Kiss-Rigó László: túlságosan belterjes a katolikus média
A tanulmányi napon Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia médiareferens püspöke, Bíró Mátyás, az MNO vezető szerkesztője és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, valamint két fiatal médiamunkás, Réti László, az Igen főszerkesztője és Szilvay Gergely, a Magyar Kurír munkatársa tartott előadást és beszélgetett a témáról.
Ha az új evangelizáció feladatát komolyan vesszük, a katolikus véleményformálásnak ki kell lépnie az egyházi média jelentette szűkös, csak bizonyos csoportokhoz eljutó keretein – veti fel az a cikk, amely vitaindítóként jelent meg az Igen honlapján 2012 januárjában. Vannak-e, lehetnének-e a médiában katolikus véleményformálók, olyan értelemben akár, ahogy a világi médiumok képviselőit meghívják egyes helyekre szakértőként, elemzőként? Feladata-e a világi médiában dolgozó katolikus vallású médiamunkásoknak, hogy az egyház tanítását közvetítsék?
A felszólalók, mivel mind az online médiában dolgoznak, ezért elsősorban azt állították a középpontba. Szilvay Gergely felvetette: a világi média nem valamiféle összeesküvés miatt nem ír az egyházról, és nem csupán rosszindulatból mellőzi az egyház életével kapcsolatos híreket, vagy akár a keresztény véleményeket, hanem azért is, mert nem értenek hozzá az újságírók, sőt nem is tudnak ezekről a hírekről, nincs, aki szóljon nekik. Így jobb személyes kapcsolatokra kellene törekednie az egyházi média munkatársainak a közéleti lapok és médiumok munkatársaival, hiszen így könnyebben tudnák őket hitelesen tájékoztatni, vagy csak felhívni a figyelmüket is a fontosabb eseményekre. A Kurír munkatársa hozzátette: a katolikus média és a katolikus honlapok elsősorban a katolikus hívek egy csoportját
Bíró Mátyás, az MNO egyik vezető szerkesztője, a MAKÚSZ KatNet fórumának elnöke, a Pázmány bölcsészkara kommunikáció szakon oktató tanára előadásában elsősorban a közösségi oldalakra, így a Facebookra koncentrált, majd az online médiával kapcsolatban tett pár megjegyzést. Rámutatott: a katolikus egyetem diákjai sem nagyon ismerik a katolikus médiát, ritka, hogy meg tudnak nevezni egy címet is. Szerinte fontos a közösségi portálokon való aktivitás, hiszen nagyon sokan szinte csak innen tájékozódnak. Fel kell vállalni meggyőződésünket, és meg kell osztani az egyházzal kapcsolatos tartalmakat is a Facebookon és hasonló oldalakon. Megjegyezte azt is: a katolikus közösségi honlapok többsége amatőr és sok évvel ezelőtti technikával készül, ami nincs előnyére az adott lelkiségi közösségről, mozgalomról kialakuló képnek.
Bíró példákkal illusztrálva elmondta: az online hírportálokon az egyház elsősorban negatív hírei, például a pedofil papok kapcsán kap teret, vagy humoros kontextusban, mint a gördeszkás pap esete (ami pozitív példa). Nem negatív információk maximum egyszerű hírként jelennek meg, az általános indok pedig az szokott lenni, hogy az ilyen hírek nem hoznak kattintást, azaz nem érdeklik az olvasókat. Szilvay Gergely ehhez hozzáfűzte: valóban ez az indoklás, de ő azt tapasztalja, hogy ugyan az egyházkritikus cikkek tényleg népszerűek, de mivel ritka, hogy valaki megvédené az egyházat az ilyen cikkeket közlő portálokon, ezért az egyházat megvédő cikkek még olvasottabbak.
Az MNO vezető szerkesztője azt is kiemelte, hogy érdemes jelen lenni a híraggregátor (hírgyűjtő) oldalakon, mivel érdekes magyar szokás, hogy sokan ilyenek segítségével néznek híreket. A hírgyűjtő oldalak, a keresők és a közösségi portálokról az MNO-ra kattintók összesen az olvasók 70 százalékát teszik ki, a többség tehát nem maga nyitja meg az MNO portálját, hogy híreket olvasson, hanem külső hivatkozásról jut el ide – ez nagy tanulság lehet az egyházi médiának is. Ez azonban azzal jár, hogy a hírgyűjtő oldalakra kikerülő híreknek bátrabb, ha úgy tetszik, bulvárosabb címeket kell adni. Hogy hol a határ, arról vita megy, mert ha már túlságosan is bulvárosak a címek, azok ugyan rövid távon növelik az olvasottságot, hosszabb távon viszont taszítják az olvasókat. Ettől még be kell vállalni az erőteljesebb címadást, de meg kell találni ennek a határát.
Végül rámutatott: egyre inkább az azonnalitás és a vizualitás kultúrája terjed, a rövid, célzott üzenetek érnek célba, amit lehet nem szeretni, de figyelmen kívül hagyni nem lehet.
Réti László, az Igen főszerkesztője szkeptikusabb véleményt fogalmazott meg a közösségi médiával kapcsolatban: mint rámutatott, el kell fogadni, hogy amint egyeseket érdekelnek az egyházi hírek, úgy másokat a BL-meccs és a politika érdekel. Nem valószínű, hogy nagy térítő erővel hat, ha készítünk a Facebookon egy eseményt, és mondjuk ott egy misére meghívjuk harminc ismerősünket. Emellett pár éve még az IWIW volt a divat, ma viszont senki nem figyel az IWIW-re, holott egyre emelkedik a regisztráltak száma. Így lehet, hogy most a Facebookot tartjuk a kommunikáció kulcspontjának, de valószínűleg eljön a Facebook-őrület végének ideje is. Ettől még persze fontos a Facebookon való jelenlét, de figyelni kell a változó trendekre.
A többi előadó hozzátette: téríteni valóban nem lehet a közösségi médián, de a kiegyensúlyozottabb tájékoztatást és a felkészültséget lehet vele segíteni. Az előadók arra is kitértek: természetes, hogy rengeteg hír, ami az egyházon belül fontos, a világi média számára érdektelen, például a kisebb egyházmegyés hírek. Az ilyenek közlését az országos világi médiától elvárni felesleges, az ilyen hírek a helyi médiába valók.
Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök, a püspöki kar médiareferense önkritikus megjegyzéseket sem nélkülöző előadásában rámutatott: nem kell szembeállítani a papokat és az újságírókat azzal, hogy vajon melyikük feladata a világi médiában való jelenlét, hiszen mindkettő csoportnak feladata ez, mivel az egyház elsősorban közösség, nem csak intézmény és jogi személy. Kiss-Rigó László kifejtette: valószínűleg összefogottabb, egységesebb fellépésre lenne szükség az egyház vezetése részéről is a média témájában. Szerinte probléma a katolikus közösségek belterjessége is, holott a közösségek nem csak önmagukért vannak, az egyház (azaz a hívek közössége) a világért van, a világért létezik, nem pedig azzal szemben. Mint mondta: véleményformáló nem attól lesz valaki, hogy kinevezi magát annak, hanem attól, hogy felépül egy ilyen tekintélye, ami miatt véleményformálóként tekintenek rá.
Az előadások után hosszas párbeszéd kezdődött az előadók és a megjelentek közt. Czakó Gábor író, a MAKÚSZ elnökségi tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy szerinte nem szabad sodródni a világi médiával, mert a lájkok világában elvesznek a hosszabb, fontosabb gondolatok.
Andok Mónika, úgyszintén a Pázmány tanára, médiakutató kifejtette: a véleményformálók elsősorban nem a médiamunkások szoktak lenni, hanem a többi olvasót orientáló olvasók. Ugyancsak rámutatott, hogy régóta ismert: mindenki szívesebben olvas meglévő meggyőződését erősítő cikkeket. Hírekkel pedig nem tudunk hosszabb távú attitűdváltozást elérni, erre esetleg a hosszabb, nem hírjellegű cikkek alkalmasak, de azok is csak korlátozottan.
Magyar Kurír
