Szent Ágoston a vágyak és imák összefüggéséről
"Csak egyet kérek az Úrtól, egy a vágyam: hogy az Úr házában lakjam életem minden napján, hogy az Úr gyönyörűségét láthassam, és szemléljem templomát!" (Zsoltár 26,4) - Kérjük mindig vágyakozva Urunktól, Istenünktől a boldog örök életet, és állandóan ezért imádkozzunk!
Az imádság szavai ugyanis éppen arra fordítják figyelmünket, amire vágyakozunk. Tehát ezért kell ezt a meglevő vágyunkat gyakran melengetnünk, hogy ne csökkenjen, ki ne hűljön, és ki ne aludjék egészen. "Terjesszétek kéréseteket az Úr elé" (Fil 4, 6).
Az imádkozás sokkal inkább sóhajokban nyilvánul meg, mint szavakban; sokkal inkább könnyekben, mint beszédben. És ő könnyeinket összegyűjti a saját tömlőibe, és sóhajtásaink nem maradnak rejtve (vö. Zsolt 37, 10) az előtt, aki Igéje által teremtette meg a mindenséget, és rá sem szorul emberi szavakra.
Maga az Úr mondta, hogy ahhoz imádkozzunk, aki mielőtt kérnénk, már tudja, hogy mire van szükségünk.
Azért teszi mindezt Isten, aki tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt mi kérjük tőle, hogy megindítsa lelkünket, de értsük meg: Urunk és Istenünk nem a mi akaratunkat szeretné ezzel megtudni, mintha előbb még nem ismerné, hanem éppen azt akarja, hogy imádságunkban tartósan foglalkozzunk kérésünkkel, hogy ezáltal majd be tudjuk fogadni, amit már úgyis adni készül.
Mivel olyan nagy dologról van szó, amit sem a szem nem látott, mert nem szín; sem a fül nem hallott, mert nem hang; sem az emberi szívbe nem hatolt (vö. 1 Kor 2, 9), hiszen éppen az emberi szívnek kell majd oda felhatolnia, legyünk annál fogékonyabbak befogadására, minél rendületlenebbül hiszünk benne, minél erősebben reméljük, és minél forróbban vágyakozunk utána.
(Szent Ágoston tanítása - Próbához írt levélből részletek)
