Totális támadás a hit ellen Kínában
Mao Ce-Tung egykori kegyetlensége és a 21. század információs technológiája áll össze mérgező eleggyé az új típusú kínai kulturális forradalomban. A kommunista állam a saját képére formálná a kereszténységet – és minden más vallást.
Szecsuán tartomány népbírósága 2019 végén zárt tárgyalás keretében kilenc év börtönre ítélte Wang Yi pásztort, a Korai Eső Gyülekezet vezetőjét államellenes bűncselekmény és illegális üzleti tevékenység miatt. Feleségét korábban házi őrizetbe vették és megkínozták, majd megtiltották, hogy ügyvédjeivel vagy akár rokonaival találkozzon. Bár a kommunista Kínában hivatalosan vallásszabadság van, egyre gyakrabban érkeznek hírek ilyen és hasonló esetekről.
A keresztény segélyszervezetek egybehangzóan állítják, hogy Kínában folyamatosan romlik a hívők helyzete.
A keresztényüldözésről éves jelentéseket készítő Open Doors „toplistáján” a kommunista nagyhatalom évről évre egyre előrébb kerül: amíg 2018-ban a 43. helyet foglalta el az ötvenes listán, addig a napokban kiadott legfrissebb elemzésükben már a 17. helyen szerepel.
A Kína tevékenységét vizsgáló amerikai kongresszusi bizottság év elején megjelent beszámolója pedig azt emeli ki, hogy az erősödő üldözés nemcsak a keresztényeket, hanem a muszlimokat, sőt a kínai taoizmust, buddhizmust és a népi vallásokat is súlyosan érinti. A Hszi Csin-ping elnökhöz köthető politikai irányvonal célja a vallási élet „szinicizálása”, vagyis a vallási gyakorlatok kínai kultúrának megfelelő átformálása.
A jelentés ugyanakkor idézi Yang Fenggang kínai vallástudóst, aki szerint a „szinicizálás” (angolul: sinicization) szóval fordított eredeti kínai kifejezés nem kulturális asszimilációt jelent, hanem egy politikai fogalom, amely az adott irányvonalhoz való alkalmazkodást és annak való engedelmességet jelöli. Ezek után nem meglepő, hogy a keresztényekre nézve mindez a gyakorlatban többek között azt jelenti, hogy az összejöveteleken a kínai lobogó előtt a kommunista párt dalait kell énekelni.
Egy az utunk?
A kínai törvények hivatalosan garantálják ugyan a vallásszabadságot, ám annak tartalma a mindennapokban egyre kevésbé tud megvalósulni. Nemcsak a hit megélését korlátozzák a hatóságok, de beleavatkoznak a közösségek vallási gyakorlataiba, belső ügyeibe, illetve hitbéli kérdésekbe is.
Ennek persze megvan a törvényi hivatkozási alapja: a kínai Alkotmány tiltja a vallás felhasználását olyan tevékenységekhez, amelyek megzavarják a társadalmi rendet, rontják az állampolgárok egészségét, illetve zavarják az állami oktatási rendszert. Ez azt eredményezi, hogy csak olyan vallási közösségek működhetnek, amelyeknek a tanításait és hitgyakorlatát összehangolták a kínai kommunizmussal.
2020 februárjában a kínai Nemzeti Vallási Ügyek Igazgatósága további rendeletekkel egészítette ki a 2018-ban bevezetett megszorító jogszabályokat. Ezek megerősítik a kormány és a párt ellenőrző szerepét az elismert vallásokhoz (taoizmus, buddhizmus, iszlám, katolikus és protestáns kereszténység) tartozó szervezetekben. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a vallás közösségek vezetését a kommunista állam veszi át: a vezetőség kijelölésén át a nagyobb eseményekig mindenben a hatóságok hivatottak dönteni.
A bejegyzett vallási csoportok vezetőitől és híveitől megkövetelik, hogy ne csak elfogadják, hanem támogassák, sőt propagálják a Kínai Kommunista Párt politikáját. Amíg korábban a be nem jegyzett – nem hivatalos vagy „földalatti” – csoportok felé volt némi türelem a hatóságok részéről, addig az új rendeletek alapján teljesen törvénytelennek minősül ezek működése, így fokozottabb ellenőrzéseket és üldözéseket kénytelenek elszenvedni.
Ezt a folyamatot az amerikai kongresszusi bizottságnak nyilatkozó kínai hívők és külső szakértők egyaránt az 1966-tól 1976-ig tartó kulturális forradalommal állították párhuzamba. Thomas Farr nemzetközi vallásszabadság-szakértő szerint ebben az új kulturális forradalomban Mao Ce-tung egykori kegyetlensége és a 21. század kifinomult információs technológiája áll össze mérgező eleggyé. Egy katolikus pap pedig úgy fogalmazott, hogy az országban „az egyetlen engedélyezett vallás a Kínai Kommunista Pártba vetett hit”.
Kína sajátos stratégiát folytat annak érdekében, hogy a vallásüldözéssel kapcsolatos diplomáciai, politikai nyomást enyhítse. 2018-ban Peking megállapodást kötött a Vatikánnal, amelynek értelmében tavaly nyáron kineveztek négy új püspököt az országban. A kritikusok szerint azonban ez sokkal inkább a kommunista párt érdekeit szolgálta, mintsem a katolikusokét, ugyanis a „kirakateseményt” arra használták, hogy a „nem regisztrált” katolikusokat igyekezzenek beterelni a beszédes nevű – és nem mellesleg még 1957-ben alapított – Kínai Katolikusok Hazafias Szövetsége nevű kormányzati szervezet védőszárnyai alá.
A szövetség célja nem kevesebb, mint hogy „függetlenítse” a „hazafias” katolikusokat a Vatikántól. Nem meglepő, hogy a papság egy része inkább a nem hivatalos, „földalatti” tevékenységet vállalja, annak minden következményével – megfigyelések, őrizetbe vétel, hivatalból való eltávolítás – együtt. A hatóságok nemcsak a hívő közösségek vezetőt veszik célba, hanem rendszeresen bontanak le katolikus egyházi épületeket, távolítanak el kereszteket, szüntetnek be vallási tevékenységeket és zarándoklatokat.
Hasonló üldöztetéseket szenvednek a protestáns gyülekezetek és a házicsoportok is Kínában, különösen a már említett vallásellenes jogszabályok érvénybe lépése óta. A kormányzati eljárás ugyanaz: a párthoz lojális közösségeket az úgynevezett Három Ön Hazafias Mozgalomba tömörítik, és a vezetők, akik erre nem hajlandók, őrizetbe vétellel, illetve a közösségek bezárásával néznek szembe. A jelentés szerint ugyanakkor 2020-ban nemcsak bezárattak templomokat és házi gyülekezeteket a kínai hatóságok, hanem le is romboltak egyházi épületeket vagy világi használatra átalakítottak azokat.
Az ellenállást tanúsító hívőkkel szemben erőszakkal léptek fel, másokat pedig arra kényszerítettek, hogy ígérjék meg, nem járnak gyülekezetbe.
Totális kontroll
A Covid19 járvány kiváló apropóként szolgált ahhoz, hogy a hatóságok a vallási közösségek tevékenységeit – beleértve az online aktivitást is – korlátozzák, sőt internetes oldalaikat is felszámolják. Ezt a gyakorlatot azt követően is folytatták, hogy az élet más területein már minden visszatért a rendes kerékvágásba. (Meglepő módon, a kínai őshonos kultúrához közelebb álló taoista és buddhista közösségek oldalait is célba vették, több tartományban is elrendelték buddhista szobrok ledöntését.)
A hatóságok azt is elrendelték, hogy a megmaradt templomokba, illetve azok környékére térfigyelő kamerákat telepítsenek, a koronavírus miatt bezárt közösségek újranyitásának feltételeként pedig előírták, hogy az összejövetelek során méltassák a kormány járványellenes erőfeszítéseit, tartsanak zászlófelvonási ceremóniát, illetve az imák során használják Hszi Csin-ping elnök politikai szlogenjeit.
Az amerikai jelentés kiemeli, hogy a vallási csoportok – köztük a keresztények – ellen 2019 óta fokozottan használják a térfigyelő kamerákat, az arcfelismerő és más biometriai programokat, valamint a mesterséges intelligenciát. Az úgynevezett Sharp Eyes Project keretében a köztéri kamerahálózatra alapuló megfigyelőrendszert a vidéki kisvárosokban, sőt falvakban is kiépítik, mindezt a közbiztonság javítására hivatkozva. A 24 órában működő, távvezérelhető rendszernek a tervek szerint 2020-ra minden régiót lefedve el kellett készülnie.
Beszámolók szerint még az állami engedéllyel működő közösségek esetében is egyre több templomba, gyülekezeti épületbe kerülnek megfigyelőeszközök.
A rendeletalkotók külön előírják, hogy hova kell ezeket az eszközöket elhelyezni: a keresztény épületek esetében főként a pódiumnál és az épületen kívül – előfordul azonban, hogy még a mosdókat is bekamerázzák. A vallási helyszíneken készült felvételek gyakran ürügyként szolgálnak a gyülekezetek végleges bezárására vagy éppen a hívők zaklatására. Előfordult, hogy az összejövetelt azért szakította félbe a lelkész, mert egy nő kisbabával a karjában lépett be az épületbe: gyermekeket ugyanis tilos a gyülekezetbe vinni, ahol ezt megszegik, a közösség betiltását kockáztatják. A helyzetet súlyosbítja, hogy amíg korábban csak a közbiztonsági szervek fértek hozzá a felvételekhez, ma már az alacsonyabb szintű helyi hatóságok – akár falusi párttitkárok is – megtekinthetik a „Sharp Eyes Project” illetékességi területükön készült felvételeit.
Amint a kamerarendszer teljesen kiépül, a regisztrált, vagyis hivatalos közösségek totális kontroll alá kerülnek.
Nemcsak az összejöveteleken elhangzó prédikációkat, illetve privát beszélgetéseket tudják nyomon követni a kommunista hatóságok, de az arcfelismerő rendszerek révén a hívőket is azonosítani tudják, és a különféle adatbázisokon lefuttatva a neveket, mindegyikükről részletes profilt lehet alkotni. Ezen túl az úgynevezett Társadalmi Kreditrendszer miatt – amely az embereket tevékenységeik alapján pontozza, és sorolja „jó” vagy „rossz” kategóriába – lényegében másodrendű állampolgárokká válhatnak.
Már korábban is érkeztek olyan beszámolók Kínából, hogy a keresztények – amennyiben ragaszkodtak hitükhöz – kevesebb szociális juttatást kaptak, a kreditrendszer révén azonban az élet minden területén hátrányba kerülhetnek – legyen szó akár munkavállalásról vagy hitelfelvételről –, sőt akár az utazástól is eltilthatják őket.
Nehéz helyzetbe kerülnek például azok a párttagok, akik a tilalom ellenére eljártak keresztény összejövetelekre. Ők választásra kényszerülnek. „Bár korábban is üldöztek minket, mióta a templomba kamerákat telepítettek, a megfigyelés erősödött.
Amint belépek a templomba, a kamerák révén felismernek, majd nyilvános értekezlet elé elhurcolnak, hogy megbélyegezzenek, megalázzanak, és kizárjanak a pártból” – mondta el egy riportban egy idős hívő, aki ezek után már csak az otthonában, titokban meri olvasni a Bibliát.
Az Open Doors éves jelentése arra is felhívja a figyelmet, hogy Kína – globális befolyásának növekedésével párhuzamosan – exportálja is ezeket a megfigyelőrendszereket. A kormány támogat kínai vállalatokat, amelyek összesen 63 országba szállítanak mesterséges intelligenciára alapozott biztonsági rendszereket. Az importőrök között van egyebek mellett Mianmar, Laosz, Irán vagy éppen Szaúd-Arábia – olyan országok, ahol a keresztények szintén súlyos üldöztetéssel néznek szembe a hitük miatt.
Erősödő keresztényüldözés
Világszerte 340 millió keresztény – nyolcból egy – szenved súlyos üldözést és hátrányos megkülönböztetést, és 2020-ban közel ötezren fizettek életükkel a hitükért – derül ki az Open Doors legfrissebb jelentéséből. Az előző évhez képest ez erős növekedést jelent, az okok között egyebek mellett ott találjuk a világjárványt, az afrikai muszlim szélsőségesek erősödését, illetve a digitális megfigyelés elterjedését.
Az Open Doors „toplistáján” Észak-Koreát Afganisztán és Szomália követi, éppen úgy, ahogy tavaly, és a tucatnyi „extrém” üldözést produkáló ország között sincs sok változás. Az 50-es listáról viszont lekerült Oroszország, miközben Kolumbia 11 helyet előrelépve a legerősebb negatív változást produkálta, miután a bűnözői csoportok egyre erőszakosabban lépnek fel a keresztények, illetve a keresztény vezetők ellen.
Az elemzés rámutat: a Covid19 világjárvány több térségben is tovább súlyosbította az üldözött keresztények helyzetét. Különösen ázsiai és afrikai országokban volt jellemző, hogy a járványhelyzet enyhítésére szánt segélyekből keresztényeket kirekesztettek.
Az egyébként is hátrányos megkülönböztetésben vagy üldözésben részesülő hívők sok esetben semmilyen segítségre nem számíthatnak sem a kormány, sem más hitű családjuk részéről, ha a koronavírus miatt elapad a bevételük. A karantén sok esetben fokozta a keresztények sebezhetőségét, különösen a nők és a gyermekek esetében, és a jelentés szerint nőtt a velük szemben elkövetett emberrablások, erőszakos áttérítések és kényszerházasságok száma.
(Sebestyén István, hetek.hu)
