Batthyány-Strattmann László és Szent Paszkál története
A szegények szemorvosa körmendi kastélyának egyik szárnyában rendezte be kórházát. Népes családjával naponta vett részt szentmisén a kastély kápolnájában. Hálószobájából egy kis ablakon keresztül éppen a kápolna oltárára látott és így éjjel is beszélgethetett a szentségi Jézussal. Egyik kedves szentje a XVI. században élt egyszerű ferences testvér, Bayloni Szent Paszkál volt. Szent Paszkál már gyerekkorától nagy tisztelője volt az Oltáriszentségnek, akit ezért XIII. Leó pápa 1897-ben az eucharisztikus kongresszusok védőszentjévé tett.
Boldog Batthyány-Strattmann Lászlónak az Oltáriszentség és Szent Paszkál iránti tiszteletéhez fűződik egy kedves epizód.
A boldog szemorvos legidősebb fia, Ödön, 20 éves korában vakbélgyulladás következtében meghalt. A fiú tudatában volt, hogy élete a végéhez ért, és nem sokkal halála előtt megkérdezte édesapjától, hogy ha a mennybe jut, kit köszöntsön először az apa nevében a mennyországban. Az apa Szent Paszkált jelölte meg. Ekkor Ödön megígérte, hogy átadja a köszöntést és feladata teljesítéséről édesapja is tudomást fog szerezni.
XIII. Leó pápa 1897-nen az eucharisztikus kongresszusok védőszentjévé tette Szent Paszkált. Néhány héttel Ödön halála után (ez 1921-ben volt), a hercegorvos levelet kapott a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok bizottságának titkárától Párizsból azzal, hogy vállalná-e a bizottságban Közép-Európa katolikusainak képviseletét? A levél utalt arra, hogy a szervezet égi pártfogója Bayloni Szent Paszkál. A hercegorvos a levelet azonnal megmutatta feleségének, emlékeztetve őt Ödönnel folytatott utolsó beszélgetésére, majd így szólt: „Olvasd csak el! Ez Ödön válasza!”
A herceg természetesen vállalta a megtisztelő felkérést, és ő képviselte Közép-Európa népeit az eucharisztikus kongresszuson, melyet 1922-ben Rómában tartottak.
(vö. Klemm Nándor: Csak eszköz vagyok... 58. old.)
