A digitális oktatás fokozta a társadalmi egyenlőtlenségeket
A közoktatásban tanulók öt százaléka eleve nem tudott részt venni a digitális oktatásban, de akiknek sikerült, azoknak sem tudtak országosan egységes minőségű oktatást biztosítani.
Sérült a tanulók alaptörvényben garantált joga a művelődéshez a digitális oktatás elrendelésével – olvasható ki az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentéséből, amely a digitális oktatás tapasztalatait értékelte. A jelentés készítői arra jutottak, hogy a közoktatásban tanuló diákok öt százaléka eleve nem tudott részt venni a digitális oktatás valamely formájában, de akiknek sikerült, azoknak sem tudtak országosan egységes minőségű oktatást biztosítani.
A jelentés szerint ameddig a jelenléti oktatásban tompítottan, némileg kiegyenlítetten jelentkeztek a társadalmi egyenlőtlenségek, addig ezek a digitális oktatás során fokozódtak.
A feltételek eltérései azonban nem eredményezhetik azt, hogy a gyermekek különböző színvonalon jussanak oktatáshoz, és az erről való gondoskodás az állam közszolgálati feladata – nyomatékosította az ÁSZ.
Az elemzők által feldolgozott kutatások arra hívták fel a figyelmet, hogy az iskolabezárások miatt különösen a hátrányos helyzetű diákokat érték tanulási veszteségek. Egy holland kutatást idézve hangsúlyozták, miért is fontos a hátrányos helyzetű diákok eszközellátásának biztosítása. Még a kiváló holland infrastruktúra mellett is azt találták, hogy egy átlagos diák alig haladt az otthoni tanulás során. A kevésbé iskolázott hátterű családok gyermekeinél pedig már 55 százalékkal magasabb volt a tanulási veszteség.
Magyarországon egyébként az Oktatási Hivatal adatai szerint 2021 januárjában a hátrányos helyzetű gyermekek száma 58 292 volt, amelyből 44 695-en általános iskolában, 12 739-an középfokú intézményben tanultak. Az általános iskolai halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek száma 45 284, a középiskolai halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeké 12 739 volt.
A jelentésben rávilágítottak arra is, hogy a kormány már 2016-ban elfogadta a Digitális Oktatási Stratégiát – amely azt célozta, hogy 2020-ra meghaladjuk az EU átlagát a digitális írástudás és használat, lényegében az oktatás digitalizációja terén –, tehát lett volna idő felkészülni.
A stratégia ugyan általánosabb célokat fogalmazott meg, de azért akadtak konkrét iskolai infrastrukturális feltételekkel, digitális tananyag fejlesztéssel kapcsolatos pontjai is. Létezik ugyan egy Digitális Pedagógiai Módszertani Központ, amely a stratégia megvalósulását segíti, azonban az ÁSZ-jelentés készítői számára nem voltak hozzáférhetők az intézkedési tervre, az éves jelentésekre, a monitoringrendszerre és a monitoringjelentésre vonatkozó adatok. Azt is felrótták az elemzés készítői, hogy
a stratégiában foglalt célok egy részéhez semmilyen célértéket, és eszközöket nem rendeltek, ezek megvalósulását nem ellenőrizték.
Így aztán az sem meglepő, hogy a 2020-ban elrendelt távolléti oktatás derült égből villámcsapásként érte a pedagógusokat, az egységesen elérhető módszertan, digitális tananyagok híján pedig megindult az ötletelés és a diákok mellett a szülőket is terhelő, tucatnyi platformon zajló oktatás. Ugyan 2014 óta folyamatosan fejlesztik a Nemzeti Köznevelési Portálon elérhető digitális tananyagokat, könyveket, de rendszerszinten ezek használata nem volt általános a közoktatásban a járvány előtt.
A jelentés arra szintén rámutatott, hogy a tanárok digitális felkészültsége eltérő, a digitális módszerek használata nem általános gyakorlat, illetve a digitális oktatásra felkészült diákok száma is alacsony volt a távolléti oktatás bevezetése idején.
A 16 és 74 év közötti népességnek mindössze negyede rendelkezik az alapszintet meghaladó digitális készségekkel, ami elmarad a 33 százalékos uniós átlagtól.
A tanárok túlnyomórészt csak a saját eszközeiket használhatták, de lehetőség szerint a szülők is próbálták a tanulók rendelkezésére bocsátani a szükséges kütyüket, igaz, a többgyermekes családokban ez komoly kihívást jelentett.
Könnyebbség volt viszont az oktatáshoz használt internet ingyenessé tétele, helyenként az iskolai számítástechnikai eszközök kihelyezése a rászorulókhoz, illetve az iskolai gyermekfelügyelet mellett zajló online oktatási lehetőség megteremtése a hátrányos helyzetű gyerekeknek.
A digitális oktatással töltött hónapok hatásaként nem véletlen az sem, hogy a cégek felmérése szerint az iskolakezdéshez közeledve az otthoni oktatáshoz, munkához használható dolgozósarok bútorai mellett az elektronikai, informatikai eszközök értékesítése is jelentősen nő. Sőt már a távközlési szolgáltatások piacán is érezhető a készülődés, a Telenor például nemrégiben kötött megállapodást az Egyszülős Központtal, külön az egyedülálló szülőknek szánt tarifacsomag bevezetésével.
A hátrányos helyzetű fiatalok mellett különösen a több mint 81 ezer sajátos nevelési igényű tanuló számára volt kihívás a digitális oktatás, mivel részükre eleve kevéssé állnak rendelkezésre az egyes sajátos nevelési igénytípusok szerint akadálymentesített tananyagok. Esetükben a támogató, informatikailag is jól felkészült családi háttér létfontosságú volt, hogy a nagyobb lemaradásokat orvosolják, de tavaly novemberben már a kormányzat is belátta, hogy számukra létfontosságú a jelenléti oktatás biztosítása, így erre lehetőséget adott a járványvédelmi szabályozás.
A számvevők saját felmérésükben a szülők digitális oktatással kapcsolatos tapasztalatait is vizsgálták 2021. március 8. és március 31. között, és megállapították, hogy a családok megítélése szerint a távolléti oktatás csak részben töltötte be a szerepét. A megkérdezett szülők úgy vélték, hogy a vizsgált 623 gyerek közel kétharmadánál nem tartottak meg minden digitális tanórát, a gyerekek öt százalékánál pedig egyáltalán nem tartották meg az órákat.
Főleg az állami fenntartású iskolák felső tagozatosai esetében volt elmaradó órákkal kapcsolatos benyomásuk a szülőknek, míg a magán- és egyházi iskoláknál túlnyomórészt minden órát megtartottak. Gondot okozott az is, hogy bár a segítséget igénylő gyermekek közel felének volt lehetősége a digitális órákon kívül, a napi oktatási időszak alatt támogatást kérni a pedagógusoktól, mintegy harmaduk csak részben kapott kérdéseire választ, 11 százalékuk pedig egyáltalán nem tudott tanítójához, tanárához fordulni. Ennek tudatában nem meglepő, hogy a diákok kétharmada igényelt idén márciusban a tantermi oktatáshoz képest több szülői segítséget a tanuláshoz.
Összességében a vizsgált gyermekek nyolc százaléka számára nem volt adott minden feltétel a digitális oktatáshoz (három százalékuknak csak részben biztosította az iskola a feltételeket, míg öt százalékuk erre sem számíthatott). A szülők szerint a gyerekek felénél a számonkérés nem minden esetben volt összhangban a pedagógusok által leadott tananyaggal.
A jelentés megállapításai és ajánlásai továbbra is megszívlelendők lehetnének az oktatásirányítás számára. Tekintve, hogy ugyan az elmúlt napokban több kormányzati szereplő is leszögezte, hogy hagyományos, jelenléti oktatással indul a tanév, ám az aggasztóan növekvő fertőzésszámok és az elmúlt időszak járványvédelmi korlátozásoktól mentes tömegrendezvényei, fesztiváljai megadják a lehetőséget – helyi, intézményi szinten mindenképp – a digitális oktatás újbóli elrendelésének is; amire az ÁSZ jelentéstevői szerint mindenképp érdemes lenne idejében felkészülni, ezért is tettek ajánlásokat a digitális oktatási rendszer továbbfejlesztése érdekében.
Az egyik legfontosabb tanulság, hogy a minőségi oktatáshoz való hozzáférés terén az esélyegyenlőség biztosításához folyamatos és rendszerszintű mérésekre van szükség a már gyakorló és a leendő pedagógusok digitális készségeinek fejlesztése mellett. De szükséges az is, hogy biztosítsák a hátrányos helyzetű tanulók eszközellátását.
A jelentéstevők szükségesnek látják egy olyan központi tanulásmenedzsment-rendszer létrehozását, amely alkalmas a digitális tananyagok létrehozására, megosztására, a tanórák megtartására, a mérési és értékelési feladatok lebonyolítására, lehetőséget ad az órák megtartásának ellenőrzésére és egyben biztosítani tudja a megfelelő adatvédelmet is.
(Kiss Melinda, index.hu)
