Pio atya beszélgetése lelki gyermekével
Cleonice: -Képes-e a hit növekedni?
Pio atya: -Képes bizony. Az apostolok így imádkoztak: „Uram, növeld bennünk a hitet”
Cleonice: -Mindeddig tiszteletet éreztem az Úr iránt. Most azonban sokkal inkább szeretetet és bizalmat érzek.
Pio atya: -A korábbi szereteted szolgai szeretet volt.
Cleonice: -Nagyon félek a haláltól.
Pio atya: -Bízz Istenben, hagyatkozz rá teljes mértékben. A szeretet kizárja a félelmet.
Cleonice: -Szent Péter félelemből tagadta meg Jézust?
Pio atya: -Halálos bűn volt az övé, amit az isteni kegyelem megbocsátott. Nem kellett volna félnie. Meg kellett volna gyónnia a bűnét Jézusnak, nem pedig újra megtagadni őt.
Cleonice: -Rosszul tette, hogy követte Jézust?
Pio atya: -Nem. Azt tette rosszul, hogy nem készítette fel megfelelően a lelkét. Túlságosan bízott magában.
-János is elmenekült.
Pio atya: -Elmenekült, de nem tagadta meg Jézust.
Cleonice: -Olyan szeretnék lenni, mint a vértanúk: életemet és véremet szeretném adni Jézusért.
Pio atya: -Te a lélek szenvedését ajánlod fel neki. Többet adsz, mint bármely lélekkel bíró testvére.
Cleonice: -Azt mondják, hogy Isten a kiválasztott lelkeket teszi ki szenvedésnek.
Pio atya: -Hát te nem szenvedsz?
-Igen, a szívemben szenvedek.
Pio atya: -Az minden. Ha nem a szíved adod Istennek, akkor mit adsz neki?
Cleonice: -Jézus akkor is szeretett, amikor bánatot okoztam neki?
Pio atya: -Ő mindig szeret bennünket. De más dolog a megelégedettségből fakadó szeretet és megint más, ha szánalomból ered.
(Cleonice Morcaldi: "Életem Pio atya közelében" c. könyvből)
