Ferenc pápa: Óvakodjunk a látszat kultuszától!
November 7-én délben a Szentatya a vatikáni Apostoli Palota ablakából imádkozta el az Úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel. A mise evangéliuma alapján az írástudókra jellemző képmutatástól való óvakodásra és az alázatos, önzetlen özvegyasszonytól való tanulásra biztatott. Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai liturgia evangéliumában bemutatott jelenet a jeruzsálemi templomban játszódik. Jézus figyel. Figyeli, mi történik ezen a helyen, a legszentebb helyen, és látja, mennyire szeretnek az írástudók fel-alá járkálni, hogy észrevegyék és köszöntsék őket, s hogy tisztes hely illesse meg őket. Jézus megjegyzi: „Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak” (Mk 12,40). Ugyanakkor egy másik jelenet kelti fel a figyelmét: egy szegény özvegyasszony, egy a hatalmasok által kizsákmányoltak közül, a templom perselyébe dobja „amije csak volt, egész megélhetését” (Mk 12,44). Ezt mondja az evangélium: a perselybe dobja, amije csak volt, egész megélhetését. Az evangélium ezt a szöges ellentétet állítja szemünk elé: a gazdagok, akik a feleslegükből adnak, hogy lássák őket, és egy szegény asszony, aki feltűnés nélkül felajánlja mindazt a keveset, amije van. Két szimbólum, két emberi magatartás szimbólumai ők.
Jézus figyeli a két jelenetet. És éppen ez az ige – figyel – foglalja össze tanítását: figyelnünk kell arra, hogy ne váljunk olyanná, mint azok, akik kétszínűen élik hitüket, mint az írástudók; és figyelnünk kell az özvegyasszonyra, hogy példát vegyünk róla.
Időzzünk el egy kicsit ennél: óvakodjunk a képmutatóktól, és figyeljünk a szegény özvegyasszonyra.
Mindenekelőtt óvakodjunk a képmutatóktól, vagyis vigyázzunk, hogy életünket ne a látszatnak, a külsőségeknek a kultuszára, ne imidzsünk túlzott ápolására alapozzuk. És mindenekelőtt vigyázzunk arra, hogy a hitet ne saját érdekeinkhez igazítsuk. Ezek az írástudók Isten nevében saját önteltségüket hízlalták, és ami még rosszabb, a vallást arra használták, hogy saját ügyleteiket intézzék, visszaéltek a hatalmukkal és kizsákmányolták a szegényeket. Itt látjuk azt a nagyon undorító magatartást, amelyet ma is sok helyen látunk, a klerikalizmust, ezt az egyszerűek fölé emelkedő, őket kihasználó, ócsároló, magát tökéletesnek hívő magatartást. Ez a klerikalizmus betegsége. Ez figyelmeztetés minden időkre és mindenkinek, Egyháznak és társadalomnak:
sose élj vissza pozícióddal, hogy másokat eltiporj, sose gazdagodj a leggyengébbek bőrén!
És legyünk éberek, nehogy hiúságba essünk, nehogy a látszatra figyeljünk, elveszítsük a lényeget, és felszínesen éljünk!
Kérdezzük meg magunktól, segítségünkre lesz: azzal, amit mondunk és teszünk, azt akarjuk-e, hogy megbecsüljenek és megjutalmazzanak bennünket, vagy pedig Istennek és felebarátainknak, különösen a leggyengébbeknek akarunk szolgálni?
Óvakodjunk a szív hazugságaitól, a képmutatástól, mely a lélek veszélyes betegsége!
Ez a kettős gondolkodás, kettős ítélkezés, ahogyan maga a képmutató, hipokrita szó is mondja: hipo-, vagyis alulról ítél: felül mutat egy képet, de alul, hipo-, másik gondolat van benne. Kettős lelkű emberek… a lélek kétszínűsége…
És hogy kigyógyuljunk ebből a betegségből, Jézus arra biztat, hogy figyeljünk a szegény özvegyasszonyra. Az Úr elítéli ennek az asszonynak a kizsákmányolását, akinek ahhoz, hogy felajánlást tegyen, attól a kevéstől is megfosztva kell hazatérnie, amiből meg tudna élni. Milyen fontos, hogy a szent valóságokat megszabadítsuk a pénzhez való kötődésétől! Már Jézus mondta egy másik helyen: nem szolgálhattok két úrnak. Vagy Istent szolgálod – és mi azt várnánk, úgy folyttaja, „vagy az ördögöt”, de nem: – vagy a pénzt. A pénz úr, és Jézus azt mondja, hogy nem szabad szolgálnunk neki. Ugyanakkor Jézus dicséri azt, hogy ez az özvegyasszony mindenét a perselybe dobja. Semmije sem marad, de Istenben megtalálja mindenét. Nem fél attól, hogy elveszíti azt a keveset, amije van, mert bízik Isten bőségében, és Istennek ez a bősége megsokszorozza az adakozók örömét. Ez arra a másik özvegyasszonyra is emlékeztet, akivel Illés próféta találkozik, aki az utolsó adag lisztjéből és az utolsó olajából akart kenyeret sütni, de Illés azt mondja neki: „Adj ennem”, és ő ad neki; a liszt pedig sosem fogy el, csoda történik (vö. 1Kir 17,9–16). Az Úr, amikor nagylelkűséget tapasztal az ember részéről, mindig felülmúlja azt, nagylelkűbb. De ő ilyen, nem a mi fösvénységünk! Jézus a hit tanítójaként állítja elénk ezt az özvegyasszonyt: nem azért megy a templomba, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, nem azért imádkozik, hogy lássák mások, nem fitogtatja a hitét, hanem szívből, nagylelkűen, önzetlenül adakozik. Érméi szebben csengenek, mint a gazdagok nagyzoló felajánlásai, mert egy őszintén Istennek szentelt életet fejeznek ki, olyan hitet, amely nem a látszatból, hanem a feltétlen bizalomból él. Tanuljuk meg tőle: a szépítgetések és külsőségek nélküli, de belül őszinte hitet; az Isten és a testvérek iránti alázatos szeretetben megmutatkozó hitet.
Most pedig forduljunk Szűz Máriához, aki alázatos és áttetsző szívvel egész életét Istennek és népének ajándékozta!
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Aggodalommal követem az Afrika szarvának térségéből, különösen Etiópiából érkező híreket. Ezt a területet egy több mint egy éve tartó konfliktus sújtja, mely számos áldozatot követelt és súlyos humanitárius válságot okozott. Mindenkit kérek, hogy imádkozzon ezekért a keményen próbára tett népekért, és újból felhívást teszek közzé a testvéri együttélésnek és a párbeszéd békés útjának az érvényesüléséért.
Imádkozom a Sierra Leone fővárosának, Freetownnak a külvárosában történt üzemanyag-robbanást követő tűzvész áldozataiért is.
Tegnap a spanyolországi Manresában boldoggá avattak három, a hitükért vértanúságot szenvedett kapucinus szerzetest. A nevük: Benet de Santa Coloma de Gramenet, Josep Oriol de Barcelona és Doménech de Sant Pere de Riudebitlles. A múlt századi spanyolországi vallásüldözés során ölték meg őket. Szelídek maradtak, és bátor tanúságot tettek Krisztusról. Példájuk segítse a mai keresztényeket, hogy a megpróbáltatások idején is hűek maradjanak hivatásukhoz. Tapsoljuk meg ezeket az új boldogokat!
Köszöntelek mindnyájatokat, kedves római hívek és különböző országokból érkezett zarándokok, különösen is, akik az Amerikai Egyesült Államokból és Portugáliából érkeztetek. Köszöntöm a Pratóból és Folignóból érkezett hívők csoportját; továbbá a hitvallásról szóló kurzuson résztvevő bressói fiatalokat.
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
