Évtizedekig működött a horrorkolostor Ausztriában - csak 18 éven felülieknek!
Talán nem kellene ilyen történeteket feltenni erre a honlapra - gondoltam már többször is. A világ megújulása azonban csak az egyházon keresztül történhet meg - ehhez azonban az egyháznak is szembe kell néznie önmagával. Bűnbánat nélkül nincs megújulás! Ami itt olvasható az borzasztó - de sajnos nem ellenséges összeesküvés "terméke", hanem feltárt nyomozati anyag - szigorúan csak 18 éven felülieknek!
Szexuális bántalmazás, erőszak, kínzások,fenyegetés és elképzelhetetlen erőszak jellemezte az elmúlt évtizedekben Ausztria egyik katolikus elitiskoláját. Bíróság elé mégis csak egy ember kerül - az egykori igazgató. Vigyázat, sokkoló vallomások következnek!
Az Ausztriában fekvő Kremsmünster apátságban több száz diák nevelkedett. Ám oktatásuk mellett szembe kellett nézniük egy kegyetlen igazgatóval, és számos tanárral, akik szexuálisan zaklatták és bántalmazták a gyerekeket. A beszámolók elképzelhetetlen brutalitást mutatnak be - írta meg az osztrák Profil online.
Az 1970-től zajló brutalitás évtizedekig tette tönkre a gyerekek életét. Akkor mindenki félrenézett, manapság senki nem akar tudomást venni ezekről a szörnyű esetekről. Mivel a hely elit iskolaként működött, hiába volt gyanús, mi folyik a kolostor falai közt, senki nem akart vele foglalkozni. Itt egy beszakadt dobhártya, ott egy koponyatörés, de feljelentést évekig nem tett senki. Volt olyan szülő, aki megpróbált feljelentést tenni a rendőrségen, de intézkedés nem történt. Még 2010-ben is elutasította az ügyészség keresetét a stájerországi tartományi bíróság.
A rendszer szerencsére összeomlott, ötvenen vállalták, hogy beszélnek az ügyről, de az áldozatok számát legalább ennek négyszeresére becsülik.
"Ha túl gyorsan mentem a folyóson, vagy késve értem az étkezőbe, rugdosott és ököllel vert. Volt, hogy felpofozott, fel is repedt a szám. Azóta is felreped, ha kiszárad a szám. A szemüvegemet, ami eltört az ütések következtében, kicserélte" - vallotta egy egyik áldozat.
Az osztrák rendőrök másfél év után most zárták le az ügyet, 12 embert vádoltak meg. Ebből 11 eljárást szüntettek meg elévülés miatt. August Mandorfer 1970 és 1996 között irányította a kolostort. A szobájában egy Glockot és egy Winchestert tartó egykori zenetanár ezekkel a fegyverekkel fenyegette a gyerekeket. Tavaly végre lefoglalták ezeket, mert a kolostor jelenlegi apátja, Ambros Ebhart feljelentést tett. Az ügyészség jelenleg a pszichológiai szakvéleményre vár, ami kimondja, hogy az áldozatok szenvedtek-e hosszú távú károsodást az eset következtében. Ez azért fontos, mert a büntetés mértéke más, és az elévülési idő is hosszabbá válik.
"Alfons atya azzal fenyegetett bennünket, hogy hozza a fegyverét, ha valaki hamisan fog énekelni. A szobájában meg is mutatta. Onnantól tudtuk, hogy tényleg van fegyvere" - mondta el a kolostor egykori lakója.
Az 1200 oldalas jelentésből kiderül, hogy nem csak alkalomszerűen történtek a bűncselekmények, hanem egy egész rendszerről van szó, mely évtizedeken át működött. Az áldozatok egyszerűen egy koncentrációs táborként írják le a helyet. Az erőszakos rituálék során a 10-12 éves áldozatokat térdre kényszeríttették, és úgy kínozták. Ezután a zokogó osztálytársaknak kellett ütniük a bűnöst. Esténként pedig ugyanezeknek a gyerekeknek ki kellett elégíteniük az igazgatót. Ezt úgy élték meg, hogy legalább nem bántották őket. A büntetéshez elég volt, ha egy hangot nem jól énekeltek ki.
Volt olyan alkoholista nevelő, aki időnként dühkitörést kapott, és előszeretettel bántalmazta a kövér gyerekeket. A diákok egymás közt pofonlistát vezettek, illetve időnként szabad prédává minősítették őket, ahol bárki bántalmazhatta a „madarat”. Másoknak meztelenül kellett tornázniuk, miközben az egyik tanár bámulta a gyerekeket, (öncenzúra) lazító gyakorlat címén. A brutális verések nyomát az egyik áldozat a mai napig viseli: "N. atya vert meg. A fejem a radiátornak csapódott. Elmentem az orvoshoz, aki nyolc öltéssel varrta össze. Volt, hogy nem engedtek enni, vagy aludni. Nem én voltam az egyetlen áldozat."
A kollégium hét részből állt, és 200 gyerek élt benne. Minden egység élén egy prefektus állt, de a nagyfőnök Mandorfer volt. A nyomozás vezetője, Wolfgang Dirisamer szerint elképzelhetetlen, hogy senki nem tudott róla, hogy mi folyik az otthon falai között. A vizsgálatok szerint olyan gyerekek estek a brutalitás áldozatául, akik problémás családból származtak, és akiket ritkán látogattak. A normálisan működő családok gyermekeit nem bántalmazták. A gyerekek között volt, aki azt mondja, nem bántalmazásként élte meg, ami vele történt: "15 éves voltam, amikor le kellett vetkőznöm, és a nevelőm ölébe ülnöm. (öncenzúra). Ettől kivételezett helyzetem volt, nem bántottak. Nem is éltem meg bántásként a dolgot. Sokszor rettegtem éjszaka, hogy más tanárok meg fognak verni. Ezeknek a szadista embereknek ez egy tökéletes környezet volt ahhoz, hogy kiéljék hajlamaikat. Alfons atya nem úgy bánt velem, mint a többiek. Vele nem éreztem, hogy egy idióta vagyok, egy örök vesztes."
Az ügyészség a következőkkel vádolja Alfons Mandorfert: kínzás, súlyos kényszerítés, kis- és fiatalkorúak szexuális zaklatása, testi sértés, nemi erőszak, hatalommal való visszaélés.
Mandrofer ügyvédjei tanácsára sem a pszichológiai vizsgálatot nem vállalta, és vallomást sem tett, bár 2008-ban többször is kihallgatták. Kihallgatásán elmondta, hogy igaz ugyan, (öncenzúra) . Arra a kérdésre, hogy mi a szexuális orientációja, így felelt: „ Homoerotikus késztetéseim voltak, talán homoszexualitásnak nem nevezném. És némi pedofil vonzalmat is éreztem."
Az otthon egyik korábbi lakója így mesélt róla: "Alfons atya szerintem egy öreg náci volt. Nekem gyakran azt mondta: te zsidó, mindjárt hozom a fegyverem és lelőlek! A tányérok amiből ettünk nagyon öregek voltak, és horogkereszttel voltak díszítve. Alfons atya sokszor vert meg bikacsökkel és tenyérrel is. Azt mondta, hiába mondok el bármit is a szüleimnek, senki nem fog nekem hinni."
2010-ben látott napvilágot az a blog, ahol az áldozatok egymással beszélgettek, és megfogalmazták vádjaikat. Ekkor Mandorfer levelet írt. "Soha nem akartam szadista lenni! Sajnálom, ha úgy tűnt. Sokszor voltam meggondolatlan, szeszélyes, és gyakran elvesztettem az önuralmamat. Ezért szeretnék bocsánatot kérni. A diákjaimat kivétel nélkül kedveltem. Az érzelmeimet gyakran nem mutattam ki, máskor pedig megengedhetetlen formában mutattam ki, mit érzek. Ha valakit a viselkedésem traumatizált vagy lelkileg megviselt, attól teljes szívemből elnézést kérek. Többet utólag nem tehetek ebben az ügyben.”
Több tanuló is öngyilkos lett az évek során. 1988-ban egy 17 éves diák felvágta az ereit, és az internátus ajtaja előtt esett össze. Az elsőnek a helyszínre érkező Christian Haidinger hittantanár segítségnyújtás helyett feladta az utolsó kenetet. Utána futott be az orvos, aki végül megmentette a fiút. Haidinger jelenleg is magas pozíciót tölt be, 2009 óta ő a bencés főapát.
Matthew Huber, az iskola szóvivője támadta a médiát azért, ahogy az iskolát riportjaikban megjelenítették. Huber szerint nem mutatták be megfelelően a pozitív dolgokat, amelyek az iskolában történtek, és rendkívül sértőnek találja a Profil hetilapban megjelent cikket, mely „horrorkolostorként" írja le az iskolát. "Az iskolát súlyos kár érte, a tanulók szégyellik megemlíteni az ismerősöknek, hogy hová járnak. Nem tagadjuk, hogy korábban itt szörnyű dolgok történtek, de számos diáknak tanult itt a szülője is, és azért küldték ide a gyerekeiket, mert pozitív tapasztalatokat szereztek itt. Amikor 2010-ben ismerté váltak a bűncselekmények, minden egykori diákot értesítettük, és tájékoztatót tartottunk a tanárokkal. Minden osztálynak van egy tanácsadója és iskolapszichológus is rendelkezésre áll” – áll a Katolikus Hírügynökség közleményében.
Idén februárban bejelentették, hogy a bentlakásos iskolát fokozatosan felszámolják Kremsmünsterben - közölte az ORF. Wolfgang Leberbauer igazgató szerint gazdasági okokból szüntetik be a bentlakásos képzést, és nem a molesztálási ügy miatt. A jelenleg legkisebb diákok harmadikosok, ők még itt fejezhetik be a tanulmányaikat.
