Nem! Amikor az Úr megmutat vagy elénk tár egy problémát, mindig megadja a felismerést, a segítséget, a jelenlétét ahhoz, hogy kijussunk belőle, hogy megoldjuk.
József második kinyilatkoztató álma akkor történik, amikor a gyermek Jézus élete veszélybe kerül. Az üzenet egyértelmű: „Kelj fel, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni” (Mt 2,13). József habozás nélkül engedelmeskedik: „Felkelt, s még éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig” (Mt 2,14–15). Az életben mindannyian találkozunk olyan veszélyekkel, amelyek saját létünket vagy szeretteink létét fenyegetik.
Ezekben a helyzetekben az imádkozás azt jelenti, hogy meghalljuk a hangot, amely ugyanolyan bátorságot önt belénk, mint Józsefbe, hogy összeroppanás nélkül tudjunk szembenézni a nehézségekkel.
Egyiptomban József Istentől várja a jelet, hogy hazatérhessen, és pontosan ez a harmadik álom tartalma. Az angyal feltárja előtte, hogy meghaltak azok, akik meg akarták ölni a gyermeket, és megparancsolja neki, hogy Máriával és Jézussal együtt induljon el, és térjen vissza hazájába (vö. Mt 2,19–20). József „felkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment” (Mt 2,21). De a visszaúton „amikor meghallotta, hogy Archelausz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni” (Mt 2,22). Ekkor történik a negyedik kinyilatkoztatás: „Egy álmában kapott utasításra Galilea tartományba költözött. Odaérve Názáret városában telepedett le” (Mt 2,22–23).
A félelem is része az életnek, ez is szükségessé teszi az imánkat. Isten nem azt ígéri nekünk, hogy soha nem fogunk félni, hanem azt, hogy az ő segítségével nem a félelem lesz döntéseink kritériuma.
József megtapasztalja a félelmet, de Isten átvezeti rajta. Az ima ereje fényt hoz a sötét helyzetekbe.
Ebben a pillanatban arra a sok-sok emberre gondolok, akiket összeört az élet terhe, akik már nem tudnak sem remélni, sem imádkozni. Szent József segítse őket, hogy megnyíljanak az Istennel való párbeszédre, hogy fényt, erőt és békét találjanak! A szülőkre is gondolok, akiknek szembe kell nézniük gyermekeik problémáival. A sokféle betegséggel küzdő gyerekek; a megbetegedő gyerekek, az állandó betegséggel küzdő gyerekek: mennyi fájdalom van az életükben és szüleik életében! Azok a szülők, akik eltérő szexuális orientációval találkoznak gyermekeikben; hogyan kezeljék ezt, hogyan kísérjék gyermekeiket úgy, hogy ne rejtőzzenek elítélő magatartásba? Azok a szülők, akik látják gyermekeiket elmenni, meghalni, betegség miatt, de vannak olyan gyerekek is – ami még szomorúbb, mindennap olvashatunk róluk az újságban –, akik valami ostobaságot csinálnak, és autóbalesetben végzik. Azok a szülők, akik azt látják, hogy gyermekeik nem haladnak az iskolában, és nem tudják, mit tegyenek… Megannyi szülői probléma! Gondolkodjunk, hogyan segíthetnénk rajtuk! Ezeknek a szülőknek pedig azt mondom: ne ijedjetek meg! Igen, van fájdalom. Nagyon sok! De gondoljatok arra, hogyan oldotta meg József a problémákat, és kérjétek Józsefet, hogy segítsen nektek!
Sose ítéljétek el gyermekeiteket!
Olyan jó érzés tölt el – Buenos Airesben –, amikor buszon utaztam, és elhaladtunk a börtön mellett: sorban álltak az emberek, akik belépésre vártak, hogy meglátogassák a fogvatartottakat. És ott voltak az anyák; olyan boldogság töltött el, amikor láttam: a fiuk hibázott, bebörtönözték, de ők nem hagyták magára, hanem odatették magukat, és kísérték. Ez a bátorság; az apa és az anya bátorsága, akik mindig, mindig kísérik gyermekeiket! Kérjük az Urat, hogy minden apának és anyának adja meg azt a bátorságot, amelyet Józsefnek adott! Aztán imádkozzunk, hogy az Úr segítsen bennünket az ilyen pillanatokban!
Az ima azonban sosem egy elvont vagy csak a belső világunkra koncentráló cselekedet, ahogyan ezek a spiritualista mozgalmak akarják, melyek inkább gnosztikusak, mint keresztények. Nem, nem az! Az ima mindig elválaszthatatlanul kapcsolódik a szeretethez.
Csak akkor vagyunk képesek megérteni az Úr üzeneteit, ha az imát szeretettel kapcsoljuk össze, az imént említett esetben a gyermekeink iránti szeretettel, vagy a felebarátunk iránti szeretettel.
József imádkozott, dolgozott és szeretett – három gyönyörű dolog a szülők számára: imádkozni, dolgozni és szeretni –, és ennek köszönhetően mindig megkapta, amire szüksége volt ahhoz, hogy szembenézzen az élet megpróbáltatásaival. Bízzuk magunkat rá és az ő közbenjárására!
Szent József, te vagy az álmodó ember,
taníts meg visszaszerezni a lelki életet
mint azt a belső helyet,
ahol Isten megnyilvánul, és megment bennünket!
Távolítsd el belőlünk azt a gondolatot,
hogy az imádkozás hasztalan;
segíts mindannyiunknak,
hogy megfeleljünk annak,
amit az Úr mutat nekünk!
Segíts, hogy gondolkodásunkat
világítsa meg a Lélek fénye,
szívünket bátorítsa az ő ereje,
és félelmeinkből mentsen ki az ő irgalma!
Ámen.
A Szentatya felhívása az általános kihallgatás végén:
Holnap lesz a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja. Emlékeznünk kell zsidók és különböző nemzetiségű és vallású emberek millióinak kiirtására. Ez a kimondhatatlan kegyetlenség soha nem ismétlődhet meg! Arra kérek mindenkit, különösen a pedagógusokat és a családokat, hogy az új generációkban tudatosítsák a történelem e fekete lapjának borzalmait. Ezt nem szabad elfelejteni, hogy olyan jövőt építhessünk, ahol az emberi méltóságot többé nem tiporják sárba.
A mai általános kihallgatás végén a Szentatya nem tudta a szokásos módon köszönteni a VI. Pál teremben a lépcső előtt tartózkodó hívőket. A pódium szintjéről a pápa a termen kívül, vélhetően lifttel ment le a terem szintjére, és a teremben középen egy széken ülve üdvözölte a hívőket.
Ferenc pápa a következőket mondta: „Hadd magyarázzam el nektek, miért nem tudok ma közétek menni, hogy üdvözöljelek benneteket: gond van a jobb lábammal; a térdem egyik szalagja begyulladt. De lemegyek majd [a lépcső elé], és ott foglak üdvözölni benneteket, ti pedig odajöttök hozzám, hogy üdvözöljetek. Ez egy átmeneti dolog. Azt mondják, ez csak az öregekkel történik; nem is értem, miért történhetett ez velem…”
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
